Halálunk után az lesz ami születésünk előtt?

"Általában a racionalizmust elutasító, vallásos, mindenen meglepődő, mindent hiedelmekkel elfedő és minden természetfelettit feltétel nélkül elfogadó, gondolkodásra lusta emberek azok, akik elsőként omlanak össze akár minimális vészhelyzet alatt is."

Tévedés. Pontosabban téveszme. :)

"Általában az összetett, úgynevezett "érett" személyiségek azok, akik váratlan, ismeretlen krízis hatása alatt is ijesztően nyugodtak."

Igen, az érett személyiség azonban nem feltétlenül utasítja el az általad természetfelettinek tartott jelenségek létezését. Sőt, ezt a fejlődés egyik mérföldkövének tekintem. Ahhoz is érettség kell, hogy valaki túllásson az illúzión, azon, hogy más is létezhet, mint amit az öt érzékszervével, illetve jelenleg elérhető műszerei segítségével tapasztalhat. (Ráadásul ahány ember, annyiféle tapasztalat, mert vannak, akik képesek olyat is érzékelni, amit más nem, vagy ugyanazt teljesen más intenzitással.) Ehhez azonban előbb túl kell lépni a vallási dogmákon, ki kell alakítani a saját, gondolkodásra és nem feltétel nélküli elfogadásra épülő világnézetet, ugyanakkor nyitottnak kell lenni arra, hogy ismeretei függvényében megváltoztassa azt (kevésbé szabatosan: kerülni a begyöpösödést).

"ha valaki elméletileg "megöli" az egóját, akkor az életfeladatát is kikerüli"

A kettőnek nincs semmi köze egymáshoz. Attól még, hogy "megszabadul az egójától" (ami szerintem illúzió, legfeljebb elnyomni, korlátok közé szorítani lehet azt, de ahány ember, annyit fog erről a témáról mondani), még nem jelenti azt, hogy az előre megtervezett feladatokkal, helyzetekkel nem szembesül. Legfeljebb egy tudatosabb formában teszi ezt, és kevesebb negatív hatást gyakorol rá.

"Igen, ezt többen is említették már, reméljük így lesz."

Ezt nem tudom, mire írtad, én nagyon nem szeretném, hogy háború legyen akár a Közel-Keleten, akár a messzi északon. Hagyjuk már őket békében élni! Lehet, hogy Irán egy agresszív állam, viszont egyelőre csak verbálisan fenyegeti a világot, ellentétben a "világ csendőrével", amely fegyveresen is hajlamos bárhol beavatkozni, ahol valós vagy vélt érdekei sérülnek. Nem vagyok Irán-fanatikus, igazából nem is érdekel, mi megy ott, nyilván nem a világ egyik legjobb helye, legfeljebb más szempontból és mértékben van elnyomás, mint tőlük nyugatabbra.

"Tévedés. Pontosabban téveszme. :)"

Én egy pszichológiai tényt közöltem, de szívesen meghallgatnám az érveidet.

"Igen, az érett személyiség azonban nem feltétlenül utasítja el az általad természetfelettinek tartott jelenségek létezését."

Én sem utasítom el, mindössze közöltem, hogy nem természetfeletti.

"Attól még, hogy "megszabadul az egójától" (ami szerintem illúzió, legfeljebb elnyomni, korlátok közé szorítani lehet azt, de ahány ember, annyit fog erről a témáról mondani), még nem jelenti azt, hogy az előre megtervezett feladatokkal, helyzetekkel nem szembesül."

"Igen, különben az egónk miatt kikerülnénk azt, és semmi értelme nem volna az egésznek."

Nem értem.

"Ezt nem tudom, mire írtad, én nagyon nem szeretném, hogy háború legyen akár a Közel-Keleten, akár a messzi északon. Hagyjuk már őket békében élni! Lehet, hogy Irán egy agresszív állam, viszont egyelőre csak verbálisan fenyegeti a világot, ellentétben a "világ csendőrével", amely fegyveresen is hajlamos bárhol beavatkozni, ahol valós vagy vélt érdekei sérülnek. Nem vagyok Irán-fanatikus, igazából nem is érdekel, mi megy ott, nyilván nem a világ egyik legjobb helye, legfeljebb más szempontból és mértékben van elnyomás, mint tőlük nyugatabbra."

Hát igen. Ebből a szempontból én is idealista vagyok. Lehet, hogy hiába.

"Én egy pszichológiai tényt közöltem, de szívesen meghallgatnám az érveidet."

Érveim nincsenek, tapasztalataim vannak. Nem ilyen fekete és fehér a világ, sok ember teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik vészhelyzetben, amikor leghull az álarc, és hirtelen megszűnik legfelsőbb bírónak / webfejlesztőnek / apácának lenni - azaz kiesik a szerepéből.

"Igen, különben az egónk miatt kikerülnénk azt, és semmi értelme nem volna az egésznek."

Vagyis: az egó mindig a könnyebb utat keresi, ahol a saját számításai szerint kevesebb a veszély és több a nyereség: azaz a kevésbé kellemetlent és a biztosat. Tehát állítom, ha mindent az ember földi életében csak az egó határozna meg, sokkal kevesebb dolgot vittünk volna véghez.

"Érveim nincsenek, tapasztalataim vannak. Nem ilyen fekete és fehér a világ, sok ember teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik vészhelyzetben, amikor leghull az álarc, és hirtelen megszűnik legfelsőbb bírónak / webfejlesztőnek / apácának lenni - azaz kiesik a szerepéből."

Én most a világképükről beszéltem, nem a munkájukról. Akinek stabil, racionális világképe van, nem fog pánikba esni, mert hozzászokott a szisztematikus gondolkodáshoz. Aki hívő, az se fog, mert az adott eseményt sorsszerűként könyveli el, az ő élete viszont innentől kizárólag a szerencsén múlik majd.

"Vagyis: az egó mindig a könnyebb utat keresi, ahol a saját számításai szerint kevesebb a veszély és több a nyereség: azaz a kevésbé kellemetlent és a biztosat. Tehát állítom, ha mindent az ember földi életében csak az egó határozna meg, sokkal kevesebb dolgot vittünk volna véghez."

Minden emberi lény, bármit is tesz, kizárólag a többlet nyereség reményében teszi. Legyen az érzelmi, vagy anyagi nyereség. Ezért nincs olyan, hogy "önzetlen" tett.

"Legyen az érzelmi, vagy anyagi nyereség. Ezért nincs olyan, hogy "önzetlen" tett."

Ezen sok értelme nincs vitatkozni, mert lehet érvelni pro és kontra. Szerintem van olyan, mivel nem kizárólag "egós gondolkodás" létezik. Csak egyet mondok: saját élet feláldozása azért, hogy valaki más éljen - főleg, ha az illető nem hívő, és nem vár ezért juttatást valami mennyországban.

"Ezen sok értelme nincs vitatkozni, mert lehet érvelni pro és kontra. Szerintem van olyan, mivel nem kizárólag "egós gondolkodás" létezik. Csak egyet mondok: saját élet feláldozása azért, hogy valaki más éljen - főleg, ha az illető nem hívő, és nem vár ezért juttatást valami mennyországban."

Megismétlem, NINCS olyan, hogy valaki nem vár tudatosan, vagy tudat alatt jutalmat valamiért. A fent említett esetben az illető hálát vár, nem is kicsit. Nem anyagit, hanem érzelmit: "gondolj rám, ha már nem leszek", stb. Ha nem vár, akkor a saját belső fejlődését igyekszik támogatni, elhiteti magáról, hogy ő faszagyerek, mivel feláldozta magát, de mehetünk egyre mélyebbre és mélyebbre.

"Megismétlem, NINCS olyan, hogy valaki nem vár tudatosan, vagy tudat alatt jutalmat valamiért."

Elfogadom, hogy te így látod. Én viszont nem így látom. Egy bizonyos szint felett - és ehhez meg kell haladni a "faszagyerek vagyok"-szintű egós gondolkodást, és át kell látni bizonyos univerzális összefüggéseket is - lehet áldozatot hozni a másikért, önzetlenül is.

Vannak olyanok, akiknél ez olyan mélyen gyökerezik, hogy szinte azelőtt cselekszenek, hogy tudatosan végiggondolták volna annak lehetséges következményeit - vagyis, mielőtt az egó megalkotta volna a veszély képét - , és vadidegenek embereket mentenek ki életveszélyes helyzetekből, akár a saját életüket is kockára téve.

"Elfogadom, hogy te így látod. Én viszont nem így látom. Egy bizonyos szint felett - és ehhez meg kell haladni a "faszagyerek vagyok"-szintű egós gondolkodást, és át kell látni bizonyos univerzális összefüggéseket is - lehet áldozatot hozni a másikért, önzetlenül is.

Vannak olyanok, akiknél ez olyan mélyen gyökerezik, hogy szinte azelőtt cselekszenek, hogy tudatosan végiggondolták volna annak lehetséges következményeit - vagyis, mielőtt az egó megalkotta volna a veszély képét - , és vadidegenek embereket mentenek ki életveszélyes helyzetekből, akár a saját életüket is kockára téve."

Nem mondtam, hogy bármi köze van bármilyen faszagyerek gondolkodáshoz. Lehetsz te teljesen jóindulatú is, de bármit is akarsz, valami jobbat vársz cserébe. Ha olyat csinálsz, amit tudod, hogy nem kapsz vissza, akkor legalább elmondhatod, hogy sajnáltathatod magad, de akkor is "előnyben" vagy. Ezen a ponton kezdhetünk gondolkodni rajta, hogy létezik-e egyáltalán ego, vagy ezt is csak kitalálták.