Az ezoterikus tudás hogyan viszonyul a hagyományos természettudományi és társadalmi-gazdasági tudáshoz?

# 19

(Bocsánat, de a többi gondolatodra csak most lett időm reagálni. Az én hozzászólásom is jó hosszú lett - annyira, hogy csak két részletben tudom elküldeni.)

" Nincs értelme megkülönböztetni "anyagi valóságot" és "nem anyagi valóságot". Vagy működik a módszered, vagy nem. Ha igen, annak egyértelmű nyomai vannak az "anyagi valóságban"."

Az a kérdés, amit neked ezzel kapcsolatban feltettem, nem módszerek hatékonyságának bizonyítási eljárásaira vonatkozott, hanem metafizikai jelenségek létzésének (lehetséges / lehetséges ?) bizonyítására.

Pusztán azért foglalkoztat, mert ezen a fórumon sokszor olvastam már több hozzászólótól olyan kijelentést, miszerint a lélek biztosan nem létezik, vagy hogy a reinkarnáció baromság / fantazmagória / a gyengék menekülése téveszmékbe stb.

És amikor valaki arról érdeklődik, hogy mire alapozzák ezt a meggyőződésüket, vagy hogy szerintük lehet-e bárki biztos abban, hogy nem léteznek, akkor – egyébként érthető módon – arra hivatkoznak, hogy soha senkinek nem sikerült bizonyítania a létezésüket tudományosan elfogadható módszerekkel.

Aztán amikor már jónéhány alkalommal feltettem azt a kérdést nekik ilyenkor ezen a fórumon, hogy ők maguk milyen módszerrel, eljárással tartják (legalább elméletben) elképzelhetőnek a lélek és reinkarnáció (esetleges) létezésének igazolását – akár közvetlen, akár közvetett bizonyítékok révén, akkor eddig még soha, egyikük sem tudott ilyet megnevezni. És számomra az benne az érdekes, hogy úgy tesznek, mintha nem éreznék ebben a paradoxont – vagy tényleg nem érzik. Amúgy nincsen különösebb jelentősége, csak puszta intellektuális kíváncsiságból foglalkoztat, hogy egyáltalán tudna-e valaki ilyet mondani.

„Mármint a lélek létezésére, a reinkarnációra vagy a regressziós hipnózisra?"

Az előbbi kettőre. Feltételezem, hogy a regressziós hipnózisra nem képeznének pszichiátereket és pszichológusokat, ha nem lenne igazolva valamifajta terápiás hatása, függetlenül attól, hogy ki milyen hatásmechanizmust tulajdonít neki.

„A lélek létéhez bizonyítani kéne, hogy az ember tudata nem csak az agyától függ. Vagyis ha sikerül úgy megrongálnod egy agyat, hogy az ember képes lesz annak ellenére is beszélni mondjuk, hogy az ezért felelős központját kiégették, az egy elég jó kezdet lenne.”

Szerintem ez inkább maga a biológiai csoda lenne (eltekintve attól, hogy még ha lenne is bármi értelme egy ilyen kísérletnek, akkor sem lenne megengedhető etikai okokból, hogy bárki agyát „megrongáljuk” és a beszédért felelős agyi területeit „kiégessük” egy ilyen kísérlet kedvéért, amit szerintem te is belátsz).

Az ember nem képes a beszédközpontja nélkül beszélni, és nem képes működő agytevékenység nélkül a fizikai érzékszerveivel érzékelni akkor sem, ha létezik nem lokalizált tudat, és ezzel szerintem te is tisztában vagy.

A kómából visszatért, vagy halálközeli élményt átélt páciensek sem aközben beszélnek, amíg a testük lapos EEG görbével fekszik egy műtőasztalon vagy az intenzív osztályon. Elmondásuk szerint – annak ellenére, hogy nincs kimutatható agyműködésük - „látják” és „hallják”, ami velük és körülöttük történik (ha nem is teljesen ugyanúgy, mint a fizikai érzékszervekkel, és tudatában vannak mások ki nem mondott gondolatainak, illetve érzéseinek is), de mindezt elmondani nyilván csak utólag tudják, amikor visszanyerték az eszméletüket.

A lélek vagy a testben van, és akkor szüksége van az agyra ahhoz, hogy életjelenségek révén megnyilvánuljon, vagy – átmenetileg vagy végleg – elhagyja a testet, de akkor nem képes a fizikai testet „uralni”, működtetni.

Nem biztos, hogy a létező legjobb analógia, de ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor te akkor tudsz - a példa kedvéért - egy TV készüléket távirányítóval működteteni, csatornát váltani, hangerőt szabályozni, kikapcsolni, stb. ha:

1) működőképes a TV készüléked

2) működőképes a távirányítód

3) van hozzáférésed a távirányítóhoz

Ha meghibásodott a távirányítód, akkor hiába vagy te továbbra is ugyanolyan értelmes és egészséges lény, a legnagyobb igyekezed ellenére sem fogod tudni azzal a hibás, vagy tönkrement távirányítóval kontrollálni a TV-t, pedig veled is és a TV-vel is minden teljesen rendben van.

A lélek ugyanígy nem fogja tudni közvetlenül átvenni az irányítást a testi működések, életfunkciók felett megfelelően működő agy és idegrendszer nélkül, vagyis a konkrét példádban nem fog tudni „megszólaltani” egy testet ép beszédközpont nélkül akkor sem, ha a tüdő, hangszálak és egyéb hangképző szervek épek és működőképesek, a léleknek pedig van önálló tudata és esetleg szeretné kifejezésre juttatni a gondolatait valamilyen formában.

Mind a haláközeli éleménybeszámolók, mind pedig azoknak a regresszós hipnózis üléseknek egyik gyakori, visszatérő (és egymással összecsengő) eleme, amikor előző életben elszenvedett halált „él át újra” valaki, beleértve a testből való kilépés momentumát és az azután megtapasztalt dolgokat, hogy a páciensek elmondják, hogy egyfajta frusztrációt és tehetetlenséget élnek meg, amiért nem tudnak kommunikálni a jelen lévő szeretteikkel.

Tudatában vannak annak, hogy mi történik körülöttük, mások gondolatait és érzéseiket is leveszik egyfajta telepátiához hasonló módon, de ők nem tudják megnyugtatni, megvígasztalni őket, és nem tudják a tudomásukra hozni, hogy „köszönik szépen, ők jól vannak”, annak ellenére, hogy a fizikai testük sérült, vagy végleg felmondta a szolgálatot.

„Saját területemről, a kémiából véve a példát, itt úgy bizonyítod egy dolog létét, hogy kezdetnek izolálod. Analóg módon a lélek létét bizonyíthatná, ha mutatnál egy lelket test nélkül.”

Ha én nem is, de létezik olyan, aki mutathatna neked egyet. Csak ezzel nem megyünk sokra, mert te nem fogod látni, ahogy én sem. :-)

Elfogadható magyarázat lenne szerinted bárki számára, hogy amikor emberek – a saját megfogalmazásukban - szellemeket v. kísérteteket látnak, akkor nem feltétlenül zakkantak meg, nem feltétlenül hazudnak, nem feltétlenül hallucinácinálnak (amellett, hogy ezek közül bármelyik tényleg előfordulhat a valóságban), hanem ilyenkor az esetek egy részében gyakorlatilag egy olyan lelket (nem lokalizált tudat + engergiatest) látnak, ami a fizikai testét elhagyta ugyan, de valami okból nem ment el a mi fizikai létsíkunkról egy olyan létsíkra, ahol „a helye lenne”? Szerintem nem, mert a többségnek, aki szerencsére soha nem látott ilyen jelenséget, ezt semmi módon nem lehet bebizonyítani, így kb. olyan, mintha azt várnánk tőlük, hogy a fogtündérben, a sellőkben vagy az erdei manókban higgyenek.

Vagy elfogadható válasz lenne szerinted bárki számára, aki nem hisz a lélekben, hogy vannak – a mi fogalmaink szerint paranomális képességekkel rendelkező – emberek, akik „látják”, vagy más módon érzékelik a lelkeket, és úgynevezett tisztánlátó, tisztánhalló vagy tisztánérző képességük révén kommunikálni tudnak velük? Mert szerintem nem. Illetve talán akkor, ha mindannyiuknak lehetősége lenne életében legalább egyetlen alkalommal személyesen megtapasztalni ezt a jelenséget, és aztán törni azon a fejét, hogy milyen más lehetséges magyarázatot tud adni rá a racionális elméjével.

(Nekem mondjuk beletelt úgy másfél évembe, hogy egy ilyen élményt feldolgozzak, és a „helyére tegyek”, miután minden olyan „alternatív magyarázat” elvérzett, aminek a kiagyalására képes voltam.)

„A legjobb lenne egy olyan módszer, amivel bárkiből lehet "szellemet" csinálni. Tehát ha elvégzel egy eljárást egy élő emberen, akkor az ő teste meghal, de egy információt, amit csak ő tudott, át tud adni más embereknek. Ha a módszereddel ezt sikerülne ellenőrzött körülmények között többször reprodukálni, az perdöntő bizonyíték lenne a lélek létezése mellett.”

Nem tudom, mit értesz ezelatt a számomra meglehetősen szokatlan megfogalmazás alatt, de feltételezem, hogy nem azt, hogy ilyen kísérletek kedvéért emberket küldjünk át a túlvilágra. De nincs is erre szükség, amiatt, amit pár sorral feljebb leírtam, mert ha valaki nagyon kutatni akarná ezt a témát, akkor kutathatná olyan tisztánlátók segítségével, akik hajlandóak lennének önként közreműködni ebben, kicsit máshogy megtervezett és végrehajtott kísérletekkel.

Az általad elképzelt kísérlet végrehajtásával kapcsolatban lenne azonban egy kérdésem: ha annak a bizonyos információnak csak egyetlen, (már elhunyt) személy volt tudatában, akkor mégis ki tudná leellenőrizni, hogy amit valami módon átadott valakinek a fizikai teste halála után, megfelel a valóságnak?

„Ha az agy nem a forrása a léleknek, akkor egy elpusztított majd meggyógyított agy vissza képes emlékezni a pusztítás előtti dolgokra. Pl egy beavatkozással tönkreteszik a memóriádért felelős részeket. Mikor ezek meggyógyulnak, te újra vissza tudsz emlékezni a korábbi dolgokra, hiszen az információ nem veszett el, csak az összeköttetés szakadt meg. Mondjuk hogy én azt mondom, az agy a számítógép, te pedig hogy az agy egy vezeték, ami kapcsolódik a számítógéphez, és onnan adatokat szolgáltat. Ha megrongálod az agyat, de utána regenerálod, az egyik esetben véglegesen elvesz információkat a számítógéptől, másik esetben nem."

Értem az analógiát, de soha nem hasonlítanám az agyat egy puszta vezetékhez, mert annál milliószor összetettebb, bonyolultabb és kifinomulatabb. Ezt azok is tudják, akik kizártnak tartják a lélek létezését, és azok is, akik meg vannak győződve róla. Nem tudnám elképzelni, hogy az agyunk pusztán egy összekötő vezeték szerepét töltené be, ami egy valahol testen kívül létező tudatosságra - mint egy külső memóriaegységre - csatlakozik, és pusztán információt hoz át onnan, és soha nem is találkoztam még ilyen felfogással.

Van egy olyan eleme a gondolatmenetednek, amit nem igazán értek. Szerinted a gyakorlatban lehetséges „tönkretenni” egy bizonyos funkcióért (pl. a memóriáért) felelős területet az emberi agyban, aztán pedig tökéletesen visszaállítani az eredeti állapotot?

"Nyertem mit is? :-) "

„Hát ha neked fontos, hogy más emberek életminőségének a javulását lásd, akkor ezt. Ha nem, akkor csak annyit, hogy az én orrom alá dörgölheted.”

Az önző viselkedés szerintem elég távol áll tőlem, de őszintén szólva igen kíváncsi lennék rá, hogy elképzelésed szerint hogyan tudnám én bárki életminőségét javítani a szóban forgó téma kapcsán. És azt sem értem, hogy miért kéne bárki orra alá dörgölnöm, ha kiderül, hogy valamiben esetleg nem neki, hanem nekem volt igazam. Én úgy vagyok vele, hogy történetesen becsülöm azt, aki nem ragaszkodik görcsösen a saját elképzeléseihez, nyitott új információk befogadására, mérlegelésre, és ha esetleg olyan bizonyítékokat lát, amik meggyőzik, akkor el tudja ismerni, - akár csak saját magának - hogy korábban tévedett. (Mint ahogy én is kénytelen voltam megtenni nem egyszer a saját életemben, meg nyilván fogom is még nem egyszer.)

Megkerestem azt a mondatomat, amire vonatkozott az a bizonyos „Csak bizonyítani kell a bevett módszerekkel, és már nyertél is.” megjegyzésed, aminek kapcsán megkérdeztem, hogy mit is nyertem:

"Hogy mondjak legalább egy konkrét példát, a lélek létezésével megmagyarázható az a jelenség, amivel újjáélelesztések kapcsán szembesülnek orvosok világszerte, amikor a páciensek egy része a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével, vagyis kimutatható agyműköködés és idegrendszeri tevékenység nélkül érzékeli a körülötte történő eseményeket, sőt időnként - a racionális elménk számára végképp érthetetlen módon - tőle térben távol zajló eseményeket, és orvosok, valamint hozzátartozók tanúsítják, hogy a valóságnak megfelelően számolnak be utólag a történtekről. "

„Csak bizonyítani kell a bevett módszerekkel, és már nyertél is.”

Őszintén szólva nem értem, hogy mit kéne bizonyítanom (ha így egyes szám második személyben fogalmaztál). Azt, hogy a fenti jelenség létezik? Azok után, hogy sok ezer HKÉ-t megélt páciens beszámolójában ezt szerepel, és sok esetben a kezelőorvosaik visszaigazolják az általuk elmondottak valóságtartalmát?

Vagy azt kéne bizonyítanom, hogy ezek a páciensek, illetve orvosok (legalább többségében) szavahihető emberek? Nem becsülöd túl a képességeimet és a lehetőségeimet? :-)

Annak fényében, hogy mekkora gyakorlati jelentőséget tulajdonítasz a tudományos lapokban megjelent publikációknak, és mennyire elvárhatónak érzed egy elhivatott, másokért tenni akaró tudós, vagy egyéb szakember részéről, hogy így tegye milliók számára elérhetővé és hozzáférhetővé a tudását és a szakmai eredményeit, számomra egyszerre meglepő és irónikus, hogy tőlem, egy – a téma iránt érdeklődő, de laikus embertől – várnál egy olyan jelenségre bizonyítékokat, amiről kardiológusok és neurológusok publikáltak szakmai folyóiratokban – többek között abban a „The Lancet” című lapban, amit a világ legrangosabb orvosi folyóirataként tartanak számon, és ezeknek az információknak a többsége elérhető a világhálón is.

Nem tudom, hogy tudsz-e esetleg angolul, de egy összetett keresés eredményeként 21.600 találatot dobott fel a Google a „non-local consciousness” (nem lokalizált tudat) , az MD titulus (az orvostudományok doktora) és a NDE (a halálközeli élmény angol rövidítése) szavakra:

[link]

Ha a kereséshez a sokkal gyakrabban használt az „out-of body consciousness” (testen kívül tudat) kifejezést használom „nem-lokalizált” helyett az MD és NDE rövidítésekkel együtt, akkor 235 millió találat az eredmény.

[link]

(Természetesen tisztában vagyok egyrészt azzal, hogy attól, hogy az MD titulus szerepel a keresésben, még nem lesz minden találat olyan forrás, ahol orvosok írnak, vagy orvosokra hivatkoznak a téma kapcsán, csak szerettem volna leszűkíteni valahogy a találatokat, másrészt azzal, hogy a találatok között sok lehet az ismétlődés, mármint ugyanarra az eredeti forrásra való hivatkozás más-más cikkekben, vagy honlapokon, harmadrészt ilyenkor nyilván az is szerepel a találatok között, ahol szkeptikusok fejtik ki a véleményüket.)

Azok után, hogy kardiológusok, neurológusok publikálnak a témáról, és tárnak elénk bizonyítékokat a testen kívüli tudat létezésére, nem hiszem, hogy arra lenne szükség, hogy én bizonyítsam a jelenség létezését bárkinek, azért, hogy „nyerjek”.

(folyt. köv.)

("például hogy a bátyja, aki éppen Indiában tartózkodott, és akit értesített a család arról, hogy az orvosok szerint a testvérének már csak órák vannak hátra az életéből, kétségbeesve igyekezett a reptérre jutni, hogy Hongkongba repüljön. ")

„Na látod, ez tipikusan az a dolog, amit egyáltalán nem nehéz "megálmodni". Teljesen logikus hogy így történt.”

Nem tudom, hogy belehallgattál-e esetleg a videókba, és tudod-e, hogy ezen kívül mi mindenről számolt még be pontosan és részletesen, miután visszatért a kómából. Szerinted matematikailag mennyi az esélye annak, hogy „megálmodja” az őt ellátó orvos nevét és megjelenését (azok után, hogy már kómás állapotban került be abba a hongkongi kórházba), ezért amikor életében először látja a kómából való visszatérése után, – a kórteremben őt meglátogató orvos nem kis meglepetésére - felismeri és a nevén szólítja őt, pontosan „megálmodja”, hogy milyen párbeszédek hangzanak el a folyosón az orvosok és a hozzátartozói között, „megálmodja”, hogy hívnak hozzá egy másik onkológust, és azt is, hogy miért, „megálmodja”, hogy a férje mit suttog a fülébe, „megálmodja”, hogy az egyik orvos azt mondja, hogy kb. 36 órája van hátra (és a kómából visszatérve felismeri ezt az orvost), „megálmodja”, hogy amikor hajnalban fulladni és köhögni kezd, akkor a férje hívja be a nővéreket, akik ezek után riasztják az orvost, aki ezek után leszívja a felgyülemlett folyadékot a tüdejéből, és le is tudja írni, hogy ez hogyan zajlott, „megálmodja”, hogy egy ápoló azt mondja, hogy nem találja a vénáját, és megjegyzést tesz azzal kapcsolatban, hogy már úgyis annyira leromlott az állapota, hogy gyakorlatilag reménytelen?

Nyilván te is tanultál valószínűségszámítást, és tudod, hogy hogyan kell kiszámolni egymástól független események együttes bekövetkezésének a valószínűségét.

Matematikailag természetesen nem kizárható, hogy minden puszta véletlen. De szerinted mekkora a valószínűsége annak, hogy mindaz, amit ez a hölgy a valóságnak megfelelően el tudott mondani utólag, a puszta véletelen műve, és mennyire hihető, hogy mindezt pusztán „megálmodta”, vagy találomra beletrafált?

És mennyire életszerű, hogy ezzel együtt ugyanígy véletlen sok ezer, hasonló élményt átélt páciens tapasztalata, ami előtt ugyanígy értetlenül állnak az orvosok?

Mindaz, amit Anita Moorjani és sokan mások arról mesélnek, hogy mit éltek át abban a „másik dimenzióban”, teljesen összevág Dr. Eben Alexander haláközeli élményvel – azt leszámítva, hogy ő jónevű amerikai idegsebész 25 év klinikai gyakorlattal a háta mögött, aki őszintén elmondja, hogy korábban ő is úgy gondolta, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, „túlvilági” utazására, és ezeket orvosként ő is az agy oxigénhiányos állapotának tulajdonította, és hallucinációnak tartotta – mindaddig, amíg ő maga is meg nem tapasztalta, és kénytelen nem lett felülbírálni a korábbi meggyőződését.

"Nem én vagyok az első ember, aki megtapasztalta, hogy a testen kívül is létezik tudatosság. De úgy tudom, senki nem utazott még e dimenziókba oly módon, hogy egyrészt az agykérge igazoltan teljesen leállt, másrészt az utazás teljes ideje alatt a teste folyamatos orvosi megfigyelés alatt állt.

Az előbbi ténynek azért van jelentősége, mert a legtöbb magyarázat szerint a halálközeli élményeket az agy csökkent oxigénellátottsága idézi elő. Alexander azonban azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulműködő agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ő agykérge a CT-felvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást.

"Az orvostudománynak az agyról és az elméről vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, beszűkült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem" - olvasható a Newsweek cikkében.

„Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyről Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböző módján" – írja Alexander, aki hátra lévő életét az elme, a tudat valódi természetének kutatásával kívánja tölteni, valamint annak bizonyításával, hogy az ember sokkal több, mint a fizikai agya, és létezik agytól független tudatosság is.”

[link]

De szerintem teljesen érthető és természetes, hogy az, akinek a világképével, meggyőződésével nem férnek össze ezek a dolgok - beleértve akár a nem lokalizált tudatosság, akár a lélek és a reinkarnáció létezésének lehetőségét, - az egyrészt nem olvas erről a témáról, másrészt nem keres közvetett bizonyítékokat személyes tapasztalás útján, másokéra pedig – ha ilyenbe akaratlanul is belefut - keres olyan magyarázatot, amire számára hihető, elfogadható, összegyeztethető a saját hitével, világképével – beleértve akár azt is, hogy ezek az emberek esetleg nem mondanak igazat.

Passiflora

Az a baj ezzel a direkt válaszolgatósdival, hogy exponenciálisan nő a hozzászólások hossza. Megpróbálom leírni a véleményemet röviden, és csak ott idézni, ahol muszáj. Így is elég hosszú lett.

Regressziós hipnózis:

Először is ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy hipnoterápiás módszer elfogadásának semmi köze a reinkarnációhoz. A tesztek, amikkel a módszer működéséről megbizonyosodnak nem a hatásmechanizmusról szólnak, hanem kizárólag arról, hogy a módszer működik-e vagy sem. Ha az a (többször megerősített) konklúzió, hogy a módszer működik, akkor senkit sem fog érdekelni, hogy xy milyen mechanizmust tulajdonít neki. Használni fogják, mert működik. És elvileg ez a célja a módszert tanító pszichiátereknek. Akkor miért nem hajlandóak végigmenni a szokásos úton? Én egyszerűen nem látok érvet amellett, hogy valaki ne publikálja az eredményeit. Még ha ez nem növelné sokszorosára azok számét, akik megkapják a terápiát, akkor is csak előny származhat belőle. Ezért feltételezem, hogy a módszerűkkel valami baj van. Vagy lopták, vagy nem ad elég jó eredményeket, vagy valami más probléma van vele, különben publikálnák az eredményeiket.

A publikáció fontossága:

Ha egy módszer tudományosan elfogadott, az hatalmas dolog. Ennek első lépése lenne, ha a kedves doktorok megírnák azokat a publikációkat. Egy elfogadott módszert sokkal nagyobb eséllyel választ az, aki "alternatív" gyógymódok után néz. És egy elfogadott módszert sokkal nagyobb eséllyel ír fel mondjuk az orvos is. Egy nem elfogadott módszert nem is írhat fel, mert ha kiderül lecsukják érte.

"1) Minden lehetséges orvosi segítség (ami gyakorlatilag szemcsepp napi két alkalommal) igénybevétele mellett adok ennek a terápiának egy esélyt, hátha segít valamennyit.

2) Várok éveket, évtizedeket, - vagy esetleg az örökkévalóságig - arra, hogy tudományos igényességgel megtervezett és végrehajtott kettős vak placebó kísérletekben bizonyítsák arra alkalmas és hivatott emberek, hogy működik, aztán publikálják az eredményeiket, miközben Anyukám szeme ezelatt fokozatosan romlik, és – ezt még leírni is iszonyú rossz érzés – az orvostudomány forgatókönyve szerint végül elveszíti a látását – hacsak a hivatalos tudomány fel nem fedez időközben valami hatékony terápiát a zöldhályog gyógyítására, az elsorvadt szemideg regenerálására. "

Csak éppen arra nem gondolsz itt, hogy nem csak a normál orvoslás, és a regressziós hipnózis létezik, hanem ezeken kívül még több ezer alternatív gyógymód is. Mekkora az esélyed, hogy pont a jó alternatív gyógymódot választod, ha korábban nem foglalkoztál egyikkel sem? Kb nulla. Ezt drasztikusan növeli az, hogy ha mondjuk az orvosod ajánlja ezt a bizonyos terápiát. És ehhez az kell, hogy elfogadott legyen a módszer hatékonysága.

Észrevetted, hogy meg sem említettem ebben a pontban a reinkarnációt meg a köztes létbe vetett hitet meg a többit? Azért, mert azoknak semmi köze a módszer hatékonyságának igazolásához.

Ja, és a félreértések elkerülése végett: TŐLED semmi ilyesmit nem várok el. Nem neked kell publikálni az eredményeket, nem neked kell demonstrálni a módszer hatékonyságát. Azoktól várom ezt, akik annyit tudnak a témáról, hogy könyveket írnak. Csak cikkeket nem tudnak írni valamiért. Csak általános alanyként használom az E/2-t. Az angol hatása.

A könyvekkel történő terjesztésről

"Igen, látok. Azzal, hogy milliós példányszámban eladott bestseller listás könyveket írtak (Dr. Brian Weiss is írt hatot) a lehető legtöbb emberhez eljutott az üzenetük."

Ne nézzük már egymást hülyének. Ezeket a könyveket nem beteg emberek veszik, hanem a new age mozgalom lelkes hívei. Szerinted ki vesz meg egy "Lelkünk útjai" című könyvet? Ők is pontosan tudják, hogy kiknek szólnak ezek a könyvek. Nem a betegeknek. Lehet, hogy sok emberhez eljut. De ezek azok az emberek, akik eleve hittek benne, és akik nagy eséllyel nem betegek. Egy tudományosan elfogadott módszer pedig független attól, hogy ki miben hisz, és többségében azokhoz jut el, akiknek szüksége van rá.

A lélekről:

Leírnád, hogy te pontosan mit értesz lélek alatt? Mert sok pontomra egyszerűen az volt a válaszod, hogy ennek semmi köze a lélekhez. Nyilván én mást értek lélek alatt, mint te. Szóval mit csinál pontosan a lélek? Milyen kapcsolata van az aggyal? Ha te elismered, hogy az agyi funkciókért tisztán materialista módon felel ez a szerved (mint a tüdő, szív, máj, stb), akkor pontosan mi a lélek funkciója az elképzelésedben?

Úgy nehéz értelmesen beszélgetni, hogy nem ugyanazt értjük a kérdéses fogalom alatt.

"eltekintve attól, hogy még ha lenne is bármi értelme egy ilyen kísérletnek, akkor sem lenne megengedhető etikai okokból, hogy bárki agyát „megrongáljuk” és a beszédért felelős agyi területeit „kiégessük” egy ilyen kísérlet kedvéért, amit szerintem te is belátsz"

"de feltételezem, hogy nem azt, hogy ilyen kísérletek kedvéért emberket küldjünk át a túlvilágra."

Természetesen egy valós kísérletben olyanokat vizsgálnánk, akik ilyen állapotba kerültek valami miatt, nem mi végeznénk a beavatkozást. Elég sok a baleset, az öreg haldokló, stb.

"Az általad elképzelt kísérlet végrehajtásával kapcsolatban lenne azonban egy kérdésem: ha annak a bizonyos információnak csak egyetlen, (már elhunyt) személy volt tudatában, akkor mégis ki tudná leellenőrizni, hogy amit valami módon átadott valakinek a fizikai teste halála után, megfelel a valóságnak? "

Megkérnénk, hogy mondjuk írjon le 5 számot egy papírra, és azt zárja le egy borítékban. A borítékra felírjuk az elhunytak neveit. A "tisztánlátó" feladata az lenne, hogy elkapjon egy lelket, megtudakolja a nevét és hogy milyen számokat írt le. Utána felbontjuk az adott névhez tartozó borítékot, és összehasonlítjuk a leírt és a "tisztánlátó" által mondott számokat. Szerintem bármelyik haldokló hajlandó lenne erre, ha cserébe a családjukat kisegítenék egy kisebb összeggel. Én biztosan.

"Értem az analógiát, de soha nem hasonlítanám az agyat egy puszta vezetékhez, mert annál milliószor összetettebb, bonyolultabb és kifinomulatabb. Ezt azok is tudják, akik kizártnak tartják a lélek létezését, és azok is, akik meg vannak győződve róla. Nem tudnám elképzelni, hogy az agyunk pusztán egy összekötő vezeték szerepét töltené be, ami egy valahol testen kívül létező tudatosságra - mint egy külső memóriaegységre - csatlakozik, és pusztán információt hoz át onnan, és soha nem is találkoztam még ilyen felfogással. "

Én meg már találkoztam ilyen felfogással. Ezért lenne jó, ha először megbeszélnénk, hogy pontosan mit értesz lélek alatt, és akkor nem beszélnénk el így egymás mellett.

"Van egy olyan eleme a gondolatmenetednek, amit nem igazán értek. Szerinted a gyakorlatban lehetséges „tönkretenni” egy bizonyos funkcióért (pl. a memóriáért) felelős területet az emberi agyban, aztán pedig tökéletesen visszaállítani az eredeti állapotot?"

Nem. De erre nincs is szükség. Ha van lélek, akkor feltételezhetően tárol valamilyen információt. A hozzá csatlakozó agy is tárolja ezt az információt. De ha a hozzá csatlakozó agy valami módon elveszíti az információt, a lélek attól még megtartja. Ha az agy utána meggyógyul, és újra képes ugyanahhoz a lélekhez "csatlakozni", akkor van olyan információ, ami az agy számára elveszett, de a lélekről "letöltheti".

Homeopátia:

Ebben a témában valamiért nagyon dívik a hazudozás. A homeopaták gyakran modern gyógyszereket használnak az orvostudomány által ajánlott adagban, és homeopátiás gyógyszernek hazudják. Nem egy kutatásukról derült ki utólag, hogy meghamisították az eredményeket, vagy nem megfelelő módon végezték a méréseket. Szóval azért annyira nagyon ne vedd komolyan azt, hogy valamilyen kutatás pozitív eredménnyel zárult. Nagy valószínűséggel ugyanarról a kutatásról van egy másik cikk, amiben részletezik, hogy milyen hibákat vétettek benne. Teljesen konkluzívnak állítod be az eredményt, de egyáltalán nem ez a helyzet. Pl egy homeopátia igazát bizonygató oldalról: "107 controlled trials, of which 81 showed that homeopathic medicines were effective, 24 showed they were ineffective, and 2 were inconclusive."

[link]

Ez bőven kevés ahhoz, hogy bármilyen gyógyszert elfogadjanak. Szóval még a saját eredményeik szerint is megkérdőjelezhetőek. Szkeptikusabb eredmények pedig ennél is rosszabb arányokat adnak nekik. Persze egy laikusnak meggyőzőnek tűnhet az eredmény, de a valóságban egy gyógyszer esetén 24/107 negatív eredmény elég mélyre ásná a módszert. Konkrétan visszadobnák az egészet újracsinálásra, a szponzorok pedig megvonnák a támogatásukat. Persze egy normál gyógyszer esetén nem végeznének el 107 külön tanulmányt, ami kicsit azért árnyalja a képet.

A homeopaták még ezt is sikernek könyvelik el. Mások pedig ezt a számot is erősen megkérdőjeleznék.

[link]

[link]

És persze vannak, akik pedig a homeopátia-szkeptikusok eredményeit kérdőjelezik meg.

[link]

Szóval a módszert teljesen negatívnak és teljesen pozitívnak beállítani is elég nagy hiba szerintem.

NDE

Ez egy olyan dolog, amit elvileg reprodukálni lehet. Tessék megcsinálni. Két beszámoló? Megint anekdotákról beszélünk statisztikák helyett. Hány ember kerül ilyen állapotba? Több millió. Hánynak van bármiféle tapasztalata? Nem tudjuk. Ebből mennyi volt "eredményes" (azaz tudtak utána olyan dolgokat, amiket elvileg nem kellett volna)? Mennyire? Mennyire biztos, hogy nem hazudnak? stb...

Ezt rendesen ki kéne vizsgálni, nem pedig feltenni, néhány eset alapján, hogy igaz és kész. Pl. az ufó hívőknek ennél sokkal jobb eredményeik vannak, és még kifogásuk is arra, hogy miért nem vizsgálják ki jobban a témát. Szóval előbb fogok hinni az ufókban, mint ilyen kevés eredmény alapján nekik.

Főleg ha az a tudományos szakvéleményük, hogy "Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyről Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböző módján". Ne máááááár. Tessék objektíven megítélni a dolgokat, nem pedig dobálózni a spiritualisták hívószavaival és jó figyelemfelkeltő bestsellereket írni. Ennyit elvárnék egy orvostól.

"Nem tudom, hogy tudsz-e esetleg angolul, de egy összetett keresés eredményeként 21.600 találatot dobott fel a Google a „non-local consciousness” (nem lokalizált tudat) , az MD titulus (az orvostudományok doktora) és a NDE (a halálközeli élmény angol rövidítése) szavakra: "

Vegyük már egy kicsit komolyan a témát. A hatya gugu kifejezésre meg 164 000 találatot dob ki. Nem ez a mércéje annak, hogy mit veszünk komolyan és mit nem.

""Van egy olyan eleme a gondolatmenetednek, amit nem igazán értek. Szerinted a gyakorlatban lehetséges „tönkretenni” egy bizonyos funkcióért (pl. a memóriáért) felelős területet az emberi agyban, aztán pedig tökéletesen visszaállítani az eredeti állapotot?"

Nem. De erre nincs is szükség. Ha van lélek, akkor feltételezhetően tárol valamilyen információt. A hozzá csatlakozó agy is tárolja ezt az információt. De ha a hozzá csatlakozó agy valami módon elveszíti az információt, a lélek attól még megtartja. Ha az agy utána meggyógyul, és újra képes ugyanahhoz a lélekhez "csatlakozni", akkor van olyan információ, ami az agy számára elveszett, de a lélekről "letöltheti". "

Éppenséggel lehet, például farmakológiailag (kémia anyag bejuttatásával) szelektíven és ideiglenesen gátolni agyterületeket. Csak meg kellene mondani, melyik agyterületről van szó, és mit várunk egyáltalán.

A lélek mibenlétéről, ajánlom a 12. és 13. hozzászólást.

Köszönöm a javítást az agyról, Ozmium. Azt viszont nem tudom, hogy egy ilyen gátlást hogyan lehetne felhasználni. Pont az az általam írt kísérlet lényege, hogy valamilyen információt teljesen törlünk az agyból, és aztán megnézzük, hogy a "lélekben" megmaradt-e.

Ami a lélek mibenlétét illeti, a 12. hozzászólásban ezt írja: "a lélek - a számomra legelfogadhatóbb és leglogikusabb magyarázat szerint - nem más, mint az ember tudata (nem lokalizált, fizikai agyhoz nem kötött tudata) és az energiateste, amik nem is létezhetnének egymás nélkül, és ami az ember halála után elhagyja a fizikai testét, és - számunkra, fizikai testben létező, vagy magukat fizikai testként definiáló lények számára meglehetősen megfoghatatlan és egyben hihetetlen módon - térbeli korlátok nélkül létezik egy másik dimenzióban, vagy másik létsíkon"

Ami érdekes meg minden, de nem mondja meg, hogy mit csinál szerinte a lélek. Oké, valamilyen köze van a tudathoz, és az energiához. Remek. De pontosan mi a funkciója? Ebből nem derül ki. A gondolatok? Az már foglalt. Az érzelmek? Az is. Vagy a gondolatoknak és érzelmeknek az a része, amit még nem térképeztünk fel? Az egy elég rossz definíció lenne. Szóval én inkább funkcióra lennék kíváncsi, nem definícióra. Vagy ha definíció, akkor legyen tiszta és érthető.

# 24

"Éppenséggel lehet, például farmakológiailag (kémia anyag bejuttatásával) szelektíven és ideiglenesen gátolni agyterületeket. Csak meg kellene mondani, melyik agyterületről van szó, és mit várunk egyáltalán."

Feltételezem. hogy te is tisztában vagy azzal, hogy egy agyterület működését ideiglenesen gátolni nem azonos azzal, hogy "tönkretesszük".

Ha emlékszel rá, hogy milyen célt szolgáló kísérlet végrehajtására tartaná elképzelhetőnek ezt az a hozzászóló, aki szóba hozta, szerintem láthatod, illetve beláthatod, hogy az ideiglenes blokkolás nem töltené be ugyanezt a szerepet.

"A lélek mibenlétéről, ajánlom a 12. és 13. hozzászólást."

Köszönöm, hogy ajánlod, de a 12-est én írtam, a 13-as hozzászólásodat pedig már olvastam, és válaszoltam is rá a 14-esben.

# 23

(Regressziós hipnózis: ) „Először is ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy hipnoterápiás módszer elfogadásának semmi köze a reinkarnációhoz.”

Szerintem nem keverem a kettőt. Pont ezért írtam, hogy „az a kérdés, amit neked ezzel kapcsolatban feltettem, nem módszerek hatékonyságának bizonyítási eljárásaira vonatkozott, hanem metafizikai jelenségek létzésének (lehetséges / lehetséges ?) bizonyítására.

A regressziós hipnózist pedig évtizedek óta tanítják pszichiátereknek, illetve pszichológusoknak, tehát elfogadott szakmai körökben. Az meg, hogy ki milyen hatásmechanizmust tulajdonít neki, teljesen más kérdés.

„Ha az a (többször megerősített) konklúzió, hogy a módszer működik, akkor senkit sem fog érdekelni, hogy xy milyen mechanizmust tulajdonít neki. Használni fogják, mert működik.”

Igen, vannak, akik használják (évtizedek óta), mert működik. De szerintem irreális elképzelés azt feltételezni, hogy ebből valaha is univerzális gyógymód válna.

Egyrészt nem várhatod valakitől, hogy több alternatíva közül ezt válassza, ha egyszer a világnézetével vagy a vallási meggyőződésével nem összeegyeztethető az a hatásmechanizmus, amit a többség tulajdonít neki, sőt, esetleg a hite/vallása szerint kifejezetten kerülendő, hogy egyáltalán ilyesmivel kapcsolatba kerüljön, vagy ha ilyen okból nem is „tiltott” a számára, akkor is megrengetheti azt a világképét, amire felépítette az életét.

Másrészt szerintem nem várhatod emberektől, hogy ha vannak egyéb terápiás lehetőségek is, akkor egy olyan módszert válasszanak, ami azzal jár, hogy fizikailag és/vagy lelkileg erősen traumatikos dolgot éljenek meg újra meg újra hipnózisban (inkább nem írnék konkrét példákat olyan esettanulmányokból, amiket olvastam), ami egyrészt akkor nagyon megviseli őket érzelmileg, másrészt nem könnyű feldolgozni utólag sem. Szerintem tiszteletben kell tartani, hogy a többség erre nem nyitott, több okból sem.

„Én egyszerűen nem látok érvet amellett, hogy valaki ne publikálja az eredményeit.”

Nézd, neurológusok, kardiológusok, traumatológusok, szakmai folyóiratokban (is) – többek között a 'The Lancet'-ben) publikáltak olyan, kórházakban, orvosok által végzett HKÉ kutatásokat, amik – az ő követekeztetéseik szerint – arra utalnak, hogy létezik egyfajta agyhoz nem kötött tudatosság, még ha jelenleg nem is képesek megmagyarázni.

Őszintén, neked ettől neked hihető lett a testen kívüli tudat jelensége?

(Mint írtad, tudsz angolul, így számodra is hozzáférhetőek a publikációik.)

„Ezért feltételezem, hogy a módszerűkkel valami baj van.”

Szerintem ez teljesen rendben van, bárkinek joga ezt feltétezni a rendelkezésére álló információk alapján.

„Egy nem elfogadott módszert nem is írhat fel, mert ha kiderül lecsukják érte.”

Ha a regressziós hipnózis nem lenne elfogadott módszer, szerinted használhatnák engedéllyel praktizáló pszichiáterek és pszichológusok?

„Csak éppen arra nem gondolsz itt, hogy nem csak a normál orvoslás, és a regressziós hipnózis létezik, hanem ezeken kívül még több ezer alternatív gyógymód is. Mekkora az esélyed, hogy pont a jó alternatív gyógymódot választod, ha korábban nem foglalkoztál egyikkel sem?”

Ha - az általam leírt konkrét eset kapcsán – valóban úgy gondolod, hogy a glaukómának „több ezer alternatív gyógymódja van”, akkor nagyon hálás lennék érte, ha ezek közül legalább néhányat megemlítenél itt. Rengeteget segítenél, mert Anyukám kezelőorvosa nem tudott ilyet ajánlani, és mert a tágabb környezetemben vannak többen is, akiket érint ez a téma (köztük a sógornőm volt általános iskolai tanítványa, aki mára, a húszas évei közepére sajnos szinte már teljesen elvesztette a látását. Elhiheted, hogy amikor Anyukámnál diagnosztizálták a zöldhályogot, akkor elég sok időt és energiát szántam rá, hogy angolul olvassak a lehetséges alternatív gyógymódokról, annak ellenére, hogy az orvosok szerint visszafordíthatatlan és gyógyíthatatlan.

Erről jut eszembe, a konkrét kérdésemre, hogy szerinted melyik melyik esetben viselkedem értelmesen és helyesen, mármint ha melyiket választom a két lehetséges, általam leírt opció közül, végül nem válaszoltál.

Feltételezem, hogy reálisan és logikusan gondolkozva belátod, hogy nekem kb. annyi mozgásterem van abban, hogy akár pszichiáterek közül, akár metafizikai síkon ható, a reinkarnáció létezésén alapuló terápiák kidolgozói közül ki, mit, hol és mikor publikál a saját módszereiről és eredményeiről, mint mondjuk amekkora mozgástered neked van a világbéke kivívásában.

Tehát kb. annyira indokolt rajtam „számonkérni”, vagy akár csak tőlem magyarázatot várni arra, hogy ki mit tesz vagy nem tesz ez ügyben, mint rajtad számonkérni, hogy miért nincsen végre mindehol béke a világon.

Talán már írtam, hogy elég gyakorlatias a gondolkozásom (ami részben „foglalkozási ártalom”), így számomra százszor többet ér, ha a saját szememmel látok valamire fekete-fehér bizonyítékokat vagy a saját bőrömön tapasztalok meg valamit, mintha elméletben írnak róla fogalmam sincs mekkora szaktekintélyek szaklapokban (amiket laikusként egyébként nemhogy nem is olvasok, de még csak nem is ismerek).

Láttam már nem egy, és nem kettő olyan gyógyulást, ami egyértelműen rácáfol az orvosok gyógyíthatatlan betegségekkel kapcsolatos meggyőződésére. Nekem – az orvosok minden tudása és jószándéka mellett – ez innentől fogva nem tény, hanem egy hamis hitrendszer, amit nem fogadok el, függetlenül attól, hogy hányan és hányszor jelentik ki, vagy éppen hány publikációban adnak neki hangot.

Vagy hogy mondjak egy másik példát, érdekes volt elolvasni egy csomó könyvet előző életes regressziós hipnózissal gyógyító pszichiáterektől és pszichológusoktól, de számomra csak attól vált 100 %-ig hihetővé és kézzel foghatóvá a lélek és a reinkarnáció létezése, hogy kipróbáltam három különböző terápiás módszert, ami ezeken alapul, és mind a három döbbenetesen eredményesen és hatékonyan működött. Nem egyszer, nem kétszer, hanem a sokadik alkalommal is. Egyiket meg is tanultam, használom 4 és fél éve, és olyan szinten bizonyított, hogy a hozzá fűzött legoptimistább reményeimet is messze felülmúlta.

Olyan változásokat és eredményeket láttam ennek kapcsán, amiről ha más mesélt volna korábban, őszintén szólva nem hittem volna neki, még ha ezt udvariasságból nem is mondtam volna a szemébe. (Egyértelműen a „mese habbal” kategória lett volna a szememben. Csak nagyon más hallani, olvasni valamit, és nagyon más újra meg újra azt látni a saját szemeddel, neked megtapasztalni, hogy valami tényleg működik – függetlenül attól, hogy a racionális elménk számára mennyire hihető módon.)

„Ja, és a félreértések elkerülése végett: TŐLED semmi ilyesmit nem várok el. ….... Csak általános alanyként használom az E/2-t. Az angol hatása. „

Először bennem is felmerült ez a lehetőség (részben mert korábban is fogalmaztál hasonlóan), az a megfogalmazás viszont nem illett ebbe a képbe, hogy:

„Hát ha neked fontos, hogy más emberek életminőségének a javulását lásd, akkor ezt. Ha nem, akkor csak annyit, hogy az én orrom alá dörgölheted.”

„Ezeket a könyveket nem beteg emberek veszik, hanem a new age mozgalom lelkes hívei.” / „De ezek azok az emberek, akik eleve hittek benne, és akik nagy eséllyel nem betegek.”

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem többségében olyan emberek olvassák el, akiket valamiért foglalkoztat az a kérdés, hogy van-e bármi kézzelfogható közvetett bizonyíték arra számukra hitelesnek tekintett forrásból, hogy többek vagyunk a fizikai testünknél, esetleg alapvetően sprituális lények vagyunk emberi testben, akinek a létezése nem a fogantatástól a fizikai halál beálltáig terjed időben.

Szerinted köztük nincsen, vagy arányában sokkal kevesebb a depressziós, pánikbeteg, szorongástól, fóbiától, társfüggőségtől, stb. szenvedő ember, mint az átlag populációban? Ez nekem olyan, mitha ezzel gyakorlatilag azt állítanád, hogy az ebbe vetett hitnek már önmagában gyógyító vagy betegségmegelőző hatása van, és lelkileg, pszichésen jobban rendben vannak azok, akik ebben hisznek.

Azok a "beteg" emberek, akikhez szerinted így nem jut el az információ, szerintem többségében ugyanúgy nem olvasnak pszichátriai folyóiratokban publikált cikkeket sem, mint ilyen könyveket.

„Leírnád, hogy te pontosan mit értesz lélek alatt?

Mert sok pontomra egyszerűen az volt a válaszod, hogy ennek semmi köze a lélekhez.”

Ezzel nagyon megleptél, mert nem emlékszem, hogy bármivel kapcsolatban ez lett volna a válaszom. Még így újra átfutva a hozzászólásomat sem találtam ilyet. Megtennéd, hogy megírod, hogy mire gondolsz konkrétan? Köszönöm.

Nagyon röviden annyit leírtam már korábban, hogy a számomra legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy a lélek egyfajta nem-lokalizált, testen kívüli tudat és az ember energiateste együtt, amik a halál bekövetkeztekor egyszerűen „leválnak” a fizikai testről.

Aki ebben hisz, úgy gondolja, hogy ezt a leválást élik meg azok, akinek a klinikai halál állapotában spontán testen kívüli élménye van, és kívülről látják és érzékelik az eseményeket, annak ellenére, hogy nincsen kimutatható agytevékenységük.

Hogy a lélekkel mit történik, miután elhagyta a fizikai testet, hová kerül, mi mindent „csinál” a következő földi inkarnációja kezdetéig, arról szerintem Dr. Michael Newton írt a legátfogóbban és legrészletesebben a 'Lelkünk útja' c. négy kötetes könysorozatában, a saját praxisában több évtized alatt magnóra vett konkrét regressziós hipnózis esettanulmányokra alapozva.

Dr. Newton pszichoterápiából doktorált, klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként dolgozott, és a saját bevallása szerint praxisa elején teljesen szkeptikusan viszonyult az előző életek témájához.

Aztán miután több páciensével előfordult, hogy hipnózisban nem csak a jelen életben, kora gyermekkorig mentek vissza időben egy adott probléma gyökeréhez, hanem olyan (jellemzően fizikailag és érzelmileg traumatikus) tapasztalatokig, amit ők előző életbeli történésként éltek meg, értelmeztek és írtak le, és ezt követően krónikus fájdalmakból, vagy jelen életbeli eseményekkel nem magyarázható fóbiás félelmekből, szorongásból, pánikbetegségből stb. gyógyultak ki látványos gyorsasággal, akkor ő is kezdett fokozatosan nyitottabbá válni az iránt a lehetőség iránt, hogy ezek talán mégis lehetnek előző életek a tudatalattiból előbukkanó emlékei.

Aztán egyszer egy remek hipnózisalanynak bizonyult hölgy páciense kezelése közben Dr. Newton - saját bevallása szerint egy szerencsés véletlennek, egy a szokásostól némileg eltérően megfogalmazott instrukciónak köszönhetően - abba a felfedezésbe botlott, hogy a hipnotizált személy "lelki szemén" keresztül bepillantást lehet nyerni a "szellemvilágba", és az ebbe a köztes létbe, vagy életek közötti létezésbe "visszavezetett" páciensek be tudtak számolni arról, hogy mi történt velük, mi történik velünk a fizikai halálunk és a következő inkarnáció között: hogyan hagyja el a lélek a halál után a fizikai testet, hogyan zajlik az egy másik létsíkra való „vándorlás”, ott hogyan találkoznak azokkal a lelkekkel, akik a mi megfogalmazásunkban az ő korábban elhunyt szeretteik, utána hogyan "értékelik ki" a lelkek a spirituális vezetőik, segítőik közreműködésével az utolsó, földön leélt életüket, majd egy idő után hogyan tervezik meg és választják ki a következő „leszületés” előtt a leendő életük főbb körülményeit, fontos szereplőit és próbatételeit úgy, hogy azok a lehető legjobb lehetőségeket biztosítsák a fejlődéshez, a következő inkarnációban megoldandó életfeladataik megvalósításához.

Az első kötetben 29 esettanulmány van, ami a páciensei regressziós hipnózis ülései során készült hangfelvételek (időnként rövidített) átirata. Az első néhány esettanulmány onnan kezdődik, amikor időben odáig viszi vissza a pácienseit, amikor előző életükben meghaltak, vagy még éppen haldokoltak; az ezt követő leírások egy darabig még nagyon hasonlítanak arra, amiről halálközeli élményt átélt túlélők beszámolnak, és ezután jönnek a másik létsíkon megtapasztalt élményekről szóló beszámolók.

Dr. Newton azt írja, hogy az ő számára az volt a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ezek valóságos dolgok, nem pedig az emberi fantázia szüleményei, hogy a több évtizedes praxisa során kezelt több száz páciens között volt mindenféle vallású és világnézetű ember, és annak ellenére, hogy egy kereszténynek, egy buddhistának, egy hindunak, egy muzulmánnak vagy egy ateistának nyilván teljesen más elképzelése és „elvárása” van arról, hogy mi vár ránk a halál után, a beszámolóik lényegében teljesen egységes képet festettek a halál utáni folyamatokról és a „túlvilágról”.

Az én nagyon is véges grafomániám nem engedi, hogy érdemben kapcsolódjak be ebbe az immár sztratoszferikus magasságokba szárnyaló vitába.

Nagyon röviden és lesarkítva a véleményem: Az ezoterikus "tudás" tulajdonképpen a hit világába tartozik.

A könyve első kötetében kitér a lélek és a fizikai agy kapcsolatára, részletezi, hogy hipnózisban hogyan írják le a páciensek azt a folyamatot, ahogy a lélek bizonyos magzati életkorban, amikor már elért egy bizonyos fejlettségi szintet a magzat idegrendszere, hogyan kezdi meg az összehangolódását az aggyal.

Ezt a kötetet pont kölcsönadtam valakinek, úgyhogy idézni nem tudom az erre vonatkozó részt, de ha visszakapom, szívesen kimásolom a lényegét.

Én mondjuk ahhoz tudnám ezt hasonlítani egy hétköznapi analógiával, nagyon leegyszerűsítve a dolgot, hogy te létezel önálló lényként, autó nélkül. Ha autót akarsz vezetni, akkor nem úgy működik a dolog, hogy életedben először beszállsz a kocsiba, és megy minden tökéletesen gördülékenyen pusztán attól, hogy elméletben már mindent tudsz, és intelligens is vagy. Hetekig, hónapokig tartó folyamat, amíg a gyakorlatban beletanulsz a vezetésbe, egyre nagyobb az összhang közted és az autó között, egyre inkább ura vagy a helyzetnek és tudod megfelelően irányítani azt a járművet minden helyzetben.

A léleknek – egy testhez nem kötött létezés után – ehhez hasonló módon időigényes folyamat, és tanulás, gyakorlás kérdése, hogy a fizikai aggyal összehangolódjon még magzati korban, és azután azon keresztül egy testben tudjon létezni és megnyilvánulni.

És ha maradunk ennél az analógiánál, az a jármű nem örök életű - akárhogy is vigyázol rá és karbantartod, van egy bizonyos élettartama, ami után a bontóba vagy egy roncstelepre kerül. De ekkor te, aki egész idáig vezetted, kiszállsz a járműből, és nem veled együtt semmisítik meg.

Vagyis az, hogy az autód nem tartott ki örökre, nem azt jelenti, hogy ezzel itt a te létezésednek is befellegzett, és még csak azt sem jelenti, hogy ezentúl csak autó nélkül létezhetsz életed végéig.

Később lehet egy szép új autód, amit előbb-utóbb majd megszoksz, és ugyanolyan ügyesen használsz. TE vagy a fontos a történetben, azok az autók meg csak egy eszközök, amik nélkül nem tudnál megtenni bizonyos dolgokat. És attól, hogy újabb meg újabb autókat vezetsz, TE még lényegében TE maradtál.

„Természetesen egy valós kísérletben olyanokat vizsgálnánk, akik ilyen állapotba kerültek valami miatt, nem mi végeznénk a beavatkozást. Elég sok a baleset, az öreg haldokló, stb.”

Te szó szerint azt írtad, hogy „vagyis ha sikerül úgy megrongálnod egy agyat, hogy az ember képes lesz annak ellenére is beszélni mondjuk, hogy az ezért felelős központját kiégették, az egy elég jó kezdet lenne.”

Nekem ez a „sikerül megrongálnod”, illetve „kiégették” megfogalmazás szándékos, tudatos beavatkozásra engedett következtetni, de ezek szerint nem ilyesmire gondoltál.

„Megkérnénk, hogy mondjuk írjon le 5 számot egy papírra, és azt zárja le egy borítékban. A borítékra felírjuk az elhunytak neveit. A "tisztánlátó" feladata az lenne, hogy elkapjon egy lelket, megtudakolja a nevét és hogy milyen számokat írt le. Utána felbontjuk az adott névhez tartozó borítékot, és összehasonlítjuk a leírt és a "tisztánlátó" által mondott számokat.”

Elismerem, hogy ezt kreatívan kigondoltad! :-)

Két dolog merült fel bennem ezzel kapcsolatban. Ha te olvasnál egy ilyen, ellenőrzött körülmények között lezajlott kísérletről, ami – tegyük fel – sikeresnek bizonyult, te ezt valóban elfogadnák bizonyítéknak a lélek létezésére?

Nem merülne fel benned a kétely, hogy nem hazudnak-e, nem csaltak-e, nem játszottak-e össze a benne résztvevők? Mi lenne számodra garancia a kísérlet tisztaságára?

Azért is kérdezem, mert a HKÉ kapcsán is feltetted a kérdést, hogy nem hazudnak-e vajon a páciensek és az orvosok, akik az általuk leírtakat utólag visszaigazolják, megerősítik. Pedig az utóbbi esetben rengeteg ember egymástól függetlenül elmondott tapasztalatáról van szó, és nem igazán fűződik hozzá különösebb érdekük, hogy valótlant állítsanak.

Nem tudom megítélni, hogy azoknak, akik most kizártnak tartják, hogy létezik olyan, mint lélek, hány százaléka fogadna el egy ilyen kísérletet bizonyítékként.

Mindenesetre én, aki már eleve hiszek benne, mert láttam rá elég közvetett bizonyítékot, akkor sem fogadnám el ezt bizonyítékként, ha garantálni lehetne a kísérlet tisztaságát.

Amiért nem, az szerintem benned, meg sok más szkeptikusban talán soha fel sem merülne, mert amit most leírok, számotokra – teljesen érthető módon - pusztán a fikció világa (ahogy számomra is az volt 17 évvel ezelőttig): egy olyan tisztánlátó, aki valóban képes lenne arra, amit te ügyesen kiterveltél egyfajta bizonyítási eljárásként, ugyanígy meg tudná csinálni, hogy még az illető személyek halála előtt ráhangolódik a tudatukra olyan szinten, hogy már akkor tudja azokat a számokat és a nevüket, amikor ők még élnek.

Ahhoz hasonlóan hozzáférhetne ehhez az információhoz bizonyos értelemben „kívülről rájuk kapcsolódva", mint ahogy egy hekker hozzáfér illetéktelenül egy számítógépes rendszer adataihoz. De hangsúlyozom, hogy totálisan megértem, ha ez valakinek nem hihető – még ha annál talán egy fokkal kevésbé hihetetlen is, hogy valaki „elkapjon” egy lelket, és tőle „tudakolja meg” azokat a számokat. :-)

„Ha van lélek, akkor feltételezhetően tárol valamilyen információt. A hozzá csatlakozó agy is tárolja ezt az információt. De ha a hozzá csatlakozó agy valami módon elveszíti az információt, a lélek attól még megtartja. Ha az agy utána meggyógyul, és újra képes ugyanahhoz a lélekhez "csatlakozni", akkor van olyan információ, ami az agy számára elveszett, de a lélekről "letöltheti". „

Akkor már csak azt kéne tudni, hogy ki és hogyan tudná megállapítani, hogy valamely, az emberi agyban tárolt információ 100 %-os bizonyossággal, végérvényesen és visszafordíthatatlanul elveszett onnan, és soha nem nyerhető vissza akkor sem, ha az adott terület az agyban meggyógyul, regenerálódik, és tökéletesen visszanyeri korábbi funkcióját.

Feltehetően te is hallottál, olvastál olyan esetekről, hogy valaki részleges vagy teljes memóriavesztést szenvedett egy súlyos agysérülés következtében (akár úgy, hogy a saját identitásával sem volt tisztában, nem ismerte fel még a saját gyerekeit sem, vagy estetenként csak egy meghatározott időtartamra – X évre - vonatkozó emlékeket veszített el), de hetek, hónapok, vagy akár hosszú évek után – akár lassan, fokozatosan, akár meglepő hirtelenséggel – visszanyerte az emlékezetét.

Te ezt elfogadnád valaha is bizonyítékként a lélek létezésére? Mert én, aki egyébként hiszek benne, soha nem tekinteném ezt bizonyítéknak arra való hivatkozással, hogy ilyenkor a lélekből „töltődne vissza”, íródna vissza az agyba az onnan korábban elveszett az információ.

Többek között azért nem, mert szerintem képtelenség lenne hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a lélekből, vagyis az agyhoz nem kötött tudatból került oda vissza bármi információ, nem pedig az agy megfelelő fizikai szintű regenerációja révén vált ott újra hozzáférhetővé idővel, egy hosszabb-rövidebb átmeneti „üzemzavar” után.

De ha van bármi ötleted arra, hogy hogyan lehetne orvosilag egyértelműen igazolni a „végleges adatvesztés” tényét, akkor nagyon kíváncsi vagyok rá. Neurológiából finoman szólva nem vagyok otthon. :-)

(Homeopátia: ) „Ebben a témában valamiért nagyon dívik a hazudozás.”

Igen, pontosan amiatt az oltári nagy, szerintem botrányos, a valódi szkeptikusokra szégyent hozó hazudozás miatt hoztam szóba ezt a témát, amiről írtam. Így is elég terjedelmesek a hozzászólásaink, nem akartam a homeopátia irányába elvinni a témát.

Mindössze a hivatalos, szakmai követelményeknek megfelelő publikációk gyakorlati értékének szemléltetésére hoztam fel példának, azt illusztrálandó, hogy mégis mit érnek, ha akár a puszta létezésüket is le lehet tagadni milliókat félrevezetve a média támogatásával.

„A homeopaták gyakran modern gyógyszereket használnak az orvostudomány által ajánlott adagban, és homeopátiás gyógyszernek hazudják.”

Erről tudnál esetleg valami hiteles forrást linkelni? Sosem találkoztam ezzel a váddal, tényleg érdekelne kíváncsiságból, szívesen elolvasnám. Azért tartom ezt – ha nem is elképzelhetetlennek, de – meglepőnek, mert a homeopátiás szerek jellemzően megjelenésükben is szembetűnően különböznek a nyugati típusú orvoslásban használt gyógyszerektől. (Többnyire nagyon apró golyócskák, nem tabletták, mint ahogy ezeken a képeken látszik:

[link]

És gondolom, te sem szednél be olyan gyógyszert, ami nem eredeti, bontatlan, a készítmény nevét feltüntető csomagolásában van.

„Nem egy kutatásukról derült ki utólag, hogy meghamisították az eredményeket, vagy nem megfelelő módon végezték a méréseket.”

Ezt azért tartom meglepőnek, mert a gyógyszer engedélyezése előtti klinikai kísérleteket nem homeopátiás orvosok, hanem kórházakban dolgozó orvosok végzik az egyéb gyógyszereknél alkalmazott szigorú protokoll szerint, kettős vak placebo kontrollos kísérletekkel, aminél az objektivitás érdekében sem az eredményeket kiértékelő orvos, sem a páciens nem tudja, hogy ki kap placebót és ki gyógyszert.

De ha tudsz erről az állításodról valami forrást linkelni, azt is megköszönöm.

„Teljesen konkluzívnak állítod be az eredményt, de egyáltalán nem ez a helyzet.”

Nem tudom, hogy emlékszel-e, de én alapvetően nem a placebo kontrollos klinika kísérletek eredményeivel foglalkoztam, hanem azt írtam le, hogy bizonyos emberek a média asszisztálásával ezen klinikai vizsgálatok puszta létezését tagadták le, szerintem botrányos, elfogadhatatlan és etikátlan módon.

És feltettem azt a „költői kérdést”, hogy ha jellemzően olyan eredmények születtek volna ezekben a klinikai vizsgálatokban, hogy a homeopátiás szer nem hoz szignifikánsan jobb eredményeket a placebónál, akkor azoknak, akik a homeopátiát humbugnak tartják, és ezt a véleményüket hangoztatják a nyilvánosság előtt, az állt volna érdekében, hogy letagadják az ilyen vizsgálatok puszta létezését is, vagy éppen ellenkezőleg.

Az általad belinkelt forrásból idézek egy mondatot:

„There is actually considerably more laboratory and clinical research on homeopathic medicine than most people realize.” (Vagyis: Igazából jóval több laboratóriumi és klinikai kutatás van a homeopátiás szerekkel, mint az emberek többsége gondolja / tudatában van.)

„Pl. egy homeopátia igazát bizonygató oldalról: "107 controlled trials, of which 81 showed that homeopathic medicines were effective, 24 showed they were ineffective, and 2 were inconclusive."

Az általad idézett mondatban az szerepel, hogy 107 vizsgálatból 81-ben hatásosnak bizonyultak a homeopátiás szerek. (Azokban a vizsgálatokban, amiket soha el sem végeztek Vágó István és a Szkeptikusok Társaságának állítása szerint.)

„Ez bőven kevés ahhoz, hogy bármilyen gyógyszert elfogadjanak.”

Nem tudom, hogy a nyugati típusú orvoslás újonan fejlesztett gyógyszerhatóanyagainál milyen ugyanez az arány, de feltételezem, hogy ott sem 100 %.

És egy ilyen klinikai kísérletnek az a lényege, hogy azt vizsgálják, hogy kellően nagy számú pácienssel, több klinikán lefolytatott, bevett protokollokat követő, orvosok által lefolytatott kettős vak kísérletben szignifikánsan jobban tejesít-e a szer a placebónál.

Ennek függvényében törzskönyvezik a hatóságok a gyógyszert és adnak engedélyt a forgalomba hozatalára. Az adott szer megítélése szempontjából lényegtelen, hogy több száz másik – akár homeopátiás, akár hagyományos – szer vizsgálata milyen eredményre jut. Gondolom, te sem javasolnád, hogy dobjunk a kukába hatásosnak bizonyult szereket azért, mert MÁS gyógyszerekről kiderült, hogy nem hatásosak.

Az általad kiemelt mondatot idézem a szövegkörnyezetével együtt:

In 1991, three professors of medicine from the Netherlands, none of them homeopaths, performed a meta-analysis of 25 years of clinical studies using homeopathic medicines and published their results in the British Medical Journal.4

This meta-analysis covered 107 controlled trials, of which 81 showed that homeopathic medicines were effective, 24 showed they were ineffective, and 2 were inconclusive.

The professors concluded, "The amount of positive results came as a surprise to us." Specifically, they found that:

--13 of 19 trials showed successful treatment of respiratory infections,

--6 of 7 trials showed positive results in treating other infections,

--5 of 7 trials showed improvement in diseases of the digestive system,

--5 of 5 showed successful treatment of hay fever,

--5 of 7 showed faster recovery after abdominal surgery,

--4 of 6 promoted healing in treating rheumatological disease,

--18 of 20 showed benefit in addressing pain or trauma,

--8 of 10 showed positive results in relieving mental or psychological problems and

--13 of 15 showed benefit from miscellaneous diagnoses

Magyarul: 1991-ben három holland orvosprofesszor, akik közül egyik sem homeopata orvos, elvégezte 25 évnyi, homeopátiás szerekkel végzett klinikai kísérlet metaanalízisét, és publikálták az eredményeiket a British Medical Journal-ben. (aminek mondjuk Brit Orvosi Folyóirat lehetne a fordítása).

A professzorok arra a megállapításra jutottak: „A pozitív eredmények mennyisége meglepetésként ért minket.”

- 19-ből 13 szer volt sikeres a légzőszervi fertőzések kezelésében

- 7-ből 6 mutatott pozitív eredményeket egyéb fertőzések kezelésében

- 7-ből 5 hatására javulást mutattak emésztőrendszeri betegségek

- 5-ből 5 volt sikeres a szénanáthat kezelésében

- 7-ből 5 hatására következett be gyorsabb felépülés hasi műtétek után

- 6-ból 4 segítte elő a gyógyulást reumatológia betegségek estén

- 20-ból 18 bizonyult előnyös hatásúnak fájdalom vagy baleseti sérülés kezelésében

- 10-ből 8 mutatott pozitív eredményt mentális, illetve pszichológiai problémák enyhítésében

- 15-ből 13 fejtett ki előnyös hatást egyéb diagnózisok esetén

Te pedig úgy fogalmaztál: „Szóval még a saját eredményeik szerint is megkérdőjelezhetőek.”

Nem a saját eredményeik (ha a homeopátiás orvosokra gondolsz), mert nem ők végzik a klinika kísérleteket. De ha neked nem meggyőzőek a fenti eredmények, azt természetesen tiszteletben tartom.

Én nem a homeopátiás szerek hatásosságáról kívántam meggyőzni bárkit is. Annyit írtam le, hogy hazugság, hogy ne végeztek volna velük placebo kontrollos kísérleteket.

„Persze egy laikusnak meggyőzőnek tűnhet az eredmény, de a valóságban egy gyógyszer esetén 24/107 negatív eredmény elég mélyre ásná a módszert.”

Nekem csak most esett le a tantusz, hogy te valószínűleg azt hitted, hogy ez a 107 vizsgálat ugyanannak a szernek a klinikai vizsgálata.

Így már jobban értem az álláspontodat, de az igazság, hogy ezek szerint egy félreértésre alapoztad, mert a valóságban ezek a klinikai kísérletek KÜLÖNBÖZŐ homeopátis szereket vizsgáltak, amik – mint az általam lefordított adatokból látható – különböző megbetegedések kezelésére szolgálnak, és - egyébként nem meglepő módon – nem mindegyik hozott szignifikánsan jobb eredményt a placebónál. A többségük viszont igen.

Szintén az általad linkelt forrásból idézek:

A study of the homeopathic treatment of migraine headache was conducted in Italy.8 Sixty patients were randomized and entered into a double-blind, placebo-controlled trial. Patients regularly filled out a questionnaire on the frequency, intensity, and characteristics of their head pain. They were prescribed a single dose of a 30c remedy at four separate times over two-week intervals. Eight remedies were considered, and prescribers were allowed to use any two with a patient. While only 17% of patients given a placebo experienced relief of their migrainepain, an impressive 93% of patients given an individualized homeopathic medicine experienced good results.

Csak a lényegét lefordítva, egy Olaszországban végzett, 60 migrénes fejfájásban szenvedő páciens bevonásával végzett, kettős vak, placebo kontrollos kísérletben a következő eredmények születtek: azok közül a páciensek közül, akik placebót kaptak, 17 % tapasztalta a migrénes fájdalom enyhülését. Azok közül, akik többféle homeopátiás készítmény valamelyikét kapták (fejenként max. kétfélét a nyolc lehetséges szer közül, 4 alkalommal egy két hetes időtartamon belül), ugyanez az arány 93 % volt.

Egy korábbi hozzászólásomból, ami azok után született, hogy megdöbbenten szembesültem Vágó Istvánék hazugságával, mikor erre rászántam pár órát az életemből, idemásolok még egy példát:

Ebben a kísérletben orrmelléküreg gyulladásban szenvedő pácienseken tesztelték homeopátiás szerek kombinációját, kettős vak vizsgálatban 72 beteg kapott placebót, 72 homeopátiás szereket.

[link]

Idemásolom az eredményt, és utána lefordítom:

The homeopathic treatment resulted in freedom from complaints in 90.3% of the patients and improvement in a further 8.3%, whereas in the placebo group, the complaints remained unchanged or became worse in 88.9% of the patients.

A homeopátiás kezelés eredményeként a páciensek 90,3 %-ánál megszűntek a panaszok, további 8,3 %-nál javulás következett be, míg a placebo csoport 88,9 %-ánál a panaszok változatlanok maradtak, vagy romlottak.

A következő angol nyelvű publikáció a Journal of Biomedical Therapy című folyóiratban jelent meg:

[link]

A lényeg, hogy egy Traumeel elnevezésű homeopátiás szerrel végezett klinikai kísérlet arra az eredményre jutott, hogy a homeopátiás szer nemhogy a placebónál, de még az ugyanarra a panaszra, sérülésre leggyakrabban alkalmazott diclofenac hatóanyagú, hagyományos gyógyszernél is szignifikánsabb magasabb hatákonyságot mutatott "minden vizsgált paraméter" tekintetében.

[link]

Itt pedig a 3. táblázat elején található azoknak a klinikai vizsgálatoknak az összefoglalása, amik a Traumeel hatásosságát vizsgálták különböző jellegű sérülések esetén randomizált, kettős vak, placebokontrollos teszteléssel.

Számos további, szintén placebo kontrollos vizsgálat publikációja, eredménye megtalálható a neten, amikor törés, ficam, zúzódás, vérömleny, ínhüvelygyulladás, ízületi megbetegedések, kemoterápia mellékhatásaként fellépő emésztőrendszeri szövődmények stb. esetén szignifikáns különbség volt a placebót, illetve a Traumeel-t kapó páciensek gyógyulásában.

Ezeknek a szereknek nem mellesleg nem tulajdonítanak mellékhatást, és a fenti konkrét adatok, tények tükrében (amik még a saját netes "kutakodásaimnak" is csak egy töredékét képezik, nemhogy az összes ilyen valaha elvégzett klinikai kísérletből származó eredményeknek), bennem azért felmerül az a kérdés, hogy Vágó István, a Szkeptikusok Társasága, mindazok, akik részt vettek az ország számos pontján megrendezett „Homeopátia. Nincs benne semmi.” kampányban, illetve a magyar média azon döntéhozói, akik ezen megmozdulásaiknak szokatlanul nagy figyelmet szenteltek, hogyan tudnak elszámolni a saját lelkiismeretükkel, amikor ezekről a szerekről egyrészt ex katedra kijelentik, hogy nem többek placebónál, másrészt ráadásul arcátlanul azt hazudják, hogy – ellentétben a hagyományos gyógyszerekkel – ezekkel nem történtek kettős vak placebo-kontrollos vizsgálatok.

Nem ragozom, így is elég hosszú lett. De egyrészt ha nem szubjektív véleményt mondok, hanem tényként kijelentek valamit (jelen esetben azt, hogy valakik etikátlan módon hazudtak és manipuláltak, megfosztva ezzel milliókat az igazsághoz és a tényszerű tájékoztatáshoz való joguktól), akkor szeretem valamivel alátámasztani az állításomat, mert így érzem korrektnek, másrészt reagálni akartam arra, amit a homeopátia kapcsán írtál.

(NDE) Ez egy olyan dolog, amit elvileg reprodukálni lehet. Tessék megcsinálni.

Valóban lehet reprodukálni. De szerinted – még ha esetleg lennének is erre önként jelentkező kísérleti alanyok, akik vállalnák az ezzel járó nyilvánvaló kockázatot - morálisan mennyire lenne elfogadható és jogilag megengedhető, hogy orvosok szándékosan a klinikai halál állapotába juttassanak embereket abban bízva, hogy ha minden jól megy, akkor sikerül élve, és maradandó agykárosodás nélkül újjáéleszteni őket?

És mindezt pusztán azért, hogy az esetek bizonyos hányadában be tudjanak számolni a spontán halálközeli élményekhez hasonló tapasztalatokról?

Hollywoodnak nyilván remek téma, amiből egyébként meg is született annak idején az 'Egyenes át' (Flatliners) című izgalmas és elgondolkodtató film, de benned teljesen komolyan felmerül, hogy a valóságban is emberéleteket tegyünk kockára, esetleg áldozzunk fel a „tudományos verifikáció” oltárán, és tegyük mindezt úgy, hogy olyan dolgot akarunk vizsgálni, amit lehet más módon is vizsgálni és vizsgálják, kutatják is évtizedek óta?

Egyébként azért az a kérdés is felmerült bennem ennek kapcsán, hogy ha több ezer, a világ különböző kultúráiban élő, halálközeli élményt spontán módon átélt ember beszámolójával kapcsolatban felmerül benned, hogy vajon nem hazudnak-e esetleg, akkor mégis miért hinnél olyan orvosoknak és önként jelentkezőknek, akiknek – az előbbiek többségével ellentétben - ráadásul még némi érdeke is fűződne ahhoz, hogy egy ilyen különleges, nagy érdeklődésre számot tartó kísérlet kellőképpen érdekes eredményeket produkáljon?

És ami még fontosabb: mivel lennénk előrébb olyan áron, hogy emberéleteket tettünk kockára? Ezek a HKÉ beszámolók mivel jelentenének többet pusztán attól, hogy nem spontán bekövetkezett, hanem orvosi közreműködéssel kiváltott szívleállás következtében lépnek fel?

„Két beszámoló? Megint anekdotákról beszélünk statisztikák helyett.”

Nem kettő, hanem sok ezer. Gondolom, megérted, hogy még ha időm netalán lenne rá, akkor sem célom, hogy pár példánál többet megemlítsek itt. Neked és másnak is ugyanúgy megvan arra a lehetősége, hogy ezekről olvasson, ha érdekli a téma, mint nekem, aztán eldöntse, hogy mit gondol róluk, és levonja a saját következtetéseit.

„Mennyire biztos, hogy nem hazudnak?” Arról, hogy a HKÉ-t átélt páciensek, a kezelőorvosaik és a témát kutató emberek hazudnak-e vajon, mindenkinek a saját következtését kell levonnia.

„Ezt rendesen ki kéne vizsgálni, nem pedig feltenni, néhány eset alapján, hogy igaz és kész.”'

Nem tudom, hogy létezik-e olyan személy, aki „néhány” eset alapján felteszi, hogy igaz. Nekem ennyi biztosan nem lenne elég.

Vannak orvosok, pszichiáterek, akik évtizedeket szántak az életükból ezeknek a kutatásoknak.

1981 óta működik az IANDS-t, vagyis az International Association for Near-Death Studies, aminek a célja a halálközeli élmények kutatása.

[link]

Szerinted anekdotákról beszélünk. Ha kutakodsz egy kicsit a témában, akkor szembesülhetsz a valósággal – ha akarsz. Dr. Peter Fenwick neuropszichiáter egymaga 300 halálközeli élmény esettanulmányát dolgozta fel, de ha van kedved, keress rá Dr. Raymond Moody, Dr. Kenneth Ring vagy Dr. Sam Parnia munkásságára és a publikációikra, hogy csak párat említsek a legismertebbek közül.

Akkor szerintem megtalálod a válaszokat a hozzászólásodban feltett kérdéseidre is.

„Pl. az ufó hívőknek ennél sokkal jobb eredményeik vannak, és még kifogásuk is arra, hogy miért nem vizsgálják ki jobban a témát. Szóval előbb fogok hinni az ufókban, mint ilyen kevés eredmény alapján nekik.”

Ez szerintem teljesen rendben van. Nekem nincsen viszonyítási alapom, mert az UFO téma nem különösebben érdekel, mivel sokkal kevésbé van gyakorlati jelentősége az életemben.

„Tessék objektíven megítélni a dolgokat, nem pedig dobálózni a spiritualisták hívószavaival és jó figyelemfelkeltő bestsellereket írni. Ennyit elvárnék egy orvostól.”

Nem tudom, hogy pár mondatból, amit idéztek Dr. Eben Alexandertől abban a cikkben, meg lehet-e ítélni, hogy ő neurológusként mennyire ítéli meg objektíven a dolgokat.

Én ebből annyit látok laikusként, hogy ő 25 éves neurológiai praxissal a háta mögött kénytelen volt elismerni, hogy amit az orvostudomány az agy és a tudat kapcsolatáról ma feltételez, az nem tenné lehetővé azt, amit ő átélt.

Én nem olvastam a könyvét, és nem is fogom, mert már több, mint elég bizonyítékot láttam, illetve tapasztaltam meg arra a jelenségre más forrásból az elmúlt 17 évben, amiről ő írt.

Anita Morjani halálközeli élmény beszámolója is inkább azért érdekes a számomra, mert ő utána nemcsak magához tért a kómából azok után, hogy a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt ápoló honkongi kórház onokológusa szerint kb. 36 óra volt hátra az életéből, hanem minden orvosi prognózisra rácáfolva hihetetlen gyorsasággal felépült egy végstádiumú daganatos betegségből, és az orvosi csodaként aposztrofált gyógyulását egyértelműen annak tulajdonítja, amit egy másik dimenzióban, vagy létsíkon megtapasztalt és megértett, miközben igazoltan agytevékenység nélkül hevert a teste egy kórházi ágyon.

„Vegyük már egy kicsit komolyan a témát. A hatya gugu kifejezésre meg 164 000 találatot dob ki. Nem ez a mércéje annak, hogy mit veszünk komolyan és mit nem.”

A hatya gugu kifejezésre konkrétan egyetlen találat van a Google-ban, szerintem gurut akartál írni, mert a hatya guru szókapcsolat apagyilkost jelent hindi nyelven, és erre tényleg sok a találat.

Én pedig nem írtam és szerintem nem is sugalmaztam, hogy azért kéne komolyan venni ezt a témát, mert sok találatot dob fel rá a Google.

Olyan összefüggésben hivatkoztam erre, hogy semmi szükség arra, hogy a témában laikusként én próbáljam bizonyítani bárkinek a nem lokalizált tudat létezését, amikor rengeteg forrás van a neten, aminek – mint még szándékosan ki is kihangsúlyoztam, - csak egy része származik orvosoktól, vagy hivatkozik ilyen kutatásokra.

Bármelyik orvos nevére rákeresve, akit korábban említettem, találsz publikációkat, vagy ha az érdekesebb, videókat a Youtube-on.

Ez itt pl. Dr. Pim van Lommel holland kardiológus előadása 'Proof of Consciousness out of body (Nonlocal Consciousness)', vagyis 'Bizonyíték a testen kívüli tudatra' címmel:

https://www.youtube.com/watch?v=h93dLIn6rVc

(Ő az, aki 2001-ben egy hat oldalas tanulmányt publikált a 'The Lancet'-ben 10 holland kórházban 13 éven keresztül lefolytatott, 344 kardiológiai okokból bekövetkezett klinikai halálból visszahozott beteg utánkövetéses vizsgálatáról, és az abból levont következtetésekről. (Az érintettek 18 %-a számolt be halálközeli élményről.)

Dr. Sam Parnia a New York-i Stony Brook Egyetemi Kórházának adjunktusa, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a klinikai újjáélesztés terén, és az ezzel kapcsolatos kutatások vezetője a kórházban.

Ez a szakmai profilja a kórház honlapján, ahol megtalálható a szakmai publikációinak listája is:

[link]

Ezek a témában íródott könyvei:

[link]

Ezek pedig olyan előadásai, amikben a klinikai halál állapotából visszahozott páciensekkel szerzett tapasztalatokról, illetve az agy és a tudat kapcsolatára nézve ezekből levont következtésekről beszél:

https://www.youtube.com/playlist?list=PL1E24354CB44E2CEE

Ha érdekel valakit (és tud angolul), szerintem ez az a honlap, ami talán a legátfogóbban foglalkozik a halálközeli élmények témájával, sok linket tartalmaz az erre vonatkozó kutatásokhoz, erről íródott könyvekhez, HKÉ beszámolókhoz, és megtalálható azoknak az orvosoknak vagy más szakembereknek a listája, akik behatóan foglalkoztak a témával, és a nevükre kattintva részletesen olvashatunk a munkásságukról és publikációikról.

[link]

Magyarországon talán Dr. Pilling János pszichiáter szakorvos, a a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa foglalkozott a legtöbbet a halálközeli élmények kutatásával, ebben a témában írta a szakdolgozatát, illetve szerzőtársaival együtt a 'Meghaltam – és élek' című könyvet. Kutatásai során közel száz olyan magyar emberrel készített interjút, aki halálközeli élményt élt át.

Több más orvos mellett ő is egyik előadója volt a "Halálközeli állapotok az orvostudomány, a pszichológia és a jelenségek vetületében - kutatások, elméletek, szintézisek" címmel, a Revital Alapítvány által 2001-ben rendezett konferenciának, aminek meghívott előadója volt az amerikai Dr. Raymond Moody professzor, aki orvosként először kezdett tudományos igényességgel foglalkozni a témával.