Tényleg van lélek?

Most már én is írok ide. :D

Létezik a lélek. Természetesen a testen kívüli élmények is hasonlóak hozzá, csak ott kapcsolatban állsz a testeddel. Ezt hívják asztrál utazásnak és nem ausztrál utazásnak. :)

Próbálgatom én is, félig meddig, hogy sikerül, de olvasgattam itt a honlapon is, hogy mások a szellemeket is látják ilyenkor, és tudniillik nem minden ember látja a szellemeket.

Ismerek egy olyan embert, aki nagyon okos, de komolyan és hisz az ilyenekben. Szóval a magas intelligenciájával és a sok meditáció révén sok mindenre képes.

Ha nem lenne lelked nem működne semmid, nem élnél te sem. Az elme, a tudatalatti, az aura, a belső hang, az nem az agyad, hanem a valódi éned, te magad, mondhatjuk úgy is, hogy a lelked. Ott van minden információ az összes eddigi életed, szóval egytől egyig minden. :)

Én annyi, számomra abszolút meggyőző bizonyítokot láttam, illetve tapasztaltam meg az elmúlt 17 évben a lélek és a reinkarnáció létezésére (többek között azt, hogy nagyon hatékonyan működik több, ezeken alapuló terápia is), hogy én biztos vagyok benne, hogy léteznek.

Arra a jelenségre, amiről írtál, és amire rengeteg dokumentált eset van szerte a világon, a nem lokalizált, agyhoz nem kötött, "testen kívüli" tudat adhat magyarázatot, aminek a létezését egyre komolyabban vetik fel neurológusok és más orvosok már egy ideje, pont amiatt, hogy az újjáélesztési technikák fejlődésével egyre többször szembesülnek azzal, hogy páciensek egy része a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével, vagyis kimutatható agyműköködés és idegrendszeri tevékenység nélkül érzékeli a körülötte történő eseményeket, sőt időnként - a racionális elménk számára végképp érthetetlen módon - tőlük térben távol zajló eseményeket is, és orvosok, valamint hozzátartozók tanúsítják, hogy a valóságnak megfelelően számolnak be utólag a történtekről.

Arra, hogy ez hogyan lehetséges, elég nehéz, vagy inkább lehetetlen olyan választ találni, ami pusztán a fizikai agy, az idegrendszer és a fizikai érzékszervek működésével képes lenne megmagyarázni az a jelenséget, amikor ezek az emberek utólag a valóságnak megfelelően el tudják mondani, hogy milyen beavatkozásokat hajtottak végre rajtuk az orvosok, mi hangzott el a műtőben, mit mondtak az orvosok a folyósón várakozó kétségbeesett hozzátartozóiknak az állapotukról és a kilátásaikról, vagy adott esetben el tudják mondani, hogy több száz kilométerre tartózkodó szeretteik éppen hol voltak és mit csináltak akkor, amikor ők a klinikai halál állapotátban, lapos EEG görbével feküdtek egy műtőasztalon.

(És nagyon érdekes - bár végeredményben nem meglepő, hanem pont logikus - hogy vannak dokumentált esetek, amikor születésüktől fogva vak emberek élték meg ugyanezt - és "látták" azt, ami a klinikai állapotban lévő testükkel, illetve körülötte történik, és számoltak be utólag róla az orvosoknak a valóságnak megfelelően.)

A 'The Lancet', amit a világ legrangosabb orvosi folyóirataként tartanak számon, 2001-ben 6 oldalt szentelt egy olyan tanulmánynak, amit egy 10 holland kórházban, 13 éven keresztül lefolytatott, 344 kardiológiai okból bekövetkezett klinikai halálból sikeres újjáélesztéssel visszahozott beteg utánkövetéses vizsgálata során szerzett adatok alapján állítottak össze (az érintettek 18%-a számolt be halálközeli élményről).

Egy korábbi hozzászólásomban sikerült megtalálnom egy olyan eset leírását, amiről egy Pim van Lommel nevű holland kardiológus számolt be ebben ugyanebben a publikációban:

Egy 44 éves páciensnek, aki már kómás állapotban került kórházba, az újjáélesztés során eltávolították a kivehető protézisét, mielőtt intubálták volna. Másfél óra alatt sikerült stabilizálni a szívműködését és a vérnyomását, de még továbbra is kómában, mesterséges lélegeztetésre szorulva szállították át az intenzív osztályra.

Később, mikor már tudatánál volt, a valóságnak megfelelően elmondta ennek az orvosnak, aki felkereste a kórteremben, hogy ő vette ki a szájából a protézisét, megmutatta neki, hogy melyik nővér volt, aki eltette, és az is pontosan meg tudta mondani, hogy hova, és milyen tárgyak mellé került be egy guruló, fiókos kiskocsira, aztán pedig pontos leírást adott mind a helységről, mind az újjáélesztés során ott jelenlévőkről.

Az orvost enyhén szólva meglepte a beszámoló, mert amikor ez történt, a páciens mély kómában volt, és az életéért küzdöttek, az elmondása szerint igen csekély eséllyel.

A halálközeli élményeket hosszú évtizedek óta kutatják orvosok, nagyon nagy irodalma van (főleg angolul, de magyarul is bőven talál róla információt, akit komolyabban érdekel ez a téma.

Rengeteg konkrét eset leírása megtalálható a neten, vagy - részben orvosok által írt - könyvekben, vagy akár videók a Youtube-on, ahol halálközeli élményt átélt emberek mesélik el a saját tapasztalataikat.

A téma iránt érdeklődőknek szerintem nagyon érdekes lehet Anita Moorjani orvosilag dokumentált esete, aki végstádiumú nyirokrendszeri rákból elképzelhetetlen gyorsasággal felépült, azok után, hogy közel másfél napra kómába esett, a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt kezelő hongkongi kórház onkológusai szerint kevesebb, mint 36 óra volt hátra az életéből. Miután magához tért a kómából, az MR vizsgálat által citrom méretűnek diagnosztizált, a nyakától a hasáig képződött daganatok mérete 4 nap alatt 70%-kal csökkent, pár héten belül pedig sem képalkotó eljárással, sem nyirokcsomó-, illetve csontvelő biopsziával nem találták rák nyomát a szervezetében.

Mindaz, amit halálközeli élményként átélt, amit a saját elmondása alapján a létezés egy másik síkján, egyfajta lineáris idő és térbeli korlátok nélküli létezésben megtapasztalt, és aminek ő maga tulajdonítja a hihetetlen gyorsasággal végbement teljes gyógyulását, az emberek többsége számára nyilván még annál is hihetetlenebb, mint a testhez nem kötött tudat létezésének lehetősége.

Akit esetleg érdekel Anita gyógyulásának története, az itt meg tud hallgatni két vele készült interjút (angol nyelven, magyar feliratozással):

http://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0

http://www.youtube.com/watch?v=RJrTjL_Frf8

Ha a tudat csak agyhoz kötve létezne, nem tudom, hogyan lehetne arra hihető magyarázatot találni, hogy valaki kómában fekve, lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül érzékeljen, tudomást szerezzen olyan dolgokról, amiről Anita az első videóban kb. 24:25-nél kezd beszélni, vagy arról, ami 27:15-nél hangzik el, történetesen hogy több száz mérföldnyire történő dolgoknak is tudatában volt, például hogy a bátyja, aki éppen Indiában tartózkodott, és akit értesített a család arról, hogy az orvosok szerint a testvérének már csak órák vannak hátra az életéből, kétségbeesve igyekezett a reptérre jutni, hogy Hongkongba repüljön.

A második videóban 14:55-kor kezd arról beszélni, hogy hogyan érzékelte a szerettei érzelmeit ebben a testen kívüli létezésben, 25:30 körül mesél arról, hogy - annak ellenére, hogy a kórházba szállításától fogva folyamatosan kómában volt - mi mindent tudott elmondani utólag a rajta végrehajtott beavatkozásokról, illetve arról, hogy mi hangzott el körülötte.

Nem hinném, hogy meg lehetne magyarázni akár agyi oxigénhiány miatt fellépő hallucinációval, akár a statisztikai véletlennel azt, hogy - azok után, hogy már kómás állapotban került be abba a hongkongi kórházba - amikor életében először látta a kómából való visszatérése után azt az orvost, aki őt ellátta – a kórteremben őt meglátogató orvos nem kis meglepetésére - felismerte és a nevén szólította őt, pontosan el tudta mondani, hogy milyen párbeszédek hangzottak el a folyosón az orvosok és a hozzátartozói között, tudatában volt, és utólag beszámolt róla, hogy hívtak hozzá egy másik onkológust, és azt is, hogy miért, tudta, hogy a férje mit suttogott a fülébe, utólag el tudta mondani a családjának, hogy az egyik orvos azt mondta, hogy kb. 36 órája van hátra (és a kómából visszatérve fel is ismert ezt az orvost), utólag beszámolt róla, hogy amikor hajnalban fulladni és köhögni kezdett, akkor a férje hívja be a nővéreket, akik gyorsan után riasztották az orvost, aki ezek után leszívta a felgyülemlett folyadékot a tüdejéből, és le is tudta írni, hogy ez hogyan zajlott, és elmondta utólag, hogy egy ápoló azt mondta, hogy nem találja a vénáját, és megjegyzést tett azzal kapcsolatban, hogy már úgyis annyira leromlott az állapota, hogy gyakorlatilag reménytelen.

Aki tanult valószínűségszámítást, tudja, hogy hogyan kell kiszámolni egymástól független események együttes bekövetkezésének a valószínűségét.

Matematikailag természetesen nem kizárható, hogy mindez puszta véletlen. De mekkora lehet a valószínűsége annak, hogy mindaz, amit ez a hölgy a valóságnak megfelelően el tudott mondani utólag, a puszta véletelen műve, és mennyire hihető, hogy mindezt pusztán hallucinálta, vagy találomra beletrafált?

És mennyire életszerű, hogy ezzel együtt ugyanígy véletlen sok ezer, hasonló élményt átélt páciens tapasztalata, ami előtt ugyanígy értetlenül állnak az orvosok?

De a legérdekesebb szerintem az, amit arról mesél, hogy mit élt meg a létezésnek azon a másik síkján, és minek tulajdonítja a bámulatos gyorsaságú felépülését a végstádiumú rákból, ami előtt a kezelőorvosai értetlenül állnak, és hogy hogyan változtatta meg az egész életét ez a tapasztalat.

Mindaz, amit Anita Moorjani és sokan mások arról mesélnek, hogy mit éltek át abban a „másik dimenzióban”, teljesen összevág Dr. Eben Alexander haláközeli élményvel – azt leszámítva, hogy ő nem egy "hétköznapi páciens" ilyen értelemben, hanem jónevű amerikai idegsebész 25 év klinikai gyakorlattal a háta mögött, aki őszintén elmondja, hogy korábban ő is úgy gondolta, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, „túlvilági” utazására, és ezeket orvosként ő is az agy oxigénhiányos állapotának tulajdonította, és hallucinációnak tartotta – mindaddig, amíg ő maga is meg nem tapasztalta, és kénytelen nem lett felülbírálni a korábbi meggyőződését.

"Nem én vagyok az első ember, aki megtapasztalta, hogy a testen kívül is létezik tudatosság. De úgy tudom, senki nem utazott még e dimenziókba oly módon, hogy egyrészt az agykérge igazoltan teljesen leállt, másrészt az utazás teljes ideje alatt a teste folyamatos orvosi megfigyelés alatt állt.

Az előbbi ténynek azért van jelentősége, mert a legtöbb magyarázat szerint a halálközeli élményeket az agy csökkent oxigénellátottsága idézi elő. Alexander azonban azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulműködő agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ő agykérge a CT-felvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást.

"Az orvostudománynak az agyról és az elméről vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, beszűkült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem" - olvasható a Newsweek cikkében.

„Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyről Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböző módján" – írja Alexander, aki hátra lévő életét az elme, a tudat valódi természetének kutatásával kívánja tölteni, valamint annak bizonyításával, hogy az ember sokkal több, mint a fizikai agya, és létezik agytól független tudatosság is.”

[link]

De szerintem teljesen érthető és természetes, hogy az, akinek a világképével, meggyőződésével nem férnek össze ezek a dolgok - beleértve akár a nem lokalizált tudatosság, akár a lélek és a reinkarnáció létezésének lehetőségét, - az egyrészt nem olvas erről a témáról, másrészt nem keres közvetett bizonyítékokat személyes tapasztalás útján, másokéra pedig – ha ilyenbe akaratlanul is belefut - keres olyan magyarázatot, amire számára hihető, elfogadható, összegyeztethető a saját hitével, világképével – beleértve akár azt is, hogy azok az emberek, akik ilyen tapasztalatokról számolnak be, nem mondanak igazat.

Az információk, a tudás, az emlékek az agyban vannak letárolva. Azzal, hogy elfogadjuk a lélek létezését -- ami azt jelenti, hogy a lélek élhet néha-néha önálló életet -- azt mondjuk, hogy a tudás, az emlékek és az információk meg vannak a lélekben is, de ez azt jelenti, hogy az agy felesleges, mert éppen azokat az információkat, tudást, érzéseket, emlékeket tartalmazza a lélek is, de ez nem így van. Az agy azonban fontos része az embernek.

....

A lélek létezése ellen szól az amnézia és más személyiségzavarok. Ha a lélek létezik -- és a lélek a fizikán felül van -- akkor, hogy árthat neki egy kis ütés, egy kis stressz, amik ugye fizikai sérülések.