Hogy tudnál együtt élni azzal a tudattal, hogy valakit megöltél?

Rengetegszer álmodtam már ilyen szituációt: megöltem és elástam valakit valahol, a rendőrség évekig nyomozott, majd feladta.

Mégis állandóan azon rettegtem, hogy kiderül, illetve nyomasztott a gondolat, hogy ilyesmire képes voltam. Volt olyan álmom is, amelyben csak akkor hittem el igazán azt, hogy tényleg megtettem, amikor a saját lakásomban erre utaló nyomokat találtam.

Így képzelem el.

Nem mész sittre ne aggódj. :)

Az, hogy kiírtad az jó dolog, mert így tudok nagyjából a dologról.

Azért a közútra összpontosít mindenki, mert ott történik a legtöbb, és az jut rögtön az ember eszébe, és itt könnyebb is példát felhozni. :)

Lényegében felelős vagy ebben a helyzetben a dologért, viszont nem az ötletedtől halt meg az illető, ha csak nem valami veszélyes helyre mentetek.

Ha azt mondtad, hogy menjünk le ússzunk egyet, abból még nincs semmi. Én is kimentem volna. A kérdés az, hogy az illető, mennyire hallgatott rád, és hogy mit csinált.

A rendőrség se azt vizsgálja, hogy kinek az ötlete volt elsőnek, hanem hogy mi történt, és hogy mit csinált az illető.

Ha szóltál az illetőnek, hogy ne csinálja ezt, vagy azt, de ő nem engedelmeskedett, akkor nem tudtál mit csinálni. Ha pedig nem tudott úszni, és belement a vízbe, és egy hullám elkapta, és víz alá vitte.

A lényeg, hogy az illető tisztában volt a következményekkel.

Ha viszont cukkoltátok, hogy nem mer bemenni a vízbe, és azért halt meg, az teljesen más.

A rendőrség nem fog bevinni érte, de te szenvedni fogsz emiatt. Viszont nem azt mondom, hogy könnyelműen kell venni, de azért néha-néha megérdemel egy szál virágot a sírjára bocsánatkérésképpen. Mivel ekkor hibás voltál, te is és ő is.

Bár azóta már reinkarnálódott, és jobb élete van.

Ha erre gondolsz, talán az egy kicsi megnyugvás tölthet el, hogy életben van itt a Földön, csak te nem ismered.

Ha pedig még nem reinkarnálódott (amit kétlek), akkor is megérdemel egy szál virágot, akár van élete, akár nincs.

És szerintem még ha ő is volt a felelős, akkor is megérdemel egyet, egy "bocsánat" kimondása mellett, egy szívből jövő, őszinte bocsánatkérés mellett.

Ez segíteni fog.

Ha érzed, hogy nem érdemelsz bocsánatot, akkor mondd azt, hogy:

"Megértem...

Tudom, hogy az életed vettem el a döntésemmel, és éppen ezért hoztam neked ezt a szál virágot, amiben benne van az én életem, az, amit még együtt töltöttünk el."

Ezt követően elköszönhetsz, majd lassan elmehetsz onnan.

Máshogy is átfogalmazhatod, mivel szívből kell jönnie (ajánlom is, hogy fogalmazd át).

De remélhetőleg ez segíteni fog neked lezárni a múltat. :)

Azt teszel, amit akarsz, én csak javaslatot teszek. Ezt megfogadod-e vagy sem, az rajtad múlik.

Viszont itt nem te voltál a te hibás.

Sokszor jártatok oda, és a saját ötletéből, ment a mélyebb vízbe, mikor tudta, hogy azt nem kellene.

Gyerekek voltatok, így ne hibáztasd magad, hogy nem tudtatok elsősegélyt se nyújtani.

Ez nem a te hibádból történt.

Sajnálom, hogy ez történt, de ez nem a te döntésedből származott.