Mit gondoltok erről az elképzelésről, miszerint a föld egy börtön bolygó a lelkünk számára?

"A szkepticizmus, amivel a jelen VILÁGOT, jelen VILÁGOD kérdőjelezd meg!"

Alapvetően szkeptikus vagyok mindennel szemben, de ez a bajom a te elméleteddel is, hogy gyakorlatilag semmit se tapasztaltam, de nem is hallottam még, ami alátámasztaná az általad felvázolt teóriát.

A világgal pedig az a helyzet, hogy még ha létezik is olyan része, ami már a fizikai léten kívül, vagy azon felül áll, ettől még ez nem lesz kevésbé valóságos.

Az, hogy most itt ülök a számítógép előtt, és ezt a választ pötyögöm neked a klaviatúrán, valóság. És nem csak az én fejemben létezik, hiszen te is megkapod, olvashatod ezt a választ, sőt, akárki, aki erre téved.

"Azt mondtam, hogy illuzió, nem végső valóság, nem lehet az."

Mi az, hogy végső valóság? Ha létezik más is, a fizikai világon kívül, az miért tenné hiteltelenné ezt a fizikai világot, amiben létezünk, amiben élünk, amit tapasztalunk? Lehet, hogy a valóságot lehet különböző aspektusokból szemlélni, de azt egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy létezne valami mindenek felett álló valóság, aminek tükrében az érzékelt világunk nem is létezne.

Mert mi lehetne annál valóságosabb, mint amikor egy anya 9 hónap után végre a kezében tartja a gyermekét, vagy amikor egy forró napon hűs szellő nyugtatja meg az ember felhevült bőrét, vagy amikor fogunk néhány magot, elvetjük, gondozzuk, és látjuk, ahogy szép lassan egy új élet sarjad? Mindezek hogyan működhetnének egy olyan világban, ami csak az egyének fejében létezik? Hisz mindezeket mindenki tapasztalhatja, akkor is, ha nem mások verték a fejébe. Egyszerűen csak meg kell hozzá ismerni a létező, megfogható, érzékelhető világunkat.