Az ezoterikus tudás hogyan viszonyul a hagyományos természettudományi és társadalmi-gazdasági tudáshoz?

Egy ábrával illusztrálom:

[link]

A probléma az, hogy nincsen olyan, hogy "valós ezotéria világa". Ami működik, azt szakemberek megvizsgálták és megállapították, hogy működik. Ezt nevezzük tudománynak. És ott van az, amit szintén megvizsgáltak, és megállapították, hogy nem működik. Plusz azok az állítások, amiknek (jobban megvizsgálva) nincs értelme, nem állítanak semmit (tipikusan az ilyen lélekről szóló szövegek, meg a vallások egy része). Ezeket nevezzük ezotériának.

Ha valami működik, azt nem hívjuk ezotériának. Tudománynak hívjuk.

# 3

"Ami működik, azt szakemberek megvizsgálták és megállapították, hogy működik. Ezt nevezzük tudománynak. És ott van az, amit szintén megvizsgáltak, és megállapították, hogy nem működik."

Megkérdezhetem, hogy a fenti két kategóriából te melyikbe sorolnád azt a jelenséget, hogy az előző életes regressziós hipnózis alkalmazásával pszichiáterek világszerte páciensek ezreinél értek el rövid idő alatt sikereket, látványos eredményeket (többek között fóbiák, szorongás, irracionális félelmek, depresszió, kényszerbetegségek, függőségek és pszichoszomatikus betegségek esetén), sokszor olyan pácienseknél, akiknél a a pszichiátria területén megszokottabb, "hagyományosabb", bevett terápiás módszerek nem tudtak eredményt felmutatni hosszú hónapokon, időnként akár éveken át folytatott rendszeres kezelésekkel sem?

# 5

"Hajrá, gyűjtsd össze, kérd meg őket, hogy reprodukálják ellenőrzött körülmények között, és már tudományossá is válik."

Nincsen rá szükség, hogy erre kérjem őket. Ha csak azokat kéne felsorolnom, akinek magyar nyelven is megjelentek olyan könyvei, amik a saját pácienseik konkrét esettanulmányat tartalmazzák, (némelyik kazettára rögzített hipnoterápiás ülések - esetenként rövidített - átiratával), akkor Dr. Michael Newton, Dr. Brian Weiss (a Yale Egyetem Pszichiátra Tanszékének tanszékvezető professzora) és Dr. Joel L. Whitton neve jutott eszembe.

Akit érdekel ez a téma, és rászánja az időt, az számomra is megdöbbentő mennyiségű, többféle különböző módszerrel szerzett közvetett bizonyítékot találhat a lélek és a reinkarnáció létezésére, és - ami szerintem még fontosabb, - saját maga is kipróbálhat legalább négyféle, Magyarországon is elérhető terápiás módszert, ami ezek létezésén alapul, és aztán leszűrheti a maga következtetéseit a saját személyes tapasztalataiból, mert az ezerszer többet ér, mint pusztán másokéról olvasni.

Aki meg elképzelhetelennek tartja, vagy bármi okból elutasítja a lélek és a reinkarnáció létezésének a gondolatát, az - érthető módon - nem fog ilyen irányban kutakodni, tehát nem fog a saját hitével, világnézetével, világképével összeférhetetlen információkkal és/vagy megtapasztalásokkal szembesülni, másoknak pedig illik tiszteletben tartani a meggyőződését.

Engem személyesen egyáltalán nem érdekel. Nem járok pszichológushoz, nincs rá szükségem. A reinkarnáció sem izgatja túlságosan a fantáziámat. Nem valószínű, hogy személyes tapasztalatot fogok szerezni a témában, mert egyáltalán nem érdekel.

Engem az érdekel, hogy ha van valamilyen tudásuk, akkor azt rendezett és ellenőrzött formában adják át, ha meg nincs, akkor lehetőleg sehogy. Erre van egy remek módszerünk, ami minden rossz módszert kiszűr, és minden jót átenged (kicsit sarkítva). Ha a kedves doktor akárkik komolyan gondolják amit írnak, akkor tessék úgy csinálni, ahogy mindenki más (=tudományos módszertan). Tessék reprodukálható módszereket, vakpróbákat, stb. tervezni és elvégezni, majd publikálni tudományos folyóiratokban és várni hogy mások is elvégezzék ezeket. Satöbbi, megvan a dolgok menete. Ha meg nem akarják ezt az utat, akkor meg maradjanak csöndben. Ha egyiket sem akarják megtenni, azt nevezzük áltudománynak, ezotériának.

Ebben az esetben viszont ne várják el, hogy higgyek nekik, vagy akár csak semleges legyek. Ha valaki nem képes tudományos alapokra helyezni a kutatását, a maga igazát harsogja, de azt nem bizonyítja, az gonosz, buta vagy hazudik.

Megint csak kicsit sarkítva, de remélem a lényeg átment. Van egy módszerünk, lehet aszerint csinálni a dolgokat, és akkor elfogadjuk az eredményt, vagy nem aszerint csinálni a dolgokat, és akkor nem. Ennyire egyszerű.

#2 Az ábrám villámgyors lepontozásra került, azonban értelmezni nem sikerült megfelelően. Arra próbáltam utalni, hogy létezik egy objektív valóság. Ennek vizsgálata a megismeréssel kezdődik. Bonyolíthattam volna a képet azzal, hogy beleveszem a fantáziát és a szélhámosságot, de vélelmeztem a jó szándékot és a kritikus gondolkozást (tudom, hibásan és indokolatlanul tettem).

Amikor az objektív világról ismeretet szerzünk, akkor még az ezotéria és a tudomány közös vonalon halad. Ott válik ketté, amikor "megérteni" vagy "félreérteni" kell a tapasztalatokat.

A gyógyszeres példádnál maradva ez úgy nézne ki, hogy van a gyógyszer, ami hat, de nem ismert a mechanizmusa. A tudomány vizsgálatokat végezne, ami vagy eredményes lenne, vagy nem, az ezotéria meg kitalálna egy légből kapott mesét, ráfogná valami láthatatlan lényre, vagy felállítana egy áltudományos hatásmechanizmust.

A lélek nem egy létező dolog, amire nincs tudományos magyarázat, hanem maga a lélek a rossz magyarázat olyan jelenségekre, amiket mára a tudomány feltárt, és ez a bizonyíték arra, hogy nincs lélek.

"A lélek nem egy létező dolog, amire nincs tudományos magyarázat, hanem maga a lélek a rossz magyarázat olyan jelenségekre, amiket mára a tudomány feltárt, és ez a bizonyíték arra, hogy nincs lélek."

Azért szívesen meghallgatnám, hogy mi a "tudományos magyarázat" arra, amikor - hogy két konkrét, általam ismert példát mondjak (egyik a saját családomban) - olyan betegségek fordulnak vissza látványos módon és meglepő gyorsasággal, vagy gyógyulnak meg teljesen (objektív orvosi leletekkel igazolva) egy olyan módszer (Sprituális Választerápia) alkalmazása után - szándékosan ne írtam úgy, hogy "hatására", hogy tárgyilagos legyek - ami a lélek és a reinkarnáció létezésén alapul, amik az orvostudomány ma elfogadott álláspontja szerint egyértelműen "visszafordíthatatlanok" és "gyógyíthatatlanok", csupán a progressziójuk lassítása lehetséges (konkrétan a glaukóma és a sclerosis multiplex).