Miért támadtok érvelés helyett?

A démonoknak meg a természetfeletti szörnyeknek tényleg nincs sok közük egymáshoz, egyetlen okból kifolyólag: a démonok vallási eredetű lények, és nagyon sok vallás, ahol nincs szó pokolról meg örök szenvedésről meg ilyesmiről, soha kapcsolatba se került semmiféle démonokkal. Ha viszont az Érmelléki Kuglófembert nézzük, annak lehet reális alapja, mert a kitalációkat leszámítva is rengeteg fura lény szaladgál a Föld felszínén vagy úszik pár kilométerrel alatta. Neves eset, amikor egy indonéz halász kifogott egy fénylő, kék halat, és csak hosszas kutatás után derült ki, hogy ez a faj elvileg 70 millió éve kipusztult. Szóval ez a különbség a démonok meg a mindenféle szőrös-karmos és egyéb szörnyek közt. Egy ateista nem fog látni semmiféle démont, viszont az Érmelléki Kuglófember hívő és ateista számára is valóság :D

Ez most olyan mintha azt firtatnánk, hogy létezik-e a pokol, és létezik-e másik bolygó ahol élet van. Amíg az emberiség ki nem találta, nem volt pokol, más lakott bolygók viszont már akkor is lehettek.

Nekem is volt egy hívő korszakom. :)

Eleinte gyerekként nem hittem Istenben, mert hát ugye nem láttam, meg ugyanolyan mesének hangzott mint a húsvéti nyúl. Hívőknek mondogattam is, ha létezik és olyan hatalmas miért nem mer idejönni elém, fél hogy tökön rúgom? Na meg ott a Sátán, az pedig aljas egy dög, mégse jelenik meg ő sem soha, beszari alak az is.

Aztán valamiért hittem ezekben, mert hinni akartam, de nem tartott túl sokáig. Én csak szolidan voltam elvakult, persze ebben segített nagyapám is. Elmesélte, hogy az egyik jó-barátjával beszélgettek arról, hogy mi lehet a halál után, van-e túlvilág. Azt ígérte neki a jó-barátja, ha van, akkor ő bizony meglátogatja nagyapámat ha meghal és elmeséli neki hogy milyen az. Nagyapám elmondta hogy soha nem jött el hozzá a halála után.

#49

Pedig azt gondolnám, hogy szereted a központi szerepet, különben nem fórumoznál ilyen aktívan, persze lehet, hogy élőben nem vonz ez. Van az a fajta mesélő is, aki csak néha szereti megosztani a mondanivalóját nem a szereplésvágy hajtja, a pénzhajhászást nem feltételeztem rólad, nem kínálsz sem könyvet, sem szolgáltatást, nem is utalsz ezekre.

Van még az a fajta mesélő, aki viszont már mentálhigiénésen problémás, aki többnyire saját igazolására talál ki valamit, majd elhiszi magának, sőt számára igazzá válik. Azt hiszem ehhez sem tartozol.

A válaszaidból számomra úgy tűnik, hogy hiszel a földöntúli dolgokban, de szeretsz mesélni, ha volt valamilyen élményed, azt szereted kiszínezni, néha még el is vicceled, mert annyira nem veszed komolyan ahogy azt általában állítod. Persze ez csak az én véleményem, te valójában több élet óta foglalkozol démonológiával és jobb ha ezt nem vitatom! :)

#55

A „több élet óta”, az tőled származó idézet és az azért nem tűnik túl komolynak. :)

Persze mindegy mi a véleményem, az csak egy feltételezés, nem biztos, hogy igaz. De ott van az része is, ha igazam is lenne, akkor is az ellenkezőjét kellene állítanod, mert hülyén jönne ki hogy eddig igaznak állítottad, gyűltek köréd a hívők és bejelented hogy csak mese volt.

#57-58

Azok a tudósok, akik hozzátettek a tudományhoz nem csak fekete-fehérben láttak általában, mivel képesek voltak valami újat hozzátenni. A nagyban gondolkodás kell az új meglátásához, viszont megfelelő irányban is kell gondolkodni, mert vannak tévutak.

A tudomány nem ragad le a láthatónál, viszont ha valamivel valóban foglalkozni akarunk, akkor ahhoz ismeretek kellenek arról amivel foglalkozni szeretnénk, ha semmilyen ismerettel nem rendelkezünk a tárggyal kapcsolatban, akkor az csak fikció. Az pedig hogy valaki leírta, más elmondta, de soha senki nem látta (ez képletes), az általában nem elfogadott, tudományosan pedig végképp nem.

Ha valóban műszaki egyetemre jársz, akkor mondd el a történeted a matematika és/vagy fizika tanárodnak, és ha azt mondják nem igaz, akkor add elő neki(k) is, hogy bizonyítsák tudományosan az állításod ellenkezőjét...

Egy ilyen műsort azért megnéznék, különösen ha a tanár amolyan vérbeli matektanár. :)