Tényleg van lélek?

"A nagy ateista könyv nem tudományos precizitással megírt mű..."

--> Nem is azért írtam, mivel tudományos könyvnek gondolom. Csak átmásoltam egy lehetséges magyarázatot arra, hogy mi történik regressziós hipnózis alatt.

Tudom :) Értem én... hogy non-stop. De mikor zár? :D

Kellemes hétvégét neked is/ nektek is!

# 41

"Nincs mit megmagyaráznom egy túlmisztifikált dologról."

Talán emlékszel, hogy a neked feltett egyetlen kérdésem - amire végül nem válaszoltál - nem egy túlmisztifikált dologra vonatkozott, hanem arra, hogy tudomásod szerint hogyan zajlik egy regressziós hipnózis. Mindössze annyit szerettem volna megérteni a leírt gondolatmeneteddel kapcsolatban, hogy jól értelmezem-e, hogy burkoltan azt sugalmazod, hogy - a tudatalatti működését demonstráló látványos hipnózis kísérletekhez hasonlóan - a kezelő pszichiáter v. pszichológus a regressziós ülés során is hamis szuggesztiókat ad a páciensnek, olyan dolgokat elhitetve vele, amik nem felelnek meg a valóságnak.

"Tegye mindenki a szívére a kezét, és válaszoljon magában arra, hogy volna-e ahhoz arca, hogy oda menjen pl.egy anyához -akinek a gyermekét megerőszakolták, megkínozták, feldarabolták, felgyújtották- ezzel a beszéddel:

"Hölgyem, ami Önnel történt, az nem rossz dolog. A mindenhatóság törvénye szerint az Ön lelke ezt akarta. Amit érez, azt Önnek meg kellett tapasztalnia, hogy fejlődhessen. Ez egy csodálatos dolog, egy ajándék, legyen érte hálás. Ha fejlettebb és okosabb lesz, elérheti a totális érzéketlenséget."

Ép lelkű ember - függetlenül a vallásától vagy a világképétől - nem gondolja úgy, hogy egy ilyen borzalmas tragédia "csodálatos dolog, ajándék", amiért hálásnak kéne lennünk, és ezt szerintem te is tudod.

Tedd a szívedre a kezed, és tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy az ismeretségi körödben hány olyan keresztény hívő van, akinek „volna arca” odamenni egy ilyen helyzetben egy gyászoló anyához vagy apához azzal, hogy fogadja el békében, hogy ezt volt Isten akarata. Isten útjai kifürkészhetetlenek, és az ő gyermeküknek valamiért ezt a sorsot szánta. Isten, aki a Biblia szerint minden hajszálunkat számon tartja, jobban ismeri életünket és lelkünket, mint mi magunk, valami okból most, és ilyen körülmények között szólította magához a gyermeküket, de igyekezzenek vigaszt és erőt merítani abból a gondolatból, hogy attól függően, hogy hogyan éltek mostanáig, illetve hogyan élnek ezek után, van arra esély, hogy egyszer majd újra együtt lehessenek a gyermekükkel a mennyországban.

És hány olyan materialista-ateista ismerősöd van, akinek „volna arca” odamenni egy ilyen helyzetben a szülőkhöz azzal, hogy nagyon sajnálja, ami történt, ez egy fatális véletlen, a gyermekük rosszkor volt rossz helyen, és a rossz hír az, hogy mivel nem vagyunk többek a fizikai testünknél, a fizikai halállal végleg megsemmisült, akit annyira szerettek, és akiért a saját életüket adták volna. Igyekezzenek beletörődni, hogy a gyermeküktől való elválás végleges, ami maradt belőle, az a holtteste és az emlékek.

Nekem még leírni is rendkívül rossz érzés volt ezeket. Nem hiszem, hogy egy minimális érzelmi intelligenciával rendelkező, mások iránti szeretetre és együttérzésre képes emberi lény valaha is képes lenne ilyeneket mondani valakinek.

Nem tudom, hogy miért szeretnéd a reinkarnációban hívőket érzéketlen, szívtelen embereknek beállítani. Nagyon nem azok - ugyanúgy, ahogy túlnyomó többségében a keresztények, a más vallásúak és az ateisták sem.

És ha már egy ilyen fájdalmas példát hoztál fel, esetleg tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy egy ilyen kegyetlen bűncselekményt, vagy bármi más olyan tettet, amivel másoknak tudatosan, szándékosan árt és fájdalmat, szenvedést okoz, vajon azok közül követnek-e el többen, akik úgy hiszik, hogy csak a földi igazságszolgátatástól van félni valójuk - amit adott esetben ki tudnak játszani - vagy azok, akik hisznek a karmában - abban, hogy minden tettüknek törvényszerűen és elkerülhetetlenül van rájuk visszaható következménye - akár ebben az életükben, akár egy következő inkarnációjukban.

"Képzeljük el, hogy van egy egység, egy mindenség, egy igazság, egy tökéletesség. Ebbe nem fér bele semmilyen szín alatt a rangsorolás semmilyen formája. Nincs olyan, hogy "alattvaló", sem kezdő, középhaladó, haladó."

Ha ezt arra érted, hogy bizonyos tanításokban találkozol olyan megfogalmazással, hogy kezdő v. haladó lélek (az "alattvaló" megnevezéssel én még soha nem találkoztam ilyen kontextusban), akkor ez nem a lelkek "értéke" szerinti rangsorolás, ami egyfajta igazságtalanságot vagy kivételezést tükrözne, pusztán azt értik alatta, hogy a lelkek nem egyforma idősek, így nem ugyanannyi tapasztalatot szereztek fizikai testben inkarnálódva.

Ha belegondol az ember, hogy egyetlen élet alatt is mennyit tanul, tapasztal és fejlődik az ember magához képest, talán érthető, hogy - azoknak a hite szerint, akitől olvashattál erről - az a lélek, akik sokkal több életet lelélt fizikai testben, mint egy másik, bizonyos tekintetben más. Van, ahol a fiatalabb / idősebb lélek elnevezést használják, de én őszintén szólva semmi sértőt, bántót vagy igazságtalant nem érzek a kezdő / középhaladó / haladó megnevezésben sem.

Hogy egy hétköznapi analógiával éljek, szerinted értékesebb bárki szemében egy egyetemista egy alsó tagozatos kisgyereknél? Szerintem nem. Egyformán fontosak és értékesek - nem az "értékükben" van különbség, pusztán – az életkorukból adódóan - az általuk megszerzett tudásban és tapasztalatokban.

Egy általános iskolásnak nem adnának fel egyetemi szintű tudást igénylő matek feladatokat. (Ha netalán mégis megtennék, és nem tudná őket megoldani, az nem őt minősíteni, és nem lenne tőle kevesebb, kevésbé értékes, mint egy egyetemista).

És ugyanúgy, ahogy egy egyetemistának nem adnának fel általános iskolai szintű feladatokat, az is természetes, hogy a lelkek között is vannak olyanok, akiknek nem ugyanazok a kitűzött céljaik, illetve az "elvárásaik" magukkal szemben, mint a fitalalabb lelkeké. Ahogy fejlődnek a lelkek, egyre nehezebb, egyre nagyobb kihívásokkal járó életfeladatokat vállalnak fel, és ezzel párhuzamosan egyre inkább szól a mások iránti szolgálatról az életük.

"Engem érdekel a többiek érzése, és az öngyilkosságot, halált vágyó, bizonytalan, elesett, félelemmel teli embereket inkább arra ösztönzöm, hogy ismerjék meg önmagukat, jöjjenek rá, hogy csak önmaguknak van befolyása önmaguk felett."

Engem is érdekel mások érzése, és szerintem nagyon helyesen teszed, hogy erre bíztatod az embereket. Amit leírtál azzal kapcsolatban, hogy csak önmagunknak van befolyásunk önmagunk felett, az szerintem igen nagy összhangban van a karmával kapcsolatos tanításokkal, még akkor is, ha igazán csak akkor tudja elfogadni az emberek többsége, ha elfogadja azt, hogy teljesen más lenne a megértésünk egy-egy konkrét élethelyzetre vonatkozóan, ha a - karmikus előzményeket is feltáró - teljes képet látnánk, nem pedig egy "pillanatfelvételt", ami a kép egyetlen mozaikdarabkája.

És feltételezem, hogy annak ellenére, hogy a fent leírt nézetedet komolyan gondolod, - ha maradunk az általad példaként felhozott tragikus esetnél - valószínűleg te sem mennél oda egy gyermekét gyászoló szülőhöz azzal a meglátásoddal, hogy az elhunyt gyermekének "csak önmagának volt befolyása önmaga felett".

"Kellékek, és különböző tanok nélkül. Érthetően, köznyelven fogalmazva, nem rébuszokba, szakzsargonokba, felsőbbrendű gondolatmenetbe burkolózva."

Én is szeretem, ha valami érthetően van megfogalmazva, nem felsőbbrendű gondolatmenetekbe burkolózva, amit csak bizonyos "kiváltságos" körök érthetnek meg. És azt tapasztalom a gyakorlatban, hogy akik VALÓBAN sokat tudnak a maguk területén, azok át is tudják adni másoknak érthető formában, mindig azon a szinten, aminek a befogadására pillanatnyilag alkalmasak. Az egó az, minek szüksége van arra, hogy többnek, különbnek, különlegesebbnek érezhesse magát valaki másoknál, és ezt azzal is éreztesse, hogy olyan "szellemi magasságokból" és olyan nyelvezeten szól hozzájuk, hogy ne legyenek képesek megérteni a mondanivalóját. Márpedig olyan embertől, aki ennyire egóból működik, bármifajta spirituális tanítást meghallgatni és befogadni számomra kb. olyan lenne, mint a szennyvízcsatornába beleinni forrásvíz helyett.

Annak a fényében, hogy te magad említetted azt az igényt, hogy lehetőleg "érthetően, köznyelven fogalmazva, nem rébuszokba, szakzsargonokba, felsőbbrendű gondolatmenetbe burkolózva" fogalmazzon valaki, némileg meglepőnek tartom, hogy a saját véleményed alátámasztására olyan embertől linkelsz be eszmefuttatást (a 43. hozzászólásodban), aki így fogalmaz:

"Ezek a lelkek, amelyek tulajdonképpen saját létfenntartó spirituális és kauzális magjukat "önkezűleg és önhatalmúlag" kezdték megbontani amikor spirituális kábulatukban a saját megsemmisítésük, vagy a mások megsemmisítése útjára léptek, tulajdonképpen egy önfelszámoló, önfelbontó programot hoznak létre, amely a haláluk után is automatikusan tovább működik meg- és leállíthatatlanul."

"A reinkarnálódó lelkek tehát, szerintem azok, amelyek nem követtek el öngyilkosságot, maguk indítván el azt a végzetes folyamatot, amely alatt a túlvilágon szét bontódik a kauzális mag, ami mindannyinknak a lét-alapja és azok, amelyek nem követtek el akkora gonoszságokat, hogy ez által szintén önmaguk írták alá a szétbomlási folyamatról szóló égi parancsot. ........... "

"És ez logikus is, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fizikai és az éteri dimenzión túli asztrális és mentális struktúrák, maximum a fizikai dimenzióhoz kötődő, koncentrált individuális érzések és gondolatok lenyomatait őrző alsó asztrális és alsó mentális dimenziókban maradhatnak fenn bizonyos individuális és sajátosan zártkörű, azonos élmény- és tapasztalási csoport egységekben. Amennyiben viszont, a földi életében szerzett kiegyenlítődési és egyetemes egységbe olvadási képessége segítségével, az individuális törekvések érzés- és gondolatvilága szintjén felül képes jutni egy lélek, már nem maradhatnak meg konkrét, individuális formában sem az érzései, sem a gondolatai, hanem szépen egybeolvadnak a felső asztrális és felső mentális dimenziókra jellemző egyetemes asztrális és mentális egységekkel, magasrendű finom struktúrákkal, amelyeket még határozott karakterű egyetemes idearendszerek irányítanak és tartanak egybe."

És ez csak pár kiragadott példa egy hosszas, hasonló stílusban megfogalmazott fejtegetésből, amitől nekem a fejem is zsongott, mikor beleolvastam. Szerinted ez érthető, értelmezhető, befogadható az emberek többsége számára?

Azt is elég meglepőnek tartom, hogy egy olyan embertől idéztél, aki lélekről, bizonyos körülmények között reinkarnálódó lelkekről, energiatestről, auráról, "karmikus meghatározódásokról" ír, mert nekem eddig úgy tűnt, hogy te nem hiszel ezekben (hacsak a lélekben nem, mert az számomra nem derült ki egyértelműen az eddigi hozzászólásaidból).

"Kössél bele mindenbe, ahogy azt eddig is tetted már kismilliószor, nem csak velem, és nem csak 1 accountról.

Nem tudom, mi az, amit kötekedésnek érzel a hozzászólásaimban. Annyit tettem jópár alkalommal, hogy hasonló témájú kérdéseknél leírtam, hogy én miben hiszek, néha hosszasan kifejetve, hogy miért, és általában igyekszem viszonylag sok konkrétumot írni forrásokra való hivatkozásokkal, ami talán érdekelhet olyanokat, akik számára ez a kérdés még nem eldöntött kérdés pro vagy kontra, és esetleg nyitottak lehetnek új információk befogadására.

Ebben a rovatban igyekszem ezen a felhasználó néven írni, amivel eredetileg regisztráltam egy évvel ezelőtt, hogy egy itt feltett kérdésre válaszolni tudjak. Kb. fél éve azért regisztráltam egy másik felhasználónéven, hogy a két másik rovatban írt hozzászólásaim kapcsán érkező privát levelezést el tudjam különíteni az ebben a témakörben nekem írt privát üzenetektől, mert még így is elég szövevényes és nehezen áttekinthető időnként a hosszas, néha heteken át folytatott levélváltások miatt. Ennek ellenére néha írok itt is a másik felhasználónevemről – többnyire véletlenül, néha meg szándékosan, mert nincs kedvem folyton ki-be jelentkezni, ahogy a rovatok között ugrálok. Tehát valóban láthattál tőlem pár olyan hozzászólást, amit másik felhasználónéven írtam, és egyértelműen könnyen felismerhetőek, mert jellemzően ugyanazokat írom ebben a témában, (néha szó szerint másolok), legfeljebb mindig egy kicsit a konkrét kérdésekhez, illetve hozzászólásokhoz szabva.

Tőlem olyan hozzászólást soha nem olvashattál, amiben kategórikusan kijelentettem volna hogy létezik lélek, reinkarnáció és karma - ellentétben azzal, amit többen tesznek akár a velem ebben a kérdésben azonos, akár (többségében) az ellentétes állásponton lévők közül.

Másrészt mindig igyekeztem tárgyilagos hangnemben írni, elkerülni a személyeskedő megjegyéseket, még olyankor is, amikor egy-egy vitapartner néha belement ezekbe, a meggyőződésemre vagy a személyemre nem éppen kulturált vagy udvarias megjegyzéseket téve, netalán vulgárian fogalmazva, ahelyett, hogy a véleménycserénél és az érvek talaján maradt volna.

Engem se nem zavar, se nem zaklat fel, ha valaki ex katedra kijelenti tényként, hogy a lélek és reinkarnáció nem létező jelenségek, és ugyanígy nem tartom kötekedésnek, ha akár én, akár más leírja, hogy szerinte pedig léteznek. Szerintem mindenkinek egyformán joga van leírni a saját gondolatait egy ilyen fórumon, függetlenül attól, hogy a többség vagy a kisebbség gondolkozik hozzá hasonlóan.