Hogy tudnál együtt élni azzal a tudattal, hogy valakit megöltél?

"Látom nagyon vágod a témát."

Nem annyira mint szeretném, de azért jól elevickélek a témában kb. 20 évtizede. :-)

Nézd, ha én felelősnek érezném magam valaki haláláért, azt nehezen dolgoznám fel, de öngyilkos nem hiszem hogy lennék. Pld. ha gondatlanságból balesetet okoznék, és abban halna meg valaki. nem mentegetőznék, hanem elismerném a hibám, elfogadnám a büntetést, és lehetőségeim szerint segítenék az áldozat családján.

De ha pld. szolgálat közben, jogszerű fegyverhasználattal ölnék meg valakit, nem lenne lelkiismeret furdalásom, mert ő provokálta ki a viselkedésével a fegyverhasználatot. Pláne, ha nem is szándékosan ölném meg ( ami eszembe se jutna!), hanem pld. egy lábra leadott lövésnél a combartériát találnám el, és elvérezne.

"# 21/23 Időpont ma 13:12"

Nem értetlenkedtem. Értettem a kérdést, csak nem arra, hanem egy jogi kérdésre feleltem.

De semmi gond, spongyát rá!

Van ilyen, hogy csak nehezen értjük meg egymást - de mindent meg lehet beszélni.

További szép napot!

:-)

" kb. 20 évtizede. :-) "

De szép is lenne! :-)

Elírtam: 2 évtizede.

"Pláne, ha nem is szándékosan ölném meg ( ami eszembe se jutna!), hanem pld. egy lábra leadott lövésnél a combartériát találnám el, és elvérezne."

Na, látod, így értettem a szándékot. Ebben az esetben nekem sem lenne lelkiismeret furdalásom.

"Na, látod, így értettem a szándékot."

Értem.

De jogilag(!) ebben az esetben is bűnös lennék, csak nem szándékos Emberölésben, hanem gondatlan Halált okozó testi sértésben ( amit szándékosan nem is lehet elkövetni), mert a tudatomnak át kellett látnia, hogy akár el is téveszthetem a célt, és mondjuk mellbe lövöm, vagy ha a lábát is találom el, de akkor is eltalálhatom az artériát. Viszont bíztam benne, hogy nem így lesz.

Az más kérdés, hogy nem ítélnének el.

Viszont erkölcsileg semmiképp sem érezném magam felelősnek.