Miért kellene választani a fizika és a spiritualitás között?

Van egy fizikai törvény, amit Newton tehetetlenségi törvényének neveznek. Ez azt mondja ki, hogy tehetetlenségi vonatkoztatási rendszerben, egy magára hagyott test mindaddig nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, amíg a mozgásállapotát egy másik test vagy mező meg nem változtatja.

Ha ez így igaz, akkor nincs mágia. Ha van mágia, akkor a fenti törvény nem igaz. Ezt kell eldönteni.

# 19

"Ahogy nem is veszik. Ezt a "paranormálisok" terjesztik magukról."

Nyilván mindenki azt hisz erről a kérdésről, amit szeretne, de azzal azért feltehetően mindannyian tisztában vagyunk, hogy nem csak az létezik a világon, aminek mi a tudatában vagyunk, és nem is csak az, amit mi személy szerint elképzelhetően tartunk.

Elég sokat olvastam erről a témáról olyan forrásokból, amiket én hitelesnek tartok. A jelenség maga nem lep meg, inkább az, hogy időnként hivatalosan is elismerik. Erre akkor csodálkoztam rá életemben először, amikor több, mint 10 éve Angliában éltem, és egyik országos napilapban (emlékeim szerint a The Independent című lap hétvégi mellékletében) egy több oldalas cikk jelent meg arról, hogy a Scotland Yard bűnügyi nyomozások során igénybe veszi időnként látók segítségét (a cikkben a "psychic" szó szerepelt, ami tudomásom szerint közelebb van a látó, mint a médium szó jelentéséhez, bár mindkettőnek szokták fordítani).

A cikk első felében a Scotland Yard részéről magas beosztású rendőrtisztek nyilatkoztak a témáról, a második felében pedig 3 vagy 4 olyan médiummal szerepelt interjú, akik valaha valamilyen módon segítettek ilyen ügyekben.

Beszéltek általánosságban arról, hogy hogyan "dolgoznak" ilyen esetekben, és szerepelt a cikkben néhány konkrét bűncselekmény, annak a részletezésével, hogy ezek kapcsán milyen információkkal tudták segíteni a rendőrség munkáját.

Bizonyos részletek még ennyi idő távlatából is megmaradtak az emlékezetemben, főleg egy olyan gyilkossági ügy kapcsán, aminél az egyik látó hölgy elmondta, hogy őt is rettenetesen megviselte, mert nála ez a mi fogalmaink szerinti paranormális képesség nem úgy működik, hogy "csak lát", hanem úgy, hogy ha valakire (a konkrét esetben egy eltűnt fiatal nőre, akiről csak feltételezték, hogy feltehetően gyilkosság áldozata lett) rá tud hangolódni, ha kap róla egy fényképet, és lehetőleg valami személyes használati tárgyat, hanem átveszi az érzéseit is (amit a tisztánlátás, tisztánhallás kifejezések mintájára tisztánérző képességnek hívnak). Ha megnyitja magát ennek a fajta érzékelésnek, nem képes különválasztani a kettőt, lezárni az egyik képességet, és csak a másik révén információkhoz jutni, vagyis ha lát, akkor akaratlanul a másik, érintett személy érzéseit is át kell élnie.

Ő annyival tudta segíteni a konkrét ügyben a rendőrség munkáját, hogy el tudta mondani, hogy milyen típusú és színű személygépkocsit lát a gyilkosság helyszínén, tudott egy használható személyleírást adni az elkövetőről, és le tudta írni a olyan részletességgel a bűncselekmény helyszínét és az oda vezető utat, hogy az alapján később megtalálták az elrejtett holttestet. Le tudta írni az elkövetés módját, és ennek kapcsán beszélt arról, hogy nyilván őt is iszonyatosan megrázza, hogy ilyenkor gyakorlatilag a áldozat perspektívájából látja a történteket, átveszi az ő érzéseit, átéli a kétségbeesését, a félelmét, a fizikai fájdalmát és agóniáját, azt hogy min ment keresztül élete utolsó perceiben.

Hasonló témáról, hasonló esetekről a neten is talál az ember nem kevés információt angol nyelven, de ott valóban jogosan merül fel valakiben, hogy vajon mennyire hiteles forrásból származnak és mennyire felelnek meg a valóságnak.

Visszatérve arra, hogy meggyőződésed szerint "ezt a "paranormálisok" terjesztik magukról", én személyesen ismerek egy olyan fiatalembert, aki a mi fogalmaink szerint nagyon nem hétköznapi képességekkel született, és emiatt több, mint 10 évet töltött egy paranormális képességeket kutató intézetben egyik nyugat-európai országban.

Nyilván szigorú titoktartási kötelezettsége van olyan tekintetben, hogy kik és milyen célra vették igénybe a képességeiket, így csak minimális információt oszthat meg az ott folyó tevékenységről, másrészt aki szerint nem léteznek ilyen képességek, annak a számára érthető módon a töredéke sem lenne hihető ennek az egésznek.

Egyébként abszolút meg is tudom érteni az ilyen embereket, mert amikor nem egyszer megéltem, hogy a saját szememmel látom, vagy a saját bőrömön magamon tapasztalom, hogy emberek olyan képességeket manifesztálnak, aminek a létezését korábban elképzelhetetlennek tartottam, saját magamnak is be kell ismernem, hogy ha valaki évekkel ezelőtt megpróbált volna ezek létezéséről meggyőzni azzal, hogy elmeséli, hogy ő ezeket megtapasztalta, átélte, akkor nagyon valószínű, hogy kétségbe vontam volna vagy a szavahihetőségét, vagy az objektivitását, vagy a józan ítélőképességét, legfeljebb udvariasságból nem mondtam volna ezt őszintén a szemébe.