Hogy tudnál együtt élni azzal a tudattal, hogy valakit megöltél?

Mindenképpen fontos a megelőzés, mind a közúton, mind máshol.

A közúton is másokban kell bíznod, hogy tudják a Kreszt, és tudják mit csinálnak. És az embereknek valamilyen mértékben bízniuk kell a másikban, hogyha kiakarnak rabolni egy kis üzletet, akkor azt az egy embert a 8-10 vásárló egész könnyedén letudja fogni, viszont ha egy ember fellép, akkor nem biztos, hogy a többi is követni fogja, mivel félnek.

Az embernek legyen hidegvére, és bizonyos esetekben bízzon a másikban, ezáltal meg lehet előzni már számos halálos áldozatot vagy csak súlyos sérülést.

Ha még is valamilyen oknál fogva, megölnél valakit szándékosan, akkor börtönbe kerülsz nagy eséllyel. Ha nem szándékosan, akkor az adott körülményektől fog függeni az ítélet. Ha pedig nem a te hibádból történt, akkor jogilag téged nem büntethetnek meg.

Egyénfüggő, hogy kinek milyen hatás alá kerül ez esetben.

Én mindig is vigyázok arra, hogy senkit ne sodorjak veszélyes helyzetbe, és hogy a baleset ne következzen be, de ehhez szükségem van a másik ember bizalmára, hogy egy veszélyhelyzetet sikeres ellehessen hárítani vagy megelőzni.

De ha én még is megölnék valakit szándékosan, akkor nagy eséllyel együtt tudnék élni a tudattal, akkor ha azzal valakit megvédtem, és már más lehetőség nem volt rá, mert "vagy én vagy ő" helyzet lépett fel.

Ha viszont bérgyilkos lennék, akkor nyilvánvalóan ismét együtt tudnék élni a tudattal.

Ha nem szándékosan ölök meg valakit, akkor csak abban az esetben nem kellene számolnom az érzések feldolgozásával, ha a baleset (nézzük most a közutat) az úton, nem az én hibámból történt.

Ha az én hibámból történt, akkor azt el kell ismernem, és vállalnom kell a következményeit. Viszont ezt célszerű megelőzni.

Érted mire célzok? :)

"Egyel kevesebb,állatokat többre becsülöm."

Ugye tudod, hogy ezzel önmagadat is minősíted? Hacsak nem sorolod magadat az állatok közé...

Ha nem a te hibádból történt, mert te mindent szabályosan csináltál, hogy meg előzz egy balesetet, de ha valaki mondjuk drog hatása alatt állt, vagy telefonált, vagy egyszerűen nem figyelt, és kocsival beléd hajtott, akkor ki okozta a balesetet? Te vagy ő?

Hiába halt bele, nem te ölted meg, hisz a szabályokat betartottad, viszont az is lehet, hogy te halsz bele, de ezért vannak a szabályok. A Kreszben nagyon fontos szerepet játszik a bizalom, hogy a többi autós társad is tudja a Kreszt, és ennek megfelelően cselekszel.

Az utcán is ez a helyzet. Sőt bárhol máshol, mivel nem saját érdekeidet nézed csak ilyenkor, ha elkerülsz egy balesetet, mert az is lehet, hogy te túléled, de a másik fél belehal, vagy fordítva, vagy mindketten belehaltok.

Érzelmet fel kell dolgozni, de ha egyik szeretted, veszélybe kerül, és nem tudod máshogy megvédeni, ha csak megölöd a támadót, akkor lehet, hogy börtönbe kerülsz, de az is lehet, hogy nem, viszont az tény is való, hogy az emberek nagy százalékában ilyenkor sokk hatása alá kerülnek, miközben nem kellene sírni, hisz ha nem ölöd meg, akkor ő öl meg téged, és a szeretted, így legalább megvédted és magadat is.

Viszont tényleg csak, akkor öld meg, ha már nincs más kiút, és az erőviszonyokban a másik fél erősebben volt felfegyverkezve, ennek hatására, akár el is vethetik gyorsan az ügyet.

A lényeg, hogy a halál körülményeitől függ a dolog, hogy miért halt meg, miért kellett megölnöd, vagy hogy egyáltalán te ölted-e meg.

Viszont nem értem, hogy miért üljek le siránkozni, mikor három okból is felesleges:

1. Ezzel nem lehet semmit se visszahozni már, csak rontok a saját lelki állapotomon.

2. Ha tudom, hogy nem az én hibámból történt, és még be is lett bizonyítva, akkor megint felesleges, és örülök annak, hogy nem lett komolyabb bajom. Én a szabályokat betartottam, ha ő nem tartotta be (mikor elő van írva, és nem véletlenül lett így előírva), akkor részemről ennyi volt az ügy.

3. Ha én csináltam volna a balesetet (figyelmetlenségből), akkor vállalnám a következményeket, és próbálnám még a balesetben menteni a menthetőt, hogy a másik félnek ne legyen baja, akkor inkább én legyek az áldozat, ne ő. Ha túléljük, akkor viselem a következményeit.

Ez az észszerű eljárás ilyenkor.

Egyébként történt valami, hogy ezt a kérdést feltetted?