Lehetséges "hívni" olyan valakit, akit nem ismerünk?
Ez őrülten hangzik, de úgy érzem hív valaki. Hívott. Nagyon-nagyon sokszor, és sokáig. Én pedig nem voltam kész meghallani, megtalálni, megismerni őt. De végre rátaláltam. Éreztem, hogy vonz. Mintha... engem szólítana... Mintha mágnes lenne... És megszűnt. Csak úgy hopp, véget ért. Feladta, hogy rátaláljak :( Érzem. Mikor már egy karnyújtásra voltam... Ahogy régi képeket nézek róla, átjár egy érzés. A magány. A magánya. Hogy kers valakit. A lehangoltsága, a depressziós korszakai. És a maró bizonyosság, hogy rám várt. Most pedig az utolsó utáni pillanatban kapálózok, hogy ne adja fel, itt vagyok!
Valahogy képtelenségnek hangzik, hogy úgy hívott, hogy nem tudta ki vagyok és hol... De abban a pillanatban, hogy rátaláltam, megrohamozott a sok évi elkeseredett hívás, a reménykedés, minden...
A bevonzásban nem hiszek, mert szerintem nem befolyásolhatjuk mások akarát, ha mégis, akkor az már fekete mágia, ami ha sikerül, akkor sem végződhet jól. Tudom, mert tapasztaltam.
Nem tudom mi ez, amit érzek. Csak szeretném megérteni miért hat rám ennyire, és miért érzem azt, hogy én vagyok az, akire várt. Úgy értem reálisan semmi értelme annak, hogy mi... És reális magyarázat híján, mivel érdekel a spiritualitás, az ezotéria, próbálok itt választ találni.
Megkeresném, de ahhoz, hogy beszélhessünk, minimum egy hatalmas csodára lenne szükség. Én pedig igyekszem rálelni arra a csodára, mert érzem, hogy szüksége van rám, és hogy ez sorsszerű. Igyekszem, de úgy érzem centinként haladok, ő pedig kilóméterekre van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!