Halálunk után az lesz ami születésünk előtt?

"Akkor jelentkezz nyugodtan! Azonban egy tudósnak nagyon veszélyes azzal a nyilvánosság elé állni, hogy hát sajnos a végeredmény érdekében kénytelen volt a halálba vinni embereket.

Nem annyira jelentkezőt nehéz találni nyilván, hanem tudóst, aki felvállalja, hogy ezt véghez viszi."

Szerintem a nyilvánosságot nem lenne túl nehéz megnyerni egy ilyenhez. "-Emberek, akartok széleskörű tudományos kísérletet végezni a halál utáni élet kiderítésére? -IGEEEEEEENN!!!!"

"Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél."

Az összeesküvés elméletnél megint azt hagyjuk ki, hogy az emberek imádják azt hinni, hogy ők rájöttek valami hatalmas dologra, aztán kiragadják mindenből azokat a dolgokat, amik az elméletüket igazolják, a többit meg elfelejtik és folyamatosan rájönnek, hogy igazuk van.

"Vannak komoly befolyással bíró pénzügyi körök, amelyek gazdasági hódítást hajtanak végre napjainkban."

Így van. De ezt kicsit túlzás világméretűnek tekinteni. Kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy belerúgok a tengerbe és kitör a szökőár.

"Ugyanakkor látni kell, hogy itt is van az éremnek egy másik oldala is, ahol valakik mesterségesen gerjesztik az antiszemita eszmét, szándékosan eltúlozva bizonyos megnyilvánulásokat, és ezt is érdek hajtja."

Ahhoz képest, hogy mekkora zsidózás megy, még elég szépen viselik magukat. Én tuti, a komplett emberi fajt utálnám, ha zsidó lennék és egész nap ezt kéne hallgatnom.

"Egyébként az emberek nagyobb része hisz a halálon túli életben, mint aki nem hisz."

Eszerint az emberek legnagyobb része beleegyezne egy ilyen kísérletbe, vagyis a közvélemény már meg van nyerve.

"Ez az arány pedig egyenes arányban növekszik a HKÉ-t átélők számával, mert nemcsak ők vannak egyre többen, de bizonyos szinten hatással vannak a környezetükre is, illetve ennek köszönhetően egyre nyíltabban jelenik meg a téma, lassan a mértékadó médiumokban is."

Igen, szerintem épp ez a cél. Gerjesztenek egy csomó kamubeszámolót, amíg az eléri azt a mennyiséget, amitől már elkezdik komolyan venni. Érdekes egyébként, hogy egyetlen darab feltaláló is elegendő ettől sokkal radikálisabb változás eléréséhez, ezek milliónyian vannak, mégse érnek el semmit (ergo. teljesen megalapozatlan eszközöket használnak). Én ezekkel azt csinálnám, hogy oké, kategorikusan kijelentem, hogy hiszek a halál utáni életben és mindenki más is. Most már nyugodtan abbahagyhatjátok :D.

"De az is tény, hogy rengeteg hülyeség és hulladék is megjelenik a hasábjaikon, nagyon sok káros tartalom is. "

Pont valamelyik neves miniszter mondta a napokban, hogy a Man In Black című dokumentumfilmet alapul véve minden ott van leírva a szennylapok hasábján.

"Már korábban említettem, hogy vannak, akik több HKÉ-t élnek meg életükben, de valóban nem annyira jellemző, mert az emberi szervezet túl sok ilyen nagy sokkot nem képes átvészelni."

Ezeknek az se baj, ha meghalnak, hiszen már tudják, hogy jó ott. Ráadásul azt írtad, hogy az életminőségük javult, sokkal felvilágosultabb emberek lettek, egészségesebbek, stb. Akkor miért ne? Ráadásul ott van a centrifuga kamra.

http://www.youtube.com/watch?v=uEJL_L9RHJY

"A fizikai világ tele van szabályokkal, amelyeket nem hághatsz át, különben bajod esik. Ez nem feltétlenül fakad a vallásból."

Ez kicsit szelektív. A többit meg igen? Pl. wireless network manager? Egyébként ha olyan szabályokat is át lehetne vágni, amivel kikerüljük a saját sérüléseinket, akkor meg lehetne oldani. Érdekes módon csak azok a szabályok kötöttek, melyek egyértelmű előnyhöz juttatnának minket (a felsőbbrendű tudatosság örök bölcsessége).

"Na igen, de mitől? Lehet fizikai szinten is magyarázni, de kiváltó oka is nyilván van."

Puszta véletlen is lehet. A nagy számok törvénye alapján egyszer minden megtörténik, vagyis a kombinációk során létrejönnek fejben erősebb emberek is. Ez azonban nincs összefüggésben a szaporodási képességükkel, vagyis, mivel nem terjednek el jobban, mint a többi ember, ezért nem is öröklődik a magasabb érzelmi intelligenciára hajlamos egyedek száma. Már Nietzsche is megmondta, hogy az átlagos emberek szaporodnak jobban, a különbözőek kihalnak. Ezért.

"Nincs véletlen, legalábbis a meghatározó dolgok nem történnek véletlenül."

Vagyis a dolgok előre kiszámíthatóak, vagyis nincs szabad akarat. Egyébként én ezt is egy kapaszkodónak látom, az ember képtelen beismerni, hogy nem tud valamit. Helyette inkább sorsszerű történésként éli meg, mert biztonságosabb.

"Ez tűnhet kegyetlennek, ennek is megvan az oka: fejlesztik a képességeiket, reflexeiket. De továbbra is tartom: pusztán szórakozásból, a hecc kedvéért, nem ölnek."

Ilyen alapon én is fejleszthetem azzal, ha emberekre vadászok.

"Nem tudom, mi a vírus pontos feladata, de te is látod, sőt, említetted is, hogy nem véletlenül léteznek, megvan a saját szerepük a körforgásban."

Ergo a negatív cselekedeteknek is. Ergo. az egyensúlyt el lehet felejteni és a tudatosságot is, továbbá a pozitív, negatív karmát. Ráadásul, ha nincs "jó" és "rossz", az még egy jó ok arra, hogy ne erőlködjünk semmiért, törődjünk bele, stb. (fogyasztói társadalom). Ez igaz a karmára is. Egyébként ilyen alapon, ha sokat szenvedsz, legyél mazohista és minden problémád meg van oldva.

"Tartom. A gondolkodásmódot azonban az 1% nyomja le a birkák torkán, akik vagy behódolnak, vagy lázadoznak. Minden népnek olyan kormánya van, amilyet választ és eltűr, ez hosszú távon mindenképpen érvényes."

A birkák is eltűrik, hogy egyesével a vágóhídra szállítsák őket. Ez azért van egyébként, mert a tömegek nem képesek közös mozgás végrehajtására, kivéve ha a kényelmi zónájuk extrém mértékben veszélyeztetve van. Vagyis amíg nincs nagyobb baj, nem csinálnak semmit, ezt a többiek is tudják. Azt viszont a mai napig nem értem és nem is fogom, hogy hogy lehet katonák millióit rávenni arra, hogy harcoljanak egy nemzet ellen csak azért, mert pár felső vezető összeveszett az "ellenség" felső vezetőivel, ezért azok a katonák, akik a normális életben akár barátok is lehetnének, mennek és megölik egymást (de nézd meg az online fps-eket. Mész a haverjaiddal és megölitek egymást, csak virtuálisan). Kedvenc példám, mikor karácsonykor az orosz és német tisztek átmentek inni egymás lövészárkaiba, kibulizták magukat utána lelőtték egymást.

"Vagy később. Lehet, hogy abban az inkarnációban csak azt az oldalt tapasztalja meg. Lehet, hogy rendkívül tudatlan lélek, és majd később fog okulni, miután megtapasztalta saját magán a korábbi tetteit."

Megint a klasszikus példa: majd a halál után megtudod, addig meg ne gondolkozz rajta.

"Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű."

Van, amikor a "vezeklés" szinte órák alatt megtörténik.

"A fizikai törvények is áthághatatlanok, megváltoztathatatlanok. Ha nem ismered a gravitációt, akkor is gond van."

Erre van az ember védekező ösztöne, a feltétlen reflex, stb. Tehát nagyon előrelátóan úgy vagy összerakva, hogy nem sodrod olyan nagyon könnyen bajba magad. A gondolat szintjén ilyen nem nagyon van, vagyis nem születsz úgy, hogy tudod, vannak olyan cselekedetek, amiket nem tehetsz meg. Épp ellenkezőleg. Ezt a társadalom erőlteti rád az évek folyamán, beléd verik az iskolában, a bibliaórán, satöbbi, amíg a gépezet fogaskereke nem leszel. Ha kilépsz belőle, mehetsz a keleti filozófiákhoz, ahol ugyanezt kapod meg sokkal emészthetőbb formában a "karma" által, de a lényeg ugyanaz.

"Mélyen belül érzed, hogy áthágtál valamit, és ezzel egyszer el kell számolnod."

Fent tisztáztuk, hogy nincs jó és rossz. Ilyen alapon értelmét veszti a bűntudat, mert "bűn" sincs.

"Ebből az következne, hogy minél tapasztaltabb valaki, annál kevésbé kreatív, annál kevésbé gondolkodik, annál inkább beletörődik mindenbe. Ezeknek mind az ellenkezőjét tapasztaltam mindig is."

Volt alkalmam megismerni olyan családokat, akik úgy éltek, hogy nem volt vezetékes víz és villany. Ugyanúgy iskolába jártak, ettek, ittak, megvolt mindenük, csak épp okostelefonuk nem volt facebook alkalmazással, meg barátok közt, stb. Nagyjából olyan szellemi kondícióban voltak, fél másodperc alatt tördelték le az aprólékos pontossággal kidolgozott elméleteimet és alapvetően nagyon nagy élmény volt velük beszélgetni. Ennyit a modern világról. De a tudomány is felismerte már: a vizuális ingerek butítanak, a virtuális kapcsolattartás elkorcsosítja a kapcsolatokat, stb., a mindenkori szabályokhoz való alkalmazkodás pedig mindig csökkentette a kreativitást és a moralitást is ("aki engedelmes, az ölni is tud").

"A büntetés fogalmát valahol csak az ego tudja értelmezni, és a köznapi értelemben vett boldogságét is."

Vagyis az érzelmeink illúzióját egy olyan bennünk élő "valami" alkotja meg, amit mi egónak hívunk. Valójában érzelemmentes gépek vagyunk.

Egyébként kimutatták, hogy az ember leginkább a saját érzelmeivel azonosítható. Pozitív érzelmek hatására (tehát, ha valami "jó" történik velünk) a szervezetünk regenerálóképessége ugrásszerűen növekszik, amíg a negatív érzelmek hatására káros anyagok halmaza szabadul fel bennünk. Mindkét állapot addig tart, amíg az érzelmek tartanak. Ha lebontjuk az érzelmeinket, akkor azzal se jót, se rosszat nem teszünk magunknak. Fogalmam sincs ennek mi értelme. Ez is csak a modern kor divatja: mivel gépek vesznek körül, már nem azok hasonlítanak ránk, hanem mi kezdünk rájuk hasonlítani. Robotok leszünk mi is és ezt el is várják tőlünk. A lényeg, hogy eszerint létezik "jó" és "rossz". Ez persze függ az egyéni beállítottságunktól is, hogy mit látunk annak, de semmiképpen nem láthatunk mindent csak jónak vagy rossznak, mert az elfojtás és önbecsapás, tehát mindenképpen léteznie kell objektív szemmel is jónak és rossznak, legfeljebb nem pontosan úgy, ahogy mi látjuk, ergo. nem lehet kizárólag az egó műve, ergo. ez már teljesen szubjektív.

"Itt az a baj, hogy te nem tudod visszaadni azt, amit veled teszek. Nem ismered az indítékaimat, így azt sem döntheted el, mennyire "súlyos" a tett az én szempontomból. Ezért lesz belőle nagy eséllyel önbíráskodás."

Az indíték kiderülhet. Nem ez itt a kérdés, hanem az, hogy mi okom lenne rá, hogy érdekeljen, te miért tetted velem ezt? Ilyen alapon téged se érdekeljen, én miért adtam vissza. Attól, hogy te nem akartál nekem rosszat, de megtetted, még a lényeg ugyanaz maradt. Ezt már ki is tárgyaltuk, hogy nem kapsz mentességet, csak mert nem érted miért történt. Vagyis szintén megkérdőjelezhető pozitív értelemben az önbíráskodás létjogosultsága.

"Az élet nem verseny, hanem megtapasztalások összessége."

Azért az igazságosság elve elég fontos. Ha én nem teszek veled rosszat, te se tegyél. Azt meg nem feltételezheted, hogy előző életemben tettem veled és most adod vissza, mert semmilyen bizonyítékod nem lehet rá, hiszen, mint tudjuk, nem emlékszünk előző életeinkre valamilyen okból kifolyólag.

"Miért is? És mitől leszel te az igazságos, ha téged védenek meg?"

A felismeréstől, hogy vannak jó emberek is a földön. Amiért hálás vagy, azt visszaadod. Ez ellentmond a semlegesség törvényének és van értelme. Patkány meg azért leszek, mert per pillanat a patkány a túlélés királya, tehát neki tudnia kell mi a dörgés. Ezért nevezik a dörzsölt, mindent túlélő és másokat kijátszó embereket patkánynak. A párhuzam nem véletlen (más kérdés, hogy a patkány alapvetően egy hihetetlenül szociális és szeretetérzékeny állat). Nemes eszmékkel, egyedül kiállni a világ ellen viszonylag gyors és fájdalmas halálhoz vezet. Egyébként az ember ezért társaslény. Ezért vagyunk sokan, így fejlődünk, segítünk egymástnak, stb. (mondtad már).

"Látod, különböző emberekre különbözően hatnak a körülmények. Nem jó megoldás a börtön, de még mindig többet ér, mintha kivégeznéd az illetőt. Legalább az esélye megvan a magába nézésre, a változtatásra."

Szinte senkinél nem következik be pozitív jellembeli változás, max. kialakul a vallásos félelmi reflex. De ha más nem is, a társadalom biztos utálni fogja őket.

"Más kérdés, hogy a jelenlegi, főleg a magyarországi börtönkörülmények ezt éppenhogy nem elősegítik, hanem akadályozzák, több frusztrációt okoznak, mint amennyit "segítenek" az elítélten."

Téves. Az egyik legnormálisabb börtönintézményeink vannak, sokkal élhetőbbek, mint a világ legtöbb helyén. Ennek az okát se tudják, de valószínűleg azzal magyarázhatók, hogy még a bűnözőknek is több eszük van, mint máshol.

Én inkább kőkemény ingyenes munkát végeztetnék az elítélteken ott, ahol szükség van rá. Így legalább hasznuk lenne.

"Ez igaz, de mint ezerszer utaltam rá, egyetlen ember sincsen feljogosítva, hogy ilyet tegyen, semminek a nevében sem."

Vissza is térhetünk a bírókhoz. Ők milyen jogon ítélnek el bárkit, akinek nincsenek a helyében, tehát fogalmuk sem lehet róla miért csinálta azt, amit? Vagy, ha mégis van, miért ő dönti el? A büntetés midig kínzás.

"ergo. nem lehet kizárólag az egó műve, ergo. ez már "nem" teljesen szubjektív"

Itt a "nem" kimaradt.

"-Emberek, akartok széleskörű tudományos kísérletet végezni a halál utáni élet kiderítésére? -IGEEEEEENN!!!!"

Még nem hallottunk ilyenről.

"De ezt kicsit túlzás világméretűnek tekinteni."

Még nem az, de sajnos a törekvés igen.

"Gerjesztenek egy csomó kamubeszámolót, amíg az eléri azt a mennyiséget, amitől már elkezdik komolyan venni."

Ez egy összeesküvés-elmélet. :) Te mondtad, hogy nagy számokkal dolgozol. Na most, ha ötmillió embert újraélesztenek USA-szerte egy évben, akkor hányan élnek át HKÉ-t (amennyiben még az alacsony, 15%-os aránnyal is számolunk)? Aztán ezt osszuk el tízzel, mert mondjuk 10 emberből 9 soha nem beszél róla. Szerinted kell ide kamubeszámolót gyártani, hogy elég sok legyen?

"(ergo. teljesen megalapozatlan eszközöket használnak)."

Ha van ötleted, mit lehet még azon túl tenni, hogy elmondják az általuk tapasztaltakat, nyitott vagyok rá. Komolyan!

"Ezeknek az se baj, ha meghalnak, hiszen már tudják, hogy jó ott."

Azt is tudják, miért tértek vissza / küldték őket vissza. Mindig abból indulsz ki, hogy az élet egy értelmetlen valami, amit egy jobbért simán ott lehet hagyni. Az életnek értelme van, nem azért vagyunk itt, mert véletlenül ide kerültünk. Amit vállaltunk, azt véghez is kell vinnünk, legyen az mégoly apró dolog is, sok kis lépés egy nagy ugráshoz vezethet.

"Ráadásul azt írtad, hogy az életminőségük javult, sokkal felvilágosultabb emberek lettek, egészségesebbek, stb."

Ezt nem írtam. Azt írtam, hogy nagyobb a válási arányuk, és kevésbé értik meg őket a környezetük, ha ezzel előhozakodnak. Más életfelfogásuk lesz valóban, jellemző, hogy elszakadnak az anyagiakra épülő életmódtól, és igyekeznek másokon segíteni.

"Akkor miért ne? Ráadásul ott van a centrifuga kamra.

http://www.youtube.com/watch?v=uEJL_L9RHJY"

Érdekes volt a videó. El kell, hogy mondjam, hogy sem a horgászás, sem lebegés az ismerős bolt felé egyáltalán nem klasszikus halálközeli élmény, semmi köze hozzá. A testenkívüli jelenség már érdekes, itt azt kellene vizsgálni, hogy lát-e az illető olyat, amiről nem tudhat (pl. számok a kabin külsején), így az hiteles-e. Nagyon valószínű, hogy az lenne.

Sikerült többé-kevésbé alagút-élményt is generálni (ennek lehet élettani eredete, de a HKÉ-k csak kétharmadánál fordul elő, ráadásul kultúrafüggő, hogyan értelmezik), de hol vannak a rokonok, hol a fénylény, hol a mindent átható szeretet érzése? Hol az életfilm, ahol MÁS emberek percepciójából is áttekintheted a saját életedet? Lehet, hogy egy továbbfejlesztett ilyen kísérlet alkalmas lenne HKÉ "generálására", de a film alapján az jön le nekem, hogy kb. sikerült a "szellemet kirázni a palackból", legalábbis egy kis időre.

"Ez kicsit szelektív. A többit meg igen?"

Melyik szabályokra gondolsz?

"Vagyis a dolgok előre kiszámíthatóak, vagyis nincs szabad akarat. Egyébként én ezt is egy kapaszkodónak látom, az ember képtelen beismerni, hogy nem tud valamit."

Ez a materializmusra inkább jellemző. Mindennek fizikai oka van, csak az létezik, amit látunk, ami be van bizonyítva stb.

Igen, a dolgok valamelyest előre el vannak rendezve, előre tervezi meg minden lélek a saját életútját. A kevésbé fejlett az egészet, a fejlettebb állítólag nem. De mivel a karma működik, természetes, hogy vannak és lesznek kikerülhetetlen feladatok. Mint már említettem, létezik szabad akarat, de korlátokkal.

"Helyette inkább sorsszerű történésként éli meg, mert biztonságosabb."

Nem biztos, hogy az. És pláne az nem biztos, hogy ez a kiváltó oka, hogy valaki miért él meg sorsszerűen valamit.

"Ilyen alapon én is fejleszthetem azzal, ha emberekre vadászok."

Ha megeszed őket, és ez szükséges az életben maradásodhoz, akkor minden további nélkül. Melyik példát nem értetted?

"Ráadásul, ha nincs "jó" és "rossz", az még egy jó ok arra, hogy ne erőlködjünk semmiért, törődjünk bele, stb. (fogyasztói társadalom). Ez igaz a karmára is. Egyébként ilyen alapon, ha sokat szenvedsz, legyél mazohista és minden problémád meg van oldva."

Nem értetted meg, amit írtam. A jót és a rosszat az ego szempontjából közelítjük meg, az ego pedig mindig a pillatnyi jólléthet, vagy pedig a félelmeihez képest ítél meg mindent. Ha mazochistaként, tudatosan tetézed a saját szenvedéseidet, annak valószínűleg nem sok értelme van, de jogodban áll megtenni.

Egyébként nem kell beletörődni semmibe, mindent szabadon megtehetsz, ami nem ütközik a természet törvényeivel (és az adott társadalom jogszabályaival, de utóbbinak semmi köze a karmához, és sajnos sokszor az univerzális szabályokhoz sem). Ez a szabad akarat, mint már korábban is leírtam. Szabad, ugyanakkor korlátozott.

"Kedvenc példám, mikor karácsonykor az orosz és német tisztek átmentek inni egymás lövészárkaiba, kibulizták magukat utána lelőtték egymást."

Ezt én sem értem, kényszer, megfelelni vágyás, fanatizmus. Az állati "hüllőagyra" sajnos jobban lehet hatni, mint azt beismernénk. De minél fejlettebb egy lélek, annál inkább ellen tud állni ezeknek a hatásoknak. Valószínű, hogy ezért is vannak fanatizálható, és jóval kevésbé fanatizálható társadalmak.

"Megint a klasszikus példa: majd a halál után megtudod, addig meg ne gondolkozz rajta."

Pedig most éppen azt tesszük. Minél tudatosabb vagy egy inkarnáción belül, annál könnyebben fejlődsz. A halált pedig nem kell várni, mert úgyis eljön magától.

"nem születsz úgy, hogy tudod, vannak olyan cselekedetek, amiket nem tehetsz meg. Épp ellenkezőleg."

Volt nem egy kísérlet, amelyben bizonyítást nyert: a gyermekek sokszor sokkal etikusabbak, mint hinnénk. Hajlamosak vagyunk kis énközpontú, önző lényeknek tartani őket, ez valahol természetes is, hiszen magukról nem tudnak gondoskodni, de van bennük egy természetes etikus hajlam, persze a belátóképességük még nem olyan fejlett hozzá. A társadalom hatását inkább abban látom, ahogyan ezt kiveri belőlük.

"Fent tisztáztuk, hogy nincs jó és rossz. Ilyen alapon értelmét veszti a bűntudat, mert "bűn" sincs."

Egyetértek, bűn nincs, hibák vannak, következményekkel. A bűntudat is emberi fogalom, amit én a határ átlépésének érzékelésének neveznék inkább. Én sokszor találkozom olyan érzéssel, többször, mint szeretném, hogy "ezt nem kellett volna megtenni / mondani". Nem feltétlenül párosul bűntudattal, de ott van a "túl messzire mentem" érzése.

"a mindenkori szabályokhoz való alkalmazkodás pedig mindig csökkentette a kreativitást és a moralitást is ("aki engedelmes, az ölni is tud")."

Ezzel maximálisan egyet is értek, nem mond ellen annak, amit mondtam. Az uniformizálás és hülye szabályokhoz való alkalmazkodás hosszú távon butít, szó szerint lélekromboló. A természeti törvények azonban a lehető legtermészetesebbek egy ember számára, legalábbis ideális esetben.

"érzelmeink illúzióját egy olyan bennünk élő "valami" alkotja meg, amit mi egónak hívunk. Valójában érzelemmentes gépek vagyunk."

Az érzelem nem illúzió.

"Ez is csak a modern kor divatja: mivel gépek vesznek körül, már nem azok hasonlítanak ránk, hanem mi kezdünk rájuk hasonlítani. Robotok leszünk mi is és ezt el is várják tőlünk."

Sajnos igen, de robotok soha nem lehetünk, csak elfojtás árán. Éppen ezért rendkívül téves és félrevezető ez a "mi biológiai gépek vagyunk" felfogás. Nem gépek, élőlények vagyunk.

"mindenképpen léteznie kell objektív szemmel is jónak és rossznak, legfeljebb nem pontosan úgy, ahogy mi látjuk, ergo. nem lehet kizárólag az egó műve, ergo. ez már teljesen szubjektív."

A fizikai világban mindenképpen, mert duális, szélsőségekre épül: ha megfigyeled, mindent máshoz viszonyítva értékelünk, még a köztes, semleges állapotot is ellátjuk a "nem annyira rossz" vagy "egész jó" bilétával. Ez is önbecsapás valahol, de szükségszerű, mert a minket körülvevő világ egyszerűen megköveteli, gondolkodási keretek közé szorít minket.

"Az indíték kiderülhet. Nem ez itt a kérdés, hanem az, hogy mi okom lenne rá, hogy érdekeljen, te miért tetted velem ezt?"

Éppen ezért önbíráskodás, mert nem érdekel, és téged kizárólag a saját sérelmed foglalkoztat. Ergó nemcsak nem tudod, de nem is akarod eldönteni, jogos-e egyáltalán a visszacsapás.

Mondok egy példát: valakinek van egy sérülése, egy traumája. Te folyton beszólsz neki, viccesen, nem akarod bántani, de őt minden alkalommal a traumája miatt akaratlanul vérig sérted. Egyszer aztán tényleg odaszólsz neki valamit, amit nem kellett volna, ő pedig neked ront, és lekeverel egy hatalmas pofont. Látszólag eltúlzott reakció, amire jogosan üthetnél vissza. Csakhogy nem ismered a hátteret, így ismét ő következhetne, az ő nézőpontját alapul véve. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha minden korábbi beszólásodnál azt hitte, hogy szándékosan bántani akarod, netán ismered a traumáját, és folyton emlékeztetni akarod rá.

Ezért mondom, hogy erőszak erőszakot szül, az önbíráskodás pedig semmit nem old meg.

Itt most nem azt mondom, hogy ne alkalmazz önvédelmet, de mindig csak a szükséges mértékig érdemes, nem pedig azon gondolkozni, hogy ugyanakkorát üss vissza, amekkorát te kaptál, mert az önvédelemnek mindössze az a lényege, hogy a támadást elhárítsad, bármilyen módon.

"Azért az igazságosság elve elég fontos. Ha én nem teszek veled rosszat, te se tegyél."

Így van, ezt hívom én aranyszabálynak.

"Azt meg nem feltételezheted, hogy előző életemben tettem veled és most adod vissza, mert semmilyen bizonyítékod nem lehet rá, hiszen, mint tudjuk, nem emlékszünk előző életeinkre valamilyen okból kifolyólag."

Valóban nem, sőt, abban sem lehetsz biztos, hogy egyáltalán az adott személyhez bármi közöd volt valaha. A karma kiegyenlítődhet körforgás szintjén is, nem az a lényeg, hanem az egyensúlyi állapot.

"Amiért hálás vagy, azt visszaadod. Ez ellentmond a semlegesség törvényének és van értelme."

Nem mond ellent, a karmát pozitív jelzőkkel is el szokták látni. Ha csak veled tesz valaki jót, de te sohasem mással, az minden, csak nem egyensúlyi állapot.

"Nemes eszmékkel, egyedül kiállni a világ ellen viszonylag gyors és fájdalmas halálhoz vezet. Egyébként az ember ezért társaslény. Ezért vagyunk sokan, így fejlődünk, segítünk egymástnak, stb. (mondtad már)."

Így van, lehet az 1% egyszerűen csak ihletet adó réteg is, a valódi változásokhoz azonban mindenkire szükség van.

"Szinte senkinél nem következik be pozitív jellembeli változás, max. kialakul a vallásos félelmi reflex. De ha más nem is, a társadalom biztos utálni fogja őket."

Elég valószínű, hogy különböző börtönkörülmények különböző magatartást és belátást váltanak ki. Nem véletlenek a börtönprogramok, hiszen felismerték, ha magára hagyod az elítéltet, jó esetben önmarcangolni fog, rossz esetben mást szekálni, vagy mások áldozatául esni, és mindez csak frusztrációhoz vezet.

Azonban felvilágosító, értéket adó programokkal (ahol az elítélt is érzi, hogy értékes, ami talán elindítja a belátás útján) valószínűleg sokkal több eredményt lehet elérni.

A társadalom tagjai szeretik magukat különbnek látni másoknál, erre pedig a börtönlakók kifejezetten alkalmas, megvethető réteg. Pedig senki nem különb senkinél.

"Téves. Az egyik legnormálisabb börtönintézményeink vannak, sokkal élhetőbbek, mint a világ legtöbb helyén. Ennek az okát se tudják, de valószínűleg azzal magyarázhatók, hogy még a bűnözőknek is több eszük van, mint máshol."

Csak éppen túlzsúfoltak, a börtönszemélyzet pedig súlyosan alulfizetett. Hiába jó az élelmezés vagy a priccs például, ha a lelki körülmények frusztrálóak.

Egyébként valóban rengeteget számít a börtönlakók (és a személyzet) érettsége, hozzáállása.

"Én inkább kőkemény ingyenes munkát végeztetnék az elítélteken ott, ahol szükség van rá. Így legalább hasznuk lenne."

Nem mindent a haszon oldaláról kellene megítélni, de valóban elvárható, hogy legalább a saját költségüket fedezzék. Ráadásul a munka rajtuk is többet segít, mint az egész napos tespedés.

"Ők milyen jogon ítélnek el bárkit, akinek nincsenek a helyében, tehát fogalmuk sem lehet róla miért csinálta azt, amit?"

Semmilyen jogon, a társadalom ruházta fel őket, hogy megteremtse magának a hamis biztonságérzetet.

"Na most, ha ötmillió embert újraélesztenek USA-szerte egy évben, akkor hányan élnek át HKÉ-t (amennyiben még az alacsony, 15%-os aránnyal is számolunk? Aztán ezt osszuk el tízzel, mert mondjuk 10 emberből 9 soha nem beszél róla. Szerinted kell ide kamubeszámolót gyártani, hogy elég sok legyen?"

Az emberek 15% -a él át halálközeli élményt? Ez nekem új. Akkor nincs miért aggódni. Mondjuk, hogy 6 milliárdan vagyunk, ebből az USA-ban élnek 315 millióan ez a népesség 19 % -a durván, de kerekítsük fel 20 ra, ami azt jelenti, hogy világ szinten 375000 olyan ember van, aki halál közeli élmény él át évente és beszél is róla. Mondjuk, hogy már vagy 20 éve vizsgálják (biztos, hogy sokkal több), ez annyi mint 7 millió 5 százezer ember, akinek az egybehangzó véleményét figyelmen kívül hagyják, de ahogy mondtam, ez a szám ennél csak több lehet. Ez kb. olyan, mintha egy kisebb ország egybehangzó véleményét figyelmen kívül hagyná az egész világ.

Nem tudom ez mit bizonyít, számomra azt, hogy jogosan.

"Ha van ötleted, mit lehet még azon túl tenni, hogy elmondják az általuk tapasztaltakat, nyitott vagyok rá. Komolyan!"

Azon kívül, hogy újra és újra visszaküldenek valakiket, hogy szerezzen egyre több tapasztalatot, nem tudom.

"Azt is tudják, miért tértek vissza / küldték őket vissza."

Ez, ha jól tudom, még a beszámolók közt sem számít olyan gyakorinak. Vannak, akik semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Azokkal nyilván semmi célja nincs az életnek.

"Mindig abból indulsz ki, hogy az élet egy értelmetlen valami, amit egy jobbért simán ott lehet hagyni. Az életnek értelme van, nem azért vagyunk itt, mert véletlenül ide kerültünk. Amit vállaltunk, azt véghez is kell vinnünk, legyen az mégoly apró dolog is, sok kis lépés egy nagy ugráshoz vezethet."

Legyen így. Nekem is ez lenne a legjobb.

"Ezt nem írtam. Azt írtam, hogy nagyobb a válási arányuk, és kevésbé értik meg őket a környezetük, ha ezzel előhozakodnak. Más életfelfogásuk lesz valóban, jellemző, hogy elszakadnak az anyagiakra épülő életmódtól, és igyekeznek másokon segíteni."

Elnézést, akkor ezt nyilván a beszámolók közt olvastam, de biztos, hogy volt ilyen.

"A testenkívüli jelenség már érdekes, itt azt kellene vizsgálni, hogy lát-e az illető olyat, amiről nem tudhat (pl. számok a kabin külsején), így az hiteles-e."

Igen.

"Sikerült többé-kevésbé alagút-élményt is generálni (ennek lehet élettani eredete, de a HKÉ-k csak kétharmadánál fordul elő, ráadásul kultúrafüggő, hogyan értelmezik), de hol vannak a rokonok, hol a fénylény, hol a mindent átható szeretet érzése?"

Sok beszámoló szerint épp azt kapták, amire számítottak. Az várta őket, ott és úgy. Ha van reinkarnáció, akkor mindenkitől nagyon rendes, hogy megvárja, amíg a rokonai meghalnak és köszönhet neki, egyébiránt valószínűbb, hogy az agy teljesíti a végső, tudat alatti vágyukat, csakúgy, mint az álmokban.

"Hol az életfilm, ahol MÁS emberek percepciójából is áttekintheted a saját életedet? Lehet, hogy egy továbbfejlesztett ilyen kísérlet alkalmas lenne HKÉ "generálására", de a film alapján az jön le nekem, hogy kb. sikerült a "szellemet kirázni a palackból", legalábbis egy kis időre."

Erre mondom én azt, hogy történtek ilyen kísérletek és nem hoztak biztos eredményt, ezért kár is lett volna világszenzációt hirdetni.

"Melyik szabályokra gondolsz?"

Hát hogy képesek vagyunk a testünket elhagyva szellemként ide-oda kóborolni, képesek vagyunk látni a jövőt, telepatikus úton kommunikálni, mindezt azért, hogy fizikailag a világon semmit olyat ne tehessünk meg, ami megszegi pl. a karma törvényeit. Akkor már egyszerűbb lenne, ha néhány szellemlény elmagyarázná nekünk érthetően, hogy miért vagyunk itt és mit miért kell tennünk, illetve mit tehetünk és mit nem. Főleg, hogy a hivatalos álláspont szerint a túlvilágon majd megtudjuk, mert itt csak összezavarna minket a túl sok információ. Ez akkora nonszensz, hogy szavak nincsenek rá. Összezavarna minket az, ha tudnánk mit kell csinálni, de azért az információhiány nélkül is próbáljuk meg megoldani azt, amit meg kell, különben meg leszünk büntetve. Abszolút igazságos és jóindulatú hozzáállás, továbbá nagyon kedves is. Ennél még az is valószínűbb, hogy kísérleti nyulak vagyunk, amiket a "fentiek" a saját szórakoztatásukra alkottak, most épp fogadásokat kötnek ránk és az egész úgy működik, mint valami élet-halálon túli big brother. :D

"Ez a materializmusra inkább jellemző. Mindennek fizikai oka van, csak az létezik, amit látunk, ami be van bizonyítva stb."

Ahogy említettem, ez a tapasztalat útján kialakult védekező mechanizmus, hogy az egyént ne érje hirtelen halál olyan dolog következtében, hogy pl. elhiszi, hogy indigókék az aurája, ezért nem üti el a villamos. Sajnos sokan vannak, akik elhiszik, hogy azért nem ütötte el őket a villamos, mert indigókék az aurájuk, a villamosvezető meg nem érti mitől zsibbadt el a csuklója a fékkaron.

"Igen, a dolgok valamelyest előre el vannak rendezve, előre tervezi meg minden lélek a saját életútját. A kevésbé fejlett az egészet, a fejlettebb állítólag nem."

Még jobb, tehát mi terveztük meg és még saját magunknak se mondtuk el, hogy mi lesz.

"Ha megeszed őket, és ez szükséges az életben maradásodhoz, akkor minden további nélkül. Melyik példát nem értetted?"

Egyiket sem. Ha nekem jó, akkor szabad olyat tennem, ami másnak rossz? Miért ne hagyjam, hogy ő egyen meg? Ez szintén kissé szociopata hozzáállás. Szükséges az életben maradáshoz a szomszéd Julika néni aranyékszere. Hálás lehet, hogy nem őt eszem meg, hanem az ékszerek után kapott pénzen veszek kaját.

"Egyébként nem kell beletörődni semmibe, mindent szabadon megtehetsz, ami nem ütközik a természet törvényeivel (és az adott társadalom jogszabályaival, de utóbbinak semmi köze a karmához, és sajnos sokszor az univerzális szabályokhoz sem)."

A természet nem tilt semmiféle olyan érvényesülést, ami egy másik egyed kárára történik. Vagyis a gyilkolást sem. A természet mindössze azt köti ki, hogy hozzá alkalmazkodjunk. Ezeken az univerzális szabályokon gondolom a legmagasabb rendű tudatosságot értjük, nekem ilyesmiről nem sok fogalmam van (főként mert elég szubjektívan hangzik és több oldalról megkerülhető, nem úgy, mint a gravitáció törvénye).

"Ez a szabad akarat, mint már korábban is leírtam. Szabad, ugyanakkor korlátozott."

Ezt az én egyszerű agyamnak értelmezhetetlen. A kettő kivégzi egymást, úgymond feloldhatatlan a konfliktus.

"Ezt én sem értem, kényszer, megfelelni vágyás, fanatizmus. Az állati "hüllőagyra" sajnos jobban lehet hatni, mint azt beismernénk. De minél fejlettebb egy lélek, annál inkább ellen tud állni ezeknek a hatásoknak. Valószínű, hogy ezért is vannak fanatizálható, és jóval kevésbé fanatizálható társadalmak."

Igen, és az lenne a kínos, hogy ha önszántából esetleg mindenki úgy döntene, hogy nem megy katonának, akkor kötelező lenne. Persze még mindig dönthetnének úgy, hogy nem harcolnak, itt azonban megint a "tömeg nem mozgékony" elméletem áll fent. Viszont milyen szép világ is lenne. Mindjárt nehezebben robbantaná ki észak-korea a küszöbön álló harmadik világháborút.

"Pedig most éppen azt tesszük. Minél tudatosabb vagy egy inkarnáción belül, annál könnyebben fejlődsz. A halált pedig nem kell várni, mert úgyis eljön magától."

Vagy, az emberek nem szeretik a kiszámíthatatlan dolgokat, mert amit nem ismernek (előre), attól félnek, így milyen megnyugtató, hogy tudatosak vagyunk és minden rendben. A valóságban pedig semmi sincs rendben. Egy rakás olyan dolog van az életben (gyermekhalál, elrablások, autólopás), amire az áldozatok esküdtek, hogy biztosak voltak benne, velük ez nem fog megtörténni. És mégis. Egyszerűbbnek látom tehát, hogy a kiszámíthatatlanra kell felkészülni, rugalmassággal, stb., mint hogy ilyen ezo-vagy így lesz vagy nem-halálokra tegyük fel az életünket.

"Hajlamosak vagyunk kis énközpontú, önző lényeknek tartani őket, ez valahol természetes is, hiszen magukról nem tudnak gondoskodni, de van bennük egy természetes etikus hajlam, persze a belátóképességük még nem olyan fejlett hozzá."

Mondjuk úgy, hogy egészséges szinten van. Ha valaki elveszi a játékukat az oviban, azt lerúgják a mászókáról ha fiú, ha lány és meg se hallják az üvöltését. Ha viszont nincs semmi bajuk és látják, hogy valaki sír, akkor odamennek és vigasztalják. Ugyanakkor gond nélkül kinevetnek bárkit és együtt is tudnak nevetni bárkivel.

De még mindig ott tartunk, hogy a saját belátása szerint cselekszik, elég rugalmasan. Később ezt a rugalmasságot ölik ki belőle és "ellenőrizhetővé" teszik, hogy mindig tudják mit csinál.

"Egyetértek, bűn nincs, hibák vannak, következményekkel."

Ez is olyan számomra, mint az előző: értelmezhetetlen.

"Nem feltétlenül párosul bűntudattal, de ott van a "túl messzire mentem" érzése."

Meg olyan is van (saját példámból tudom a legjobban), hogy valakinek nagyon hosszú idő alatt sem esik le, hogy túl messzire ment.

"A természeti törvények azonban a lehető legtermészetesebbek egy ember számára, legalábbis ideális esetben."

Ott a pont. Számomra természetes, hogy nem valószínű, hogy van túlvilág.

"Az érzelem nem illúzió."

A fenti mondat szarkasztikus volt. Azért írtam le, mert én sem gondolom úgy.

"Sajnos igen, de robotok soha nem lehetünk, csak elfojtás árán. Éppen ezért rendkívül téves és félrevezető ez a "mi biológiai gépek vagyunk" felfogás. Nem gépek, élőlények vagyunk."

Ott a pont. Ettől függetlenül az agyműködés még mindig kísértetiesen hasonlít egy számítógép működésére, és akkor most ne menjünk bele, hogy hány fajta különböző személyiségdarabka kering elménkben egy időben, amit az agy az épp aktuális elmélet igazolására fejlesztett ki, de mivel nem volt egyértelmű a létjogosultsága, ezért kreált még vagy hatot.

"A fizikai világban mindenképpen, mert duális, szélsőségekre épül: ha megfigyeled, mindent máshoz viszonyítva értékelünk, még a köztes, semleges állapotot is ellátjuk a "nem annyira rossz" vagy "egész jó" bilétával."

Erről egy filmben lévő monológ jut eszembe: "Mikor fiatal voltam azt hittem a világ fekete és fehér. Most felnőttem, és rájöttem, hogy nincs más, csak szürke."

Valami ilyesmit gondolok én is. Ezért mondom, hogy nem kell itt behallucinálni összeesküvés elméleteket meg természetfeletti erőket, meg különleges embereket, mert a világ sokkal unalmasabb és kiszámíthatóbb hely annál, mint amit hiszünk. Mióta van internet és egy rakás szeméthez hozzájuthatunk, tévhitekben élünk. Megint csak a facebook-ot tudom felhozni példának: ott mindenki szép, mindenki jó, mindenkivel izgalmas dolgok történnek, mindenki humoros és különleges és bölcs. Hát persze. Ők is olyanok, hogy azért mutatják, mert relatíve nehéz bebizonyítani az ellenkezőjét, akkor meg miért ne. Ezzel együtt átverés az egész.

"Éppen ezért önbíráskodás, mert nem érdekel, és téged kizárólag a saját sérelmed foglalkoztat."

Ha megértő vagyok azért, mert te megsértettél, akkor egy barom vagyok, mert téged fontosabbnak tartalak, mint saját magamat, pedig minimum a mindenkori egy szinten vagyunk. Ebből kifolyólag az én nézőpontomból mindenképpen jogos volt, mert nekem fájt. Ez az összes tény, melynek érdekelnie kell.

"Te folyton beszólsz neki, viccesen, nem akarod bántani, de őt minden alkalommal a traumája miatt akaratlanul vérig sérted. Egyszer aztán tényleg odaszólsz neki valamit, amit nem kellett volna, ő pedig neked ront, és lekeverel egy hatalmas pofont. Látszólag eltúlzott reakció, amire jogosan üthetnél vissza. Csakhogy nem ismered a hátteret, így ismét ő következhetne, az ő nézőpontját alapul véve. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha minden korábbi beszólásodnál azt hitte, hogy szándékosan bántani akarod, netán ismered a traumáját, és folyton emlékeztetni akarod rá."

Ezt azzal a rendkívül egyszerű módszerrel kikerülhette volna, hogy ha a legelső ilyen esetnél általam is érthető stílusban elmagyarázza, hogy talán le kéne állni. Ehelyett ő azonnal elfojtotta, amivel ártott magának és ártott nekem is. Nem én hoztam meg a rossz döntést, hanem ő, így ha nekem jön, én meg leb*szok neki egy sallert, az neki is tanulságos lesz. Amellett, hogy feldolgozatlan sérelme van a saját traumájával, amit nem tett rendbe, és ezért talán nem a környezetét kéne okolni.

"Ha csak veled tesz valaki jót, de te sohasem mással, az minden, csak nem egyensúlyi állapot."

Lásd: házi macskák.

"Azonban felvilágosító, értéket adó programokkal (ahol az elítélt is érzi, hogy értékes, ami talán elindítja a belátás útján) valószínűleg sokkal több eredményt lehet elérni."

Igen, és vagy megérti, vagy nem. Ez meg ahhoz a régebbi feltevésemhez vezethető vissza, hogy a félelem miatt viselkedünk normálisan. Nos, ő már nem fél, mert volt ott, ahová senki nem akar kerülni, vagyis változtatni se lesz túlzottan hajlandó.

"A társadalom tagjai szeretik magukat különbnek látni másoknál, erre pedig a börtönlakók kifejezetten alkalmas, megvethető réteg. Pedig senki nem különb senkinél."

Bingó.

"Csak éppen túlzsúfoltak, a börtönszemélyzet pedig súlyosan alulfizetett."

Ezért fizetik őket a rabok extra szolgáltatásért, amit örömmel meg is adnak.

"Hiába jó az élelmezés vagy a priccs például, ha a lelki körülmények frusztrálóak."

Ez nem a börtönszemélyzeten fog múlni. Egyébként tényleg túlzsúfoltak, de máshol is, nem csak itt.

"Nem mindent a haszon oldaláról kellene megítélni, de valóban elvárható, hogy legalább a saját költségüket fedezzék. Ráadásul a munka rajtuk is többet segít, mint az egész napos tespedés."

+1 Mondjuk velük kapcsolatban inkább a haszon az, ami eszembe jut. Kárt okoztak, most hozzák helyre.

"Semmilyen jogon, a társadalom ruházta fel őket, hogy megteremtse magának a hamis biztonságérzetet."

+1

"Az emberek 15% -a él át halálközeli élményt? Ez nekem új."

15% emlékszik bármiféle halálközeli élményre újraélesztés után. A gyerekeknél ez felmehet akár 85%-ra is (de nagyjából ugyanazt mesélik el, amit a felnőttek, bár sokszor még annyira sem értik).

"Akkor nincs miért aggódni."

Miért, aggódsz? :)

"Nem tudom ez mit bizonyít, számomra azt, hogy jogosan."

Nem bizonyít semmit, csak azt érzékeltettem vele, hogy egyre többen vannak ilyen emberek, így nem csoda, hogy egyre nyíltabban beszélnek a témáról, és többször jelenik meg a médiában is.

"Ez, ha jól tudom, még a beszámolók közt sem számít olyan gyakorinak. Vannak, akik semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Azokkal nyilván semmi célja nincs az életnek."

Nagyon sok beszámolóban benne van, de nem feltétlenül emlékszik mindenki minden részletre. Viszonylag gyakori elem egyébként. Olyan is van, akinek azt mondják, eldöntheti, vissza akar-e menni, az illető pedig valami miatt szeretne (bár szinte 100%-ban rendkívül negatívan élik meg a visszatérést).

"Elnézést, akkor ezt nyilván a beszámolók közt olvastam, de biztos, hogy volt ilyen."

Egyébként olyan értelemben így van, hogy máshogy tekintenek az életre, sokkal jobban megbecsülik, és meg is értik azt. Ezáltal viszont nehezebb visszailleszkedniük a társadalmi struktúrákba.

"Melyik szabályokra gondolsz?"

Hát hogy képesek vagyunk a testünket elhagyva szellemként ide-oda kóborolni, képesek vagyunk látni a jövőt, telepatikus úton kommunikálni, mindezt azért, hogy fizikailag a világon semmit olyat ne tehessünk meg, ami megszegi pl. a karma törvényeit. Akkor már egyszerűbb lenne, ha néhány szellemlény elmagyarázná nekünk érthetően, hogy miért vagyunk itt és mit miért kell tennünk, illetve mit tehetünk és mit nem. Főleg, hogy

"a hivatalos álláspont szerint"

Nincs hivatalos álláspont...

"itt csak összezavarna minket a túl sok információ."

Nem az információ zavarna össze, hanem a traumák. Információt most is lehet szerezni eleget, annak, aki akar, illetve hajlandó vagy meg tudja érteni a lényeget. Viszont számtalan fóbia, rossz élmény, beidegződés és indokolatlan szorongás törne ránk, valószínűleg teljesen ellehetetlenítve az életet, így az új tapasztalást.

"különben meg leszünk büntetve. Abszolút igazságos és jóindulatú hozzáállás, továbbá nagyon kedves is."

Komolyan semmit nem értettél meg mindabból, amit írtam? Nincs büntetés, mindent saját magunknak okozunk azzal, ha megbontjuk az egyensúlyt. Minél durvábban avatkozunk közbe, annál durvább annak a következménye.

"Ennél még az is valószínűbb, hogy kísérleti nyulak vagyunk, amiket a "fentiek" a saját szórakoztatásukra alkottak, most épp fogadásokat kötnek ránk és az egész úgy működik, mint valami élet-halálon túli big brother. :D"

Kizárni nem lehet, de ahhoz túl komplex a rendszer.

"Sajnos sokan vannak, akik elhiszik, hogy azért nem ütötte el őket a villamos, mert indigókék az aurájuk, a villamosvezető meg nem érti mitől zsibbadt el a csuklója a fékkaron."

Biztos. Lelkük rajta.

"Még jobb, tehát mi terveztük meg és még saját magunknak se mondtuk el, hogy mi lesz."

Igen, különben az egónk miatt kikerülnénk azt, és semmi értelme nem volna az egésznek. Képzeld el azt, hogy egy-egy inkarnáció egy szimulációs játék egy-egy pályája, és bizony le kell verni valamelyik szörnyet ahhoz, hogy továbbléphess. Ha ismernéd a cheatet, ki tudnád iktatni a szörnyet, de nem az a cél, hanem az, hogy le tudd győzni. Nem túlélni kell, hanem átélni, mert abból tanulsz.

"Hálás lehet, hogy nem őt eszem meg, hanem az ékszerek után kapott pénzen veszek kaját."

Nem volna szükséges, ha nem ilyen elmebeteg fogyasztói társadalom létezne, amelyik szó nélkül hagy éhenhalni, ha nincs elég pénzed élelmiszerre. Ne feledd, ezt a rendszert mi építettük fel, nem a természet helyettünk, így nekünk kell boldogulni benne, ahogy a körülmények engedik, illetve lehetőség szerint minél előbb megváltoztatni valami emberségesebbé.

"A természet mindössze azt köti ki, hogy hozzá alkalmazkodjunk. Ezeken az univerzális szabályokon gondolom a legmagasabb rendű tudatosságot értjük, nekem ilyesmiről nem sok fogalmam van (főként mert elég szubjektívan hangzik és több oldalról megkerülhető, nem úgy, mint a gravitáció törvénye)."

Ha kiiktatod a karmát az elméletből, akkor valóban nem. Csakhogy nem kerülhető meg, ahogy a gravitáció sem, csak az sokkal egyértelműbb, hamarabb szembesül vele az egyén, legalábbis tudatosan, mint a karmával.

"Ezt az én egyszerű agyamnak értelmezhetetlen. A kettő kivégzi egymást, úgymond feloldhatatlan a konfliktus."

Nem az. Most szabadon mozoghatsz az ország területén?

Igen.

Korlátozott? Igen, mert nincsen elég pénzed / időd / energiád / akármid, hogy bárhová szabadon mehess.

"Mindjárt nehezebben robbantaná ki észak-korea a küszöbön álló harmadik világháborút."

Észak-Korea egy kifejezetten fanatzizálható társadalom, de gondold el, mivel lehetne meggyőzni a professzionális, tehát nem kényszerből besorozott amerikai katonákat, hogy ugyan már, csak úgy menjenek el Ázsia szélére fenékbelövetni magukat? Szerintem egyre nehezebb motiválni az embereket. Éppen ezért kellenek műbalhék, "terrorizmusellenes harc", és egyebek, hogy összezárjon a társadalom.

"Egyszerűbbnek látom tehát, hogy a kiszámíthatatlanra kell felkészülni, rugalmassággal, stb., mint hogy ilyen ezo-vagy így lesz vagy nem-halálokra tegyük fel az életünket."

Ahogy neked kényelmesebb, ne érezd úgy, hogy bárkinek vagy bárminek meg kell felelned!

"Ez is olyan számomra, mint az előző: értelmezhetetlen."

A bűnnek nem feltétlenül van következménye, mert az szubjektív. A hiba egy objektívebb kifejezés, amihez nem társul feltétlenül negatív érzelem.

"Meg olyan is van (saját példámból tudom a legjobban), hogy valakinek nagyon hosszú idő alatt sem esik le, hogy túl messzire ment."

Persze, sokan vannak ilyenek, nekik van még rengeteg tanulni- és megértenivalójuk.

"Ettől függetlenül az agyműködés még mindig kísértetiesen hasonlít egy számítógép működésére, és akkor most ne menjünk bele, hogy hány fajta különböző személyiségdarabka kering elménkben egy időben, amit az agy az épp aktuális elmélet igazolására fejlesztett ki, de mivel nem volt egyértelmű a létjogosultsága, ezért kreált még vagy hatot."

Itt is csak a fizikai vetületet látod, ugyanúgy, mint az érzelmek esetében: különböző vegyületek termelődnek, de a kiváltó ok homályos.

"Ezért mondom, hogy nem kell itt behallucinálni összeesküvés elméleteket meg természetfeletti erőket, meg különleges embereket"

Egyiket sem mondtam. Összeesküvések mindig is voltak, államtitkok, titkosszolgálatok, amik nem kötik az orrunkra, mikor mit csinálnak. Természetfeletti erő nincs, mert minden a természet része - csak nem ismerünk mindent. Különleges emberek vannak, de szintén nem természetfeletti erővel rendelkezők - legfeljebb tudatosabbak másoknál.

"Nem én hoztam meg a rossz döntést, hanem ő, így ha nekem jön, én meg leb*szok neki egy sallert, az neki is tanulságos lesz. Amellett, hogy feldolgozatlan sérelme van a saját traumájával, amit nem tett rendbe, és ezért talán nem a környezetét kéne okolni."

Mindig kettőn áll a vásár. Én is ismerek olyan embert, aki feldolgozatlan traumáiért másokat okol, például a családomat. Nem vagyunk egy szinten mi emberek, de ez nem jogosít fel minket arra, hogy a nálunk kevésbé fejletteket önhamalmúlag rendszabályozzunk, ellenkezőleg: inkább segíteni kellene abban, hogy felismerje a téves nézeteit, mert azzal, hogy visszaütsz és elhallgattatod, nem oldódik meg semmi, viszont ha belátja a tévedését, esetleg szembenéz a saját traumájával, abból ő is, és a környezete is profitál.

"Igen, és vagy megérti, vagy nem. Ez meg ahhoz a régebbi feltevésemhez vezethető vissza, hogy a félelem miatt viselkedünk normálisan. Nos, ő már nem fél, mert volt ott, ahová senki nem akar kerülni, vagyis változtatni se lesz túlzottan hajlandó."

Embere válogatja, a lehetőséget meg kell adni, aztán él vele az, aki tud.

Nagyon sokan azért kerülnek börtönbe, mert nem ismerik fel saját értékeiket, sérüléseik miatt senkiházinak érzik magukat, és meg sem próbálnak érvényesülni semmilyen szinten - ez pedig egyenes út a lecsúszáshoz, a bűnözéshez, és végső soron a börtönbe. Ha felismerteted velük a saját értékeiket, az általában nagy segítséget nyújt - mindenkiben van ilyen vagy olyan érték, csak gyakran nagyon mélyre elásva.

"Nem bizonyít semmit, csak azt érzékeltettem vele, hogy egyre többen vannak ilyen emberek, így nem csoda, hogy egyre nyíltabban beszélnek a témáról, és többször jelenik meg a médiában is."

Előbb még azt mondtad, hogy nem mernek beszélni róla, de legyen így, az idő úgyis igazolja majd, hogyha exponenciálisan fog növekedni a jelenség.

"Egyébként olyan értelemben így van, hogy máshogy tekintenek az életre, sokkal jobban megbecsülik, és meg is értik azt. Ezáltal viszont nehezebb visszailleszkedniük a társadalmi struktúrákba."

Elméletileg könnyebbnek kéne, hogy legyen, hiszem megértőbbek, elfogadóbbak a többiekkel szemben, nem aggódnak, stb. Érthetetlen miért lenne problémásabb valaki, aki már tudja, hogy jó dolog vár rá a túlvilágon.

Csak azt kéne csinálnia, amit eddig is: boltba járni, enni, inni, stb. Megnézném azt is, hogy az ilyen emberek életében bekövetkezett válás vajon megtörtént volna-e előbb-utóbb akkor is, ha nem élnek át halálközeli élményt. Ez nyilván leellenőrizhetetlen.

"Nincs hivatalos álláspont..."

Szarkazmus. Ezt gondolják, azért írtam, mivel mindenki úgy beszél róla, mint teljesen hivatalos, megcáfolhatatlan tényről, amit csak a hülyék nem értenek (mint pl. én).

"Nem az információ zavarna össze, hanem a traumák. Információt most is lehet szerezni eleget, annak, aki akar, illetve hajlandó vagy meg tudja érteni a lényeget. Viszont számtalan fóbia, rossz élmény, beidegződés és indokolatlan szorongás törne ránk, valószínűleg teljesen ellehetetlenítve az életet, így az új tapasztalást."

Erről az jut eszembe, hogy egy csecsemő mennyi traumát él át, ha éhes, ha fázik, ha leesik és fáj, ha anyu elmegy, felébred a sötétben és nincs ott senkit, stb. Mégis nagyszerűen túléli. Megtanulja kezelni.

"Nincs büntetés, mindent saját magunknak okozunk azzal, ha megbontjuk az egyensúlyt."

Én még azt sem értem ki hozta létre ezt az egyensúly és milyen alapon dönti el, hogy nekem mi a jó.

"Kizárni nem lehet, de ahhoz túl komplex a rendszer."

Hát akár ez is lehet a lényege. Komplex rendszer, komplex kísérlet, komplex eredmény. Egyébként lehet, hogy csak számunkra komplex, mint ahogy a patkánynak is a labirintus.

"Igen, különben az egónk miatt kikerülnénk azt, és semmi értelme nem volna az egésznek. Képzeld el azt, hogy egy-egy inkarnáció egy szimulációs játék egy-egy pályája, és bizony le kell verni valamelyik szörnyet ahhoz, hogy továbbléphess. Ha ismernéd a cheatet, ki tudnád iktatni a szörnyet, de nem az a cél, hanem az, hogy le tudd győzni. Nem túlélni kell, hanem átélni, mert abból tanulsz."

Ez egy király hasonlat volt. Ugyanakkor talán egy szép napon rádöbbennék, hogy nem akarok cheattel játszani, mert anélkül sokkal izgibb. Továbbá ha kikerülöm az egyik sorsomat, gondolom azzal egy időben kreálok is egy másikat, vagyis nem létezhet olyan, hogy nincs sorsom, vagyis akkor már nem tökmindegy?

"Csakhogy nem kerülhető meg, ahogy a gravitáció sem, csak az sokkal egyértelműbb, hamarabb szembesül vele az egyén, legalábbis tudatosan, mint a karmával."

Feltételezés.

"Nem az. Most szabadon mozoghatsz az ország területén?

Igen.

Korlátozott? Igen, mert nincsen elég pénzed / időd / energiád / akármid, hogy bárhová szabadon mehess."

Nono, ez már más tészta. Itt a fizikai korlátokat értjük én viszont azt mondtam, hogy nem tehetsz meg például egy emberrel valamit valamilyen karmikus tartozásból kifolyólag. Ráadásul az akaratról volt szó, hogy az korlátozott. Pedig elvileg akarhatok bármit, csak mondjuk nem valósul meg. Természetes, hogy ennek lehetnek fizikai korlátai, vagyis oké, hogy a természet törvényeivel ütközik, de itt már univerzális, láthatatlan törvényekről beszélünk, vagyis valami láthatatlanul meggátol valamiben. Ennek nincs értelme, vagy akkor nincs szabad akarat.

"Szerintem egyre nehezebb motiválni az embereket. Éppen ezért kellenek műbalhék, "terrorizmusellenes harc", és egyebek, hogy összezárjon a társadalom."

Nyilván ennek az lenne a feltétele, hogy a terroristák se akarjanak terrorizálni, hanem inkább sakkozzanak helyette, vagyis világszinten kell megoldani, ami -mint tudjuk- lehetetlen. Ha pedig csak műbalhé, hát Istenem... nem mondom, hogy nem így van, mindenesetre ez azt jelenteni, hogy az amerikai vezetők közt alig-emberek ülnek.

"Ahogy neked kényelmesebb, ne érezd úgy, hogy bárkinek vagy bárminek meg kell felelned!"

Amit fentebb felvázoltam, annak sajnos a lehető legkevesebb köze van a kényelemhez. Pont hogy folyamatosan észnél kell lenni, gondolkodni, átértékelni, stb., és nem rábízni magunkat semmire. Ez az, mikor valaki elhagyja a komfort-zónáját önként.

"A bűnnek nem feltétlenül van következménye, mert az szubjektív. A hiba egy objektívebb kifejezés, amihez nem társul feltétlenül negatív érzelem."

Még mindig nem értem, de teszik a megfogalmazás. Ugyanakkor a bűn egy olyan dolog, melynek vannak objektív tartalmai, de mégis inkább szubjektív. Ezért is vannak gondban azok, akik meghatározzák (többek közt a karma is).

Vagyis, ahogy mondtuk, semmi sem egyértelműen jó, vagy rossz.

"Itt is csak a fizikai vetületet látod, ugyanúgy, mint az érzelmek esetében: különböző vegyületek termelődnek, de a kiváltó ok homályos."

A kiváltó ok a mindenkori, 5 érzékszerven keresztül tapasztalható fizikai világ.

"Egyiket sem mondtam. Összeesküvések mindig is voltak, államtitkok, titkosszolgálatok, amik nem kötik az orrunkra, mikor mit csinálnak. Természetfeletti erő nincs, mert minden a természet része - csak nem ismerünk mindent. Különleges emberek vannak, de szintén nem természetfeletti erővel rendelkezők - legfeljebb tudatosabbak másoknál."

Mindenben egyetértek.

"mert azzal, hogy visszaütsz és elhallgattatod, nem oldódik meg semmi, viszont ha belátja a tévedését, esetleg szembenéz a saját traumájával, abból ő is, és a környezete is profitál."

Mi van azokkal az emberekkel, akikre egyáltalán nem hatnak az észérvek? Nagyon sok ilyet ismerek. Az első pofonig SEMMIVEL nem lehet meggyőzni arról, hogy nem helyes, amit csinál (mielőtt feltételeznénk, én eltávolodok az ilyenektől és nem bántok senkit).

"Ha felismerteted velük a saját értékeiket, az általában nagy segítséget nyújt - mindenkiben van ilyen vagy olyan érték, csak gyakran nagyon mélyre elásva."

Vagy az is lehet, hogy inkább a társadalom értékeit nem ismerik fel (sokszor jogosan, csak mivel ugye ellentmond a status quo-nak, börtönbe vele). Ilyen is lehetséges.

"Előbb még azt mondtad, hogy nem mernek beszélni róla"

Egyre nyíltabban mernek, de még mindig sokan megbélyegzik az ilyen embereket, főleg a saját, haláltól való félelmük miatt.

"Elméletileg könnyebbnek kéne, hogy legyen, hiszem megértőbbek, elfogadóbbak a többiekkel szemben, nem aggódnak, stb. Érthetetlen miért lenne problémásabb valaki, aki már tudja, hogy jó dolog vár rá a túlvilágon."

Általában durva személyiségváltozáson mennek keresztül. Megértik, hogy a világ lényege nem a profit, nem a hajtás, nem az anyagi javak felhalmozása. Képzeld el, ha a legközelebbi ismerősöd egy-két év alatt "kifordul önmagából", teljesen máshogy viszonyul mindenhez, emiatt pályát módosít, stb. Az a minimum, hogy az emberek többsége nem érti őt meg. Saját maguk általában sokkal jobbnak értékelik a saját életüket, tartalmasabban töltik azt el, de a külvilág ebből annyit érzékel, hogy furcsa lett az illető, nem kiszámíthatóan viselkedik, és sajnos mindig lesznek, akik emiatt kerülik, elhagyják, másképp kezelik az ilyen embereket.

"Megnézném azt is, hogy az ilyen emberek életében bekövetkezett válás vajon megtörtént volna-e előbb-utóbb akkor is, ha nem élnek át halálközeli élményt. Ez nyilván leellenőrizhetetlen."

Megnézheted, végeztek ilyen utánkövetést újraélesztett, HKÉ-re emlékező és nem emlékező emberekkel. Megdöbbentő volt a különbség. A másik csoport is változott persze, ők is jobban értékelték a saját életüket, de ilyen értékválságot/nézetátrendeződést nem figyeltek meg náluk. Egyébként már említettem, hogy állandó személyiség nem létezik, mindig változunk, alakulunk. Csak nekik az egy annyira drasztikus élmény többnyire, hogy jelentős és hirtelen átalakulást eredményez náluk.

"Erről az jut eszembe, hogy egy csecsemő mennyi traumát él át, ha éhes, ha fázik, ha leesik és fáj, ha anyu elmegy, felébred a sötétben és nincs ott senkit, stb. Mégis nagyszerűen túléli. Megtanulja kezelni."

Ez kb. 0 trauma ahhoz képest, amennyit akár egyetlen élet alatt össze lehet szedni, és egyszerre rádzúdul. Rengeteg regressziós, előző inkarnációba visszavezető hipnózis során nagyon kellemetlen emlékek törnek elő, és azt csak terapeuta szakember tudja kezelni az adott pillanatban.

"Én még azt sem értem ki hozta létre ezt az egyensúly és milyen alapon dönti el, hogy nekem mi a jó."

A saját lelked, amelynek csak egy darabkája inkarnálódik egy fizikai énben. Az én olvasatomban a "teljesség-érzés" pl. egy HKÉ során az, amikor a lélek újra egyesül, és akkor pontosan tudja, mi neki a "jó", milyen tapasztalatra van szüksége, egyáltalán, mi miért történt. Itt csak nagyon korlátozott belátással bírunk, és elsősorban az ego határozza meg, mi neked (mi neki) a jó, és főleg fizikai szempontok figyelembevételével. A legtöbb feladat éppen ezért "kikerülhetetlen", különben mindig kikerülnéd.

"Hát akár ez is lehet a lényege. Komplex rendszer, komplex kísérlet, komplex eredmény. Egyébként lehet, hogy csak számunkra komplex, mint ahogy a patkánynak is a labirintus."

Ebben is lehet valami.

"Továbbá ha kikerülöm az egyik sorsomat, gondolom azzal egy időben kreálok is egy másikat, vagyis nem létezhet olyan, hogy nincs sorsom, vagyis akkor már nem tökmindegy?"

Szerintem olyan nem létezhet. De amit kikerülsz, azzal úgyis találkozol egyszer, hiszen saját magad elé állítottad akadályként. De valószínű, hogy lélekszinten - lásd előző bekezdés - minden módosítható.

"Itt a fizikai korlátokat értjük én viszont azt mondtam, hogy nem tehetsz meg például egy emberrel valamit valamilyen karmikus tartozásból kifolyólag."

Kénytelen voltam ilyen példát hozni, nem biztos, hogy a legjobb volt.

"valami láthatatlanul meggátol valamiben. Ennek nincs értelme, vagy akkor nincs szabad akarat."

Nem feltétlenül gátol meg, csak helyre kell állítani később. Szabad akaratod van ebben, viszont vállalni kell a következményeket is. A következmény nélküliség illúzió.

"nem mondom, hogy nem így van, mindenesetre ez azt jelenteni, hogy az amerikai vezetők közt alig-emberek ülnek."

Egyesek szerint reptoidok, szerintem viszont hús-vér emberek, csak egy meglehetősen agresszív nagyhatalomról van szó, amelyik úgy érzi, bármit megtehet. Persze a legtöbb ténykedése cukormázzal van leöntve, pl. háborúval, megszállással csak a "demokráciát exportálják", a többnyire semmitmondó filmjeikkel pedig a fogyasztás iránti vágyat ültetik el az emberekkel világszerte, hogy aztán vásárolják a multijaik - többnyire szenny - termékeit. (Bocsánat, ha kicsit sarkítottan fogalmaztam, hely- és időhiány miatt teszem.) Ez lehet egy teljesen tudatos folyamat, lehet tett-következmény, a végeredmény ugyanaz.

"Mi van azokkal az emberekkel, akikre egyáltalán nem hatnak az észérvek? Nagyon sok ilyet ismerek. Az első pofonig SEMMIVEL nem lehet meggyőzni arról, hogy nem helyes, amit csinál (mielőtt feltételeznénk, én eltávolodok az ilyenektől és nem bántok senkit)."

Akkor bizony pofonokból fogja először megtanulni. :( Később majd nyilván kialakul a belátási képessége is.

"Vagy az is lehet, hogy inkább a társadalom értékeit nem ismerik fel (sokszor jogosan, csak mivel ugye ellentmond a status quo-nak, börtönbe vele). Ilyen is lehetséges."

Ilyen is van. Különösen szomorú eset mikor egy abszolút kívülálló kerül be egy számára értelmezhetetlen közegbe (pl. indiánok annak idején az USA kialakulófélben lévő nagyvárosaiba), és végül azért kerül börtönbe, mert nem tud alkalmazkodni a bonyolult szabályrendszerhez.

"Egyre nyíltabban mernek, de még mindig sokan megbélyegzik az ilyen embereket, főleg a saját, haláltól való félelmük miatt."

Nem értem. Ha azt mondják rájuk, hogy hazudnak és nincs élet a halál után, akkor kevésbé fognak félni?

"Általában durva személyiségváltozáson mennek keresztül. Megértik, hogy a világ lényege nem a profit, nem a hajtás, nem az anyagi javak felhalmozása."

Ezt sokan halálközeli élmény nélkül is megértik. Én inkább arra gyanakodnék, hogy agysérülés nélkül nem lehet megúszni az ilyet. Mégiscsak egy elég erős traumát élnek át, szerintem személyiségtorzulások maradnak vissza, aminek lehet, hogy tudatában sincsenek, ami logikus, mert honnan tudod, hogy megváltoztál, hogy ha teljesen megváltoztál? Azt gondolhatod, mindig is ilyen voltál.

"Saját maguk általában sokkal jobbnak értékelik a saját életüket, tartalmasabban töltik azt el, de a külvilág ebből annyit érzékel, hogy furcsa lett az illető, nem kiszámíthatóan viselkedik, és sajnos mindig lesznek, akik emiatt kerülik, elhagyják, másképp kezelik az ilyen embereket."

Van egy ismerősöm, aki motorbaleset következtében koponyaalapi törést szenvedett. Pontosan igaz rá a leírás, amíg kómában volt, azt orvosok is mondták, hogy nem lesz már ugyan olyan, mint előtte volt és nem is lett. Furcsa volt, furcsán kezdett viselkedni, pedig nem volt a klinikai halál állapotában.

"Ez kb. 0 trauma ahhoz képest, amennyit akár egyetlen élet alatt össze lehet szedni, és egyszerre rádzúdul. Rengeteg regressziós, előző inkarnációba visszavezető hipnózis során nagyon kellemetlen emlékek törnek elő, és azt csak terapeuta szakember tudja kezelni az adott pillanatban."

Szerintem, aki eljut odáig, hogy ilyen regressziós hipnózisokra járjon, az már eleve nem túl stabil személyiség lehet. Ezt csak fokozzák a saját tudatalattijából előtörő, többségében a tudat alatti félelmeik kreálta illúziók, de ezek mindannyiunkban ott vannak. Erre is van a mondás "mindenki nagyon meglepődne, ha olyan alak nézne vissza rá a tükörből, aminek mások látják".

"A saját lelked, amelynek csak egy darabkája inkarnálódik egy fizikai énben. Az én olvasatomban a "teljesség-érzés" pl. egy HKÉ során az, amikor a lélek újra egyesül, és akkor pontosan tudja, mi neki a "jó", milyen tapasztalatra van szüksége, egyáltalán, mi miért történt."

A "katarzis" az az érzés, amiről beszélsz. Előfordul olyankor, mikor valaki sikeresen túlél valami nagyon veszélyesnek látszó dolgot (pl. ernyőzés), vagy nyer a lottón, stb. Az ilyen emberek néhány pillanatra mindig elhiszik, hogy minden a legnagyobb rendben van, és megértik miért születtek ide, de nem igazán kell hozzá semmilyen lélek-újraegyesülés.

"Itt csak nagyon korlátozott belátással bírunk, és elsősorban az ego határozza meg, mi neked (mi neki) a jó, és főleg fizikai szempontok figyelembevételével. A legtöbb feladat éppen ezért "kikerülhetetlen", különben mindig kikerülnéd."

Mi történik azokkal, akik hosszas kínlódás után sikeresen kivégzik az egójukat?

"Szabad akaratod van ebben, viszont vállalni kell a következményeket is."

S mondá az Úr: vedd el és fizess meg érte.

"A következmény nélküliség illúzió."

Egyébként ez a sor dönti romba az összes összeesküvési-a világot gonosz háttérhatalmak irányítják-elméletet. Nekik is meg kellene fizetniük érte, még ebben az életben. Rengeteg patkány ember van a világon, akik élik világukat és nem érdekli őket senki. Persze, ha abból indulunk ki, hogy majd a következő reinkarnációjukban el lesznek intézve, akkor tény, hogy lehetséges. Csak azt nem értem, hogy ha ebben az életben nem "kapják el" őket, és mondjuk beleavatkoznak valaki másnak a sorsába, akinek lett volna egy feladata, de azt miattuk nem tudja megoldani, így ő kénytelen volt elrontani valaki másnak is a sorsát, akivel az övé esetleg összefüggött volna, az meg így valaki másét, akkor az egész egy véget nem érő, katasztrófális karmikus lavinát indítana el, mivel minden mindennel összefügg és gyakorlatilag az egész rendszer összeomlana. Ezért nem lehetséges és ezért nincs olyan, hogy karma.

"Egyesek szerint reptoidok, szerintem viszont hús-vér emberek, csak egy meglehetősen agresszív nagyhatalomról van szó, amelyik úgy érzi, bármit megtehet. Persze a legtöbb ténykedése cukormázzal van leöntve, pl. háborúval, megszállással csak a "demokráciát exportálják", a többnyire semmitmondó filmjeikkel pedig a fogyasztás iránti vágyat ültetik el az emberekkel világszerte, hogy aztán vásárolják a multijaik - többnyire szenny - termékeit. (Bocsánat, ha kicsit sarkítottan fogalmaztam, hely- és időhiány miatt teszem.) Ez lehet egy teljesen tudatos folyamat, lehet tett-következmény, a végeredmény ugyanaz."

Igazat kell adjak, lásd fogyasztói társadalom kialakulása. Egyébként újabb kamuháború készül Észak-Korea ellen, szerencsétleneket nem győzik addig provokálni, amíg ellenük nem fordulnak, utána kb. a föld színével teszik majd egyenlőkké. Esetleg elrepül idefele is egy-két nukleáris felhő és akkor mindenki jól jár.

"Ilyen is van. Különösen szomorú eset mikor egy abszolút kívülálló kerül be egy számára értelmezhetetlen közegbe (pl. indiánok annak idején az USA kialakulófélben lévő nagyvárosaiba), és végül azért kerül börtönbe, mert nem tud alkalmazkodni a bonyolult szabályrendszerhez."

A farkas törvényei. Egyébként ha megnézed, pl. az indiánok nem voltak tipikus vírusok. Sosem akartam leigázni, megváltoztatni semmit, éltek a kis kunyhójukban, szívták a füvet és imádkozgattak az isteneikhez. Sok bennszülött néppel együtt. Mi sem szolgálhat nagyobb bizonyítékként, hogy még ma is azt csinálják, és nem érdekli őket a modern társadalom. Szóval szerintem az úgynevezett "fehér ember" sikerült a genetikai mutációk közül a legagresszívabbnak és, ha belegondolsz, értelme nem biztos, hogy van. Senki sem tudja minek igázták le az egész bolygót és gyarmatosítottak mindent, csak azért, hogy lelkileg egy sokkal rosszabb színvonalon töltsék le életüket. De hát ez már egy más kérdés.

"Nem értem. Ha azt mondják rájuk, hogy hazudnak és nincs élet a halál után, akkor kevésbé fognak félni?"

Én sem értem, már utaltam rá az előbb. Annyira neuralgikus pont ez a téma a nyugati társadalomban, hogy sokan már semmilyen szinten nem hajlandóak még belegondolni sem.

"Ezt sokan halálközeli élmény nélkül is megértik. Én inkább arra gyanakodnék, hogy agysérülés nélkül nem lehet megúszni az ilyet. [...] Azt gondolhatod, mindig is ilyen voltál."

Már írtam korábban, hogy összefüggés van az agy épsége és a HKÉ előfordulása között (valószínűleg itt arról van szó, hogy egyszerűen azok emlékeznek rá jobban, akiknél kissé vagy egyáltalán nem sérült az agy az oxigénhiány stb. miatt). Az utánkövetéses tanulmány elég szépen kihozta, 2, majd 8 évvel a HKÉ után ugyanazokat a kérdéseket tették fel az alanyoknak, ez alapján mérték a változást.

Igen, sokan HKÉ nélkül is megértik, akik azonban átélnek ilyet, azok kb. 100%-ban.

De HKÉ-szerű élményen nem csak életveszélyes, oxigénhiányos stb. állapotban lehet átesni.

"Van egy ismerősöm, aki motorbaleset következtében koponyaalapi törést szenvedett. Pontosan igaz rá a leírás"

Nem tudok az ismerősöd esetéhez hozzászólni, a HKÉ-ra emlékezők viszont pontosan tudják, miért és mi változott meg az értékszemléletükben. Megtapasztalják, hogy az anyagi dolgok múlandóak, az élet nem, ezért a továbbiakban sokkal-sokkal többre értékelik az emberi kapcsolatokat, mint az anyagi dolgokat a világban. Rengetegen váltanak pályát pl., és választanak helyette valamilyen segítő jellegű foglalkozást.

"Szerintem, aki eljut odáig, hogy ilyen regressziós hipnózisokra járjon, az már eleve nem túl stabil személyiség lehet. Ezt csak fokozzák a saját tudatalattijából előtörő, többségében a tudat alatti félelmeik kreálta illúziók, de ezek mindannyiunkban ott vannak."

Mi a stabil személyiség? ;) Véleményem szerint csak illúzió, nincs olyan esemény, ami ne billentene ki valakit a stabilitás illúziójából. Ráadásul a körülmények is rájátszanak, lehet valaki nagyon magabiztos a jól ismert, kényelmes mindennapi környezetében, de amint valami váratlan esemény történik, ijedtében "maga alá piszkít".

Regressziós hipnózisra valószínűleg sokféle ember megy el, különböző okokból kifolyólag, ami lehet akár a puszta kíváncsiság is. Ráadásul van egy olyan magánvéleményem, hogy egy személyiség minél inkább összetett, annál kevésbé "stabil", illetve látszik annak.

"A "katarzis" az az érzés, amiről beszélsz."

Nem a katarzisról beszélek, hanem a "tudategyesülés" élményéről, amelyet többnyire HKÉ és egyéb transzcendens élmények során élnek át, és nagyon sok vallásos írásban is helyet kap.

"Mi történik azokkal, akik hosszas kínlódás után sikeresen kivégzik az egójukat?"

Fogalmam sincs. Szerintem az ego nem ellenség, hanem egy hasznos segítség a fizikai világban, de mint ilyen, nyilván nem megfelelő, ha túl nagy teret engedsz neki, mert akkor kénye-kedve illetve félelmei és hamis jövőképei alapján irányítja a hétköznapjaidat.

"Nekik is meg kellene fizetniük érte, még ebben az életben."

"az egész egy véget nem érő, katasztrófális karmikus lavinát indítana el, mivel minden mindennel összefügg és gyakorlatilag az egész rendszer összeomlana."

Nem kell azért ennyire túldimenzionálni az egészet. Az ember is mit el nem követ a természet ellen már több mint egy évszázada, és az még mindig élhető valamilyen szinten, és ahol tudja, regenerálja önmagát. Nem tudom behatóan, hogyan működik a karma, és valószínűleg innen soha nem lesz akkora rálátásunk, hogy ezt le tudjuk vezetni, már csak a hihetetlen nagy számú esemény és érdekellentét miatt sem.

"Egyébként újabb kamuháború készül Észak-Korea ellen, szerencsétleneket nem győzik addig provokálni, amíg ellenük nem fordulnak, utána kb. a föld színével teszik majd egyenlőkké."

Ezt az Észak-Korea dolgot nem értem, őszintén szólva szerintem semmi érdekeltsége nincs ott az USA-nak, csak veszteséges volna nekik az a háború, a hülye minidiktátor pedig csak játsza az eszét szerintem, hogy kicsikarjon némi kis humanitárius segélyt. Ha Irán tett volna hasonló kijelentéseket (és lépéseket), már az egész NATO hadban állna.

"Szóval szerintem az úgynevezett "fehér ember" sikerült a genetikai mutációk közül a legagresszívabbnak és, ha belegondolsz, értelme nem biztos, hogy van."

A technikai értelmi fejlettsége sajnos nem párosult semmilyen belátással (egyelőre), így sajnos az történt, amit írsz. De egyre vegyesebb a kép, látok olyan tendenciákat, amelyek arra engednek következtetni, hogy hamarosan megszelídül a "fehér ember" is, és elindít bizonyos visszarendeződési folyamatokat. (Most nevezhetsz idealistának, de akkor is így látom.) Ez viszont még a nagyhatalmak vezetői szintjein nem jelentkezik, valószínűleg még egy-két generációt várni kell erre. Pesze az, hogy a fehér ember kiszáll a világhódítói játszmából, még nem biztos, hogy véget vet annak, mert jöhetnek utána a távol-keletiek, esetleg később az arab világ.

"Mi a stabil személyiség? ;)"

Gyakorlatias, illúziómentes, felkészült.

"Véleményem szerint csak illúzió, nincs olyan esemény, ami ne billentene ki valakit a stabilitás illúziójából. Ráadásul a körülmények is rájátszanak, lehet valaki nagyon magabiztos a jól ismert, kényelmes mindennapi környezetében, de amint valami váratlan esemény történik, ijedtében "maga alá piszkít".

Regressziós hipnózisra valószínűleg sokféle ember megy el, különböző okokból kifolyólag, ami lehet akár a puszta kíváncsiság is. Ráadásul van egy olyan magánvéleményem, hogy egy személyiség minél inkább összetett, annál kevésbé "stabil", illetve látszik annak. "

Tévedés. Általában a racionalizmust elutasító, vallásos, mindenen meglepődő, mindent hiedelmekkel elfedő és minden természetfelettit feltétel nélkül elfogadó, gondolkodásra lusta emberek azok, akik elsőként omlanak össze akár minimális vészhelyzet alatt is. Ez alól kivételek természetesen az elvakult fanatikus hívők, nekik több idő kell. Egy igazán racionális ember nem utasít el semmit, nyitott a külvilágra, csak fenntartásokkal kezeli. Általában az összetett, úgynevezett "érett" személyiségek azok, akik váratlan, ismeretlen krízis hatása alatt is ijesztően nyugodtak.

"A legtöbb feladat éppen ezért "kikerülhetetlen", különben mindig kikerülnéd."

Ezt csak arra értettem, hogy ha valaki elméletileg "megöli" az egóját, akkor az életfeladatát is kikerüli, vagyis kikerülhető.

"Nem tudom behatóan, hogyan működik a karma, és valószínűleg innen soha nem lesz akkora rálátásunk, hogy ezt le tudjuk vezetni, már csak a hihetetlen nagy számú esemény és érdekellentét miatt sem. "

Hát igen, a part mindig itt szakad.

"Ha Irán tett volna hasonló kijelentéseket (és lépéseket), már az egész NATO hadban állna"

Igen, ezt többen is említették már, reméljük így lesz.