Miért kellene választani a fizika és a spiritualitás között?

Fizikán gondolom a tisztán anyagi alapú világszemléled érted.

Az elvakultság és tudatlanság akkor is káros, ha valaki feltétel nélkül elfogad minden tudományos tételt, s akkor is, ha csak a misztikumban él.

Fejlődni, csak tudományos alapon lehet.

A legrégebbi tudósokat, s a maiakat is a kíváncsiság hajtott, a módszeresség, az elemző tevékenység, elméleti és gyakorlati kísérletek stb. volt az eszközük.

A piramisok pl. pontos matematika, pontos csillagászati számítások, szervezőmunka stb. szavakkal hozható összefüggésbe. A kor legnagyobb tudósai dolgoztak rajta (nem a köveket cipelték, mielőtt valaki megjegyezné!). De ettől még hittek is valamiben.

Itt gyakran megkérdezi valaki, mit keresnek itt a szkeptikusok. Nem részletezném most, miért téves ez a felfogás. De!

És akkor itt egy-két példa a vakhitre.

Plejádiak. Sok kérdésben szerepelnek, de ilyen nem létezik! A Plejádok látszat csak. Nem összefüggő valami. Azt mondhatom, hogy a Naprendszer élőlényei, mert az a mi központi égitestünkhöz tartozó bolygók lakói. A Plejádok magyar neve a fiastyúk. Egy nyilt halmaz, több mint 500 csillaggal.

Ez tény, ezen nincs mit vitatkozni. Az elvakultak elutasítják.

De egy kézzel fogható másik példa:

Digitális felvételeken megjelenő energiagömbök: sima por az optika előtt. Kompakt gépeknél jelentkezik, vakuhasználat esetén. Bárki reprodukálhatja, kipróbálhatja, ellenőrizheti, semmi misztikum nincs benne.

Az ide látogató szkeptikusoknak azokkal van baja, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy valami csuda nagy dolog ez.

"Miért, ha nincs veled megfelelő eszköz, akkor pontosan tudod az összes hatást, ami ebben a percben ér téged, és mérni is tudod?"

A tested is egy eszköz, ha valami hatással van rád, nyilván érzed. Gyanítom el is tudod magyarázni, mit érzel, még ha csak nagy vonalakban is. Ez is egy kiindulópont. Nem kell rögtön mindenféle műszerekkel túlbonyolítani az érzékelést, vagy a "hatással lenni valamire" fogalmát.

Az akaraterő speciel egy elég elvont fogalom, értelemszerűen nem húzható rá egy egzakt numerikus értékrendszer. De nem is szokták ilyen formában használni, inkább úgy, hogy valakinek van elég akaratereje valamihez, avagy nincs. Ez viszont szintén nagyon egyszerűen vizsgálható a hatásán keresztül, mégpedig hogy a vizsgált személy megteszi-e amit várunk tőle, vagy sem.

"A Plutonál főleg a szerkezetére, légkőrére, és felszínére vonatkozó prognózisok, és a valóság közötti hatalmas különbségre utalok. Meg a Pluto törpebolygó-rendszerre, ami nem csak a Plutot, és a Charont, hanem további négy kisebb égitestet is felölel. "

Ja, így értem, mire gondolsz. Bár azért a prognózis/hipotézis/teória és a tudományos elmélet között is van különbség. Az elmélet az már tulajdonképpen a leírása egy igazolt hipotézisnek, vagy annak valamely folyamatának, működésének.

"Az okkult, és mágikus jelenségekben is lehet ismételhető eredményekre jutni. Csak a legegyszerűbbet vegyük. A meditációt, ami ugye az egyik alapmozzanat. Aki ért hozzá, bármikor képes elérni a megváltozott tudatállapotot, és ezt a testét figyelő műszerek is bizonyítják. Mégsem érti a tudomány a mikéntjét, csak azt tudja, hogy reprodukálható. Ez is bárki számára elérhető, ahogy a villanypásztor, csak kicsit több erőfeszítést igényel. Viszont a meditáció tárgya ettől nem lesz bizonyítható, sem a folyamat leírható, ahogy a mély meditációt az illető eléri."

A meditációval kapcsolatban viszont úgy tudom, nem is vonják kétségbe a létezését, hatását (legfeljebb akik nagyon elvakultak, ilyenek sajnos mindenhol előfordulnak), csak éppen rengeteg dolgot nem értünk még ezzel kapcsolatban. A különféle tudatállapotok már bizonyos részben ismertek alvással kapcsolatos kutatásokból, és az már elég jól bizonyított tudomásom szerint, hogy vannak akik akaratlagosan képesek más tudatállapotokba emelni magukat, ez a meditáció, nemde?

Mert kizárják egymást. A fizikalizmus alapköve a logika, a racionalitás és a törekvés az objektivitásra (ennek legfőbb eszköze a tudományos módszer), az "ezotéria" alapja pedig a szubjektivitás felmagasztalása a racionalitás és logika teljes hiányával karöltve. Ha az egyiket elfogadod, automatikusan elutasítod a másikat, és sajnos nincs elfogadható, értelmes középút.

>és nem létezik semmi, amit a tudomány nem ismer el

Azért remélem, tudod, hogy ez hülyeség és ép eszű ember nem mond ilyet. Ha azt hiszed, hogy egy fizikalista ezt gondolja, akkor igen rosszul gondolod és nem érted, miről szól ez. Ha úgy tekintesz a két "nézetre", mint két egyenrangú, de egymással ellentétes nézetre, ami között van valahol egy "arany középút", akkor tévedsz, nincs ilyen. Nem két nézetről van szó, nem egyenrangúak és még csak nem is ellentétesek.

Harmónia persze lehetséges, egyáltalán nem szükséges valamelyik oldal mellett kardoskodni, téríteni, veszekedni. Ez egy internetes fórum, ezért megy a sárdobálás. Korrekt, békés és teljes életet lehet élni anélkül, hogy valaha egy gondolatot is szentelnél ezeknek :)

"már nem lesz mágia, mert átkerül a tudomány témájába, ahogy a fizika, kémia, matematika, csillagászat, és pszichológia is átkerült az okkult tárgykörből a tudomány tárgykörébe."

Ez teljesen így van! A tudomány nem más mint az emberiség jelenleg bizonyított (és feltételezett) ismereteinek összefoglalása. Onnantól hogy valaminek a léte bizonyított, vagy legalábbis levezethető a léte a már emlegetett hatásaiból, onnantól az is az ismereteink részévé, a tudomány részévé válik.

Viszont az előtte lévő félmondatoddal nem értek egyet, miszerint a tudomány nem ért valamit... hisz a meditáció pontos mikéntjét sem értjük, mégis tudjuk hogy létezik.

Hogy valamit elismerjen a tudomány, ahhoz nem kell érteni is egyből mindent, épp erre szolgálhatnak majd későbbi kutatások. Hogy kijelenthessük valaminek a létezését, ahhoz épp csak bizonyítani kell hogy létezik az a valami amiről szó van. Például a korábban belinkelt auratesztes leírás, végtelenül egyszerű az egész kísérlet, ha tényleg létezik igazi auralátó, játszi könnyedséggel érhetne el egy 100%-os tesztet, és ha ezt többször, többféle környezetben is megtenné, az elég kétségbevonhatatlan bizonyíték lenne arra nézve, hogy létezik valamiféle aura, ő pedig tényleg érzékeli azt. Lehet hogy nem tudnánk még mi az, miért van, hogyan működik, stb, de a léte ettől még igazolt lehet(ne).

Így kellene folynia minden vitának a kérdéseknél, mint itt most.

Én nem választottam a fizika és a spiritualitás között. És van egy középút, ugyanis én is eltudom végezni, azokat a vizsgálatokat, amit a tudomány végez.

Ha látsz vagy észlelsz valami szokatlan, akkor megpróbálsz rájönni, hogy mi is ez, hogy mi történt, és addig nem lehet semmit sem semminek kinyilvánítani, amíg rá nem jöttél, hogy mi is történt pontosan.

Nem kellenek műszerek (bár tény, hogy könnyebb velük), de elég ha saját magadat figyeled meg, hogy mi történik, és hogy. Ha van egy elméleted, akkor gyakorold, és egy idő után, ha sikerül elérned valamit, akkor kezdheted tesztelni, hogy valóban működött-e.

Nem fog minden elsőre sikerülni, ami paranormális képességnek mondható, ezeket gyakorolni kell, és mindenkinél máshogy működik. Nincs logikai rendszere, mint egy számításnak, mert nem mindenkinek ugyanaz az eredmény jön ki. És pont ettől nehezen mérhető, és tesztelhető, ugyanis ezek a képességek egyénfüggőek, mint a futás, úszás, valaki gyorsabb, valaki lassabb.

Személy szerint azt még el is tudnám fogadni, hogy ha létezik az aura, egyszerűen csak nincs mivel kimutatni jelenleg.

Viszont ha tényleg létezik, akkor ahhoz hogy erről bárkinek is tudomása legyen, valahol, valamikor valakinek ténylegesen érzékelnie kellett azt. Ez alapján, ha nem is műszeres méréssel, de valamilyen módon lehetséges. Persze feltételezhetjük hogy tényleg csak egyes emberek képesek erre, bármiért is. De jelenleg egyetlen ember sem akadt még, aki nyilvánosság előtt vállalta volna, hogy ő tényleg látja az aurát, és ezt be is tudta bizonyítani.

Ahogy mondod te is, egy emberrel sem találkoztál még, aki ténylegesen látná, pedig nem egy ember szeret ilyesmivel kérkedni. Bennem ez azért komoly kétségeket ébreszt, de nyitott vagyok bármire :D