Halálunk után az lesz ami születésünk előtt?

"Teljesen különbözőek vagyunk, mindenki egy megismételhetetlen személyiség, gyakran már gyermekkorában."

Igen, mindenki annak hiszi magát. Valójában teljesen egyformák vagyunk.

"Testen kívüli élmények..."

Ennek igazolásához elég közel került a kvantumfizika is. A lényege annyi volt, hogy a testet elhagyó bizonyos mennyiségű anyag még egy darabig egyben marad és képes tapasztalni nagyon rövid ideig. Szintén nem nagyon találtak semmiféle szellemet sehol.

"Médiumokon keresztül érkező, számos esetben igazolást nyert üzenetek."

Vagy mindenki azt gondolta bele, amit akart.

"Ha az agyunk hozza létre a tudatot, akkor a tudat hogyan módosíthatja az agyat?"

Ez ott dőlhet meg, hogy teljesen előre programozott reakcióink vannak mindenre, vagyis csak a "látszatát" birtokoljuk a szabad akaratnak, valójában mindig azt csináljuk, amit az agyunkban lezajló aktuális kémiai folyamatok követelnek tőlünk. Nem hangzik kellemesen ugye?

"Igen, mindenki annak hiszi magát. Valójában teljesen egyformák vagyunk."

Szerintem pedig nagyon nem.

"Ennek igazolásához elég közel került a kvantumfizika is. A lényege annyi volt, hogy a testet elhagyó bizonyos mennyiségű anyag még egy darabig egyben marad és képes tapasztalni nagyon rövid ideig. Szintén nem nagyon találtak semmiféle szellemet sehol."

Nem értelek. Azt állítod, hogy orvosilag érzéketlen állapotban érzékelni dolog megfér a materialista orvostudománnyal? Ezt kifejthetnéd bővebben.

"Vagy mindenki azt gondolta bele, amit akart."

Ennél sokkal egzaktabb, konkrétabb és egyértelműbb utalások voltak és vannak. Látszik, hogy halvány lövésed sincs, miről beszélek, csak visszaírod a szokásos, hiteltelenítő maszlagot.

"Ez ott dőlhet meg, hogy teljesen előre programozott reakcióink vannak mindenre, vagyis csak a "látszatát" birtokoljuk a szabad akaratnak, valójában mindig azt csináljuk, amit az agyunkban lezajló aktuális kémiai folyamatok követelnek tőlünk. Nem hangzik kellemesen ugye?"

Nemhogy kellemesen nem hangzik, de realisztikusan sem. A túlélés érdekében valóban vannak ösztönszerű reakcióink, de teljesen programozottak nem vagyunk. Közel sem.

Ez azt jelentené, hogy mindenki, minden szituációban ugyanúgy reagál minden ingerre. Hol igaz ez, hol teljesül ez?

"Szerintem pedig nagyon nem."

Nos, az ego az mindig egy kínos téma.

"Nem értelek. Azt állítod, hogy orvosilag érzéketlen állapotban érzékelni dolog megfér a materialista orvostudománnyal? Ezt kifejthetnéd bővebben. "

[link]

"szétszóródik az univerzumban" Volt erről egy műsor a discovery-n anno, de nem hinném, hogy meg tudom találni.

"Nemhogy kellemesen nem hangzik, de realisztikusan sem. A túlélés érdekében valóban vannak ösztönszerű reakcióink, de teljesen programozottak nem vagyunk. Közel sem."

Ennek nincs köze az ösztönökhöz, sőt semmi máshoz se.

"Ez azt jelentené, hogy mindenki, minden szituációban ugyanúgy reagál minden ingerre. Hol igaz ez, hol teljesül ez?"

Például a tömegek reakcióinál, vagy megnézhetjük az egypetéjű ikreket is, akiknél mindenféle külső tényező ellenére ugyanazok a személyiségjegyek fejlődnek ki. De ez csak egy jelenség, a természeti jelenségek sem ugyanúgy futnak le, például a víz sem folyik bele kétszer ugyanúgy a pohárba, látszatra igen, de elemi szinten óriási különbségek vannak, de egyáltalán nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy kémiai folyamat. Ékes bizonyítéka, hogy például drogokkal bárki személyiségét meg lehet változtatni akár véglegesen is. Miért? Mert felborítja az agy biokémiai folyamatait, megtöri az akaratát, vagy épp felerősíti, stb.

Vegyünk egy példát. Meglátsz valakit, aki tetszik és leszólítod. Elküld a fenébe, ezért már nem fogod leszólítani még egyszer, de ezt előtte még nem tudtad ugye? Vagyis az adott körülmények között mindenképpen leszólítottad volna. Látod, hol itt az akarat, ha egyszer nem tehettél volna másképp? Tehetted volna? Sosem derül ki, mert nem tetted. Ha úgy "döntöttél" volna akkor, hogy NEM szólítod le, akkor meg másképp nem tehettél volna, stb. "Valami" rávezetett, aminek nem-tudtál-ellenállni. Így van ez mindennel, amire reagálsz. Mi az alapja annak, hogy itt van bármiféle személyiség is? Csak reakciók vannak az aktuális kémiai folyamatok függvényében.

Ezt egyébként az is bizonyíthatja elvontan, hogy a legtöbb ember álomszerűnek, sorsszerűnek éli meg az élete eseményit. "Eleve elrendeltnek". "Mindennek így kellett lennie, mindennek van értelme" stb.

"Nos, az ego az mindig egy kínos téma."

Ennyivel azonban nem intézhető el a kérdés, ami még mindig áll.

" [link]

Elolvastam. Nem tudom, ezek a kvantumfizikusok hány HKÉ-beszámolót olvastak, de a jelek szerint nem sokat. A személyiségjegyek ugyanis a legtöbb HKÉ során megmaradnak, nem pedig beleolvadnak valamiféle kozmikus tudatba. Tény, van ilyen jellege is a legtöbb beszámolónak, de ettől még rengeteg a specifikus elem (pl. saját, elhunyt rokonok megjelenése). Emellett az élmények során ott vannak a saját emlékképeik is (életfilm lejátszása), és mindezt rögzíti is a tudatuk valahol, hiszen többségük utólag képes elmesélni, legalább egy részét. Kérdezem én: bármennyire is anyagszinten végiggondolva, hogyan lehetséges, hogy emlékeket rögzít egy olyan szerv, amely az adott pillanatban teljesen áll? (Legalábbis oxigénhiány lép fel, az agyhullámok pedig a szív megállását követően pillanatok alatt a 0-ra csökkennek.) És még mindehhez hozzájön az a tény is, hogy ezen állapotban az emberek sokkal kiterjedtebb, kifinomultabb, mélyebb érzékelésről, gondolkodásról, észlelésről számolnak be, mint a mindennapi tudatállapotban. Mintha az agy egyfajta korlátozó eszköz lenne, ami csak bizonyos áramlatokat "enged át" egy szűrőn.

"Mi az alapja annak, hogy itt van bármiféle személyiség is? Csak reakciók vannak az aktuális kémiai folyamatok függvényében."

Úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett. Ahány ember, annyiféleképpen fogja fel a dolgokat, beleilleszti saját értelmezési keretébe, és még ha mindenkit egyesével is ki tudnál ismerni (eleve lehetetlen), akkor joggal feltételezhetnéd, hogy minden szituációra egy általad elvárt, előre kiszámítható módon fog reagálni. Ilyet azonban soha nem fogsz találni.

Persze, hogy rengeteg a közös vonás bennünk, egy faj vagyunk; ugyanakkor az állatvilágban nem találsz mégegy olyan fajt, amely egyedei (belsőre) ennyire különböznének egymástól, mint az ember. Még egy adott kultúrán belül is, ez persze már a személyiség fejlettségétől is függ, mennyire befolyásolható, mennyire internalizálja az adott kultúra nézeteit, majd azonosul vele.

Szerintem is a kvantumfizika fogja megdönteni a materializmust, méghozzá végérvényesen. Egyszerűen azonban nem értem, hogyan érvelhetsz biokémiai folyamatokkal, és állításod alátámasztásához pedig egy olyan cikket linkelsz be, amely éppen ennek mond homlokegyenest ellent.

Lassan azért kezdek fáradni :D

Próbálom leegyszerűsíteni (de nem fog menni). Először is kezdjük ott, hogy a klinikai halál beállta nem jelenti azt, hogy teljesen leáll a szervezet. Az agyban ilyenkor is vannak elektromos folyamatok, sőt erősebbek, mint a halál előtt, ilyenkor sülnek ki ugyanis az idegsejtek. Épp ennek tudják be a halálközeli élménybeszámolókat. A lényeg, hogy az agy még aktív. Amikor ez teljesen megszűnik, bekövetkezik az agyhalál, ha ilyenkor sikerül is újraéleszteni, a test kizárólag vegetálni lesz képes, ha nem, akkor bekövetkezik a biológiai halál. Soha senki nem jött vissza és nem számolt be semmilyen tapasztalatról, miután az agy végleg leállt, ezért semmiféle hitele nincs a halálközeli élményeknek.

Arról ne is beszéljünk, hogy a halálközeli élmények általában teljesen szubjektívak és szoros kapcsolatban állnak az egyén vallási beállítottságával. Az ateisták fényt látnak, a keresztények Jézust látják a fényben, stb.

A kifinomultság kérdése pedig olyan, mint az álom. Álomban lelassulnak az agyhullámaink, és ilyenkor valótlan dolgokat és képesek vagyunk valóságként megélni, sokkal mélyebben, mint mondjuk ébrenléti állapotban. Halál után, ha rövid időre is, de még mélyebbre megyünk. Ennyire egyszerű a magyarázat.

"Úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett. Ahány ember, annyiféleképpen fogja fel a dolgokat, beleilleszti saját értelmezési keretébe, és még ha mindenkit egyesével is ki tudnál ismerni (eleve lehetetlen), akkor joggal feltételezhetnéd, hogy minden szituációra egy általad elvárt, előre kiszámítható módon fog reagálni."

1. Általában az emberek pontosan úgy reagálnak, ahogy én elvárom, viszonylag ritkán szoktam meglepődni :D

De megkérdezhetjük a személyiségprofil készítőket, hogy ők mit gondolnak erről. Nekik ez a szakmájuk.

2. Persze, hogy mások, mivel máshol születtek, más volt a családi légkör, satöbbi, emiatt látszatra különböznek. Természetesen az agy biokémiája is a megszerzett tapasztalatok tükrében változik, de magasabb szinten alig van különbség az emberek közt. Pl. mindenki fél attól, amit nem ismer ugye? Ez egy elég közös reakciónak tűnik, és mit csinálnak az emberek, ha félnek? Futnak. Feltételezhető tehát, hogy ha óriásrobotok jönnének a Földre, vagy megjelenne egy hír, hogy atomfelhő közelít Európa felé és mindenkit megfertőz, 1 millió emberből alig lenne pár ember, aki nem menekülne hanyatt-homlok. Ezért van az, hogy a kormányok igyekeznek titokban tartani a súlyosabb katasztrófákat (Csernobil), vagy minden olyasmit, ami tömeges pánikot vált ki.

Egyszerűsítsük le: bejön egy információ - az agyad feldolgozza és ennek tükrében utasítást ad valamiféle reakcióra, amit a tested végrehajt. Még mindig nem értem hol van itt a személyiség. Te meg megkapod a "látszatát" annak, hogy te döntöttél. Pedig ő volt. Én ezt így látom.

"A személyiségjegyek ugyanis a legtöbb HKÉ során megmaradnak, nem pedig beleolvadnak valamiféle kozmikus tudatba."

Igen, akkor ha sikeres az újraélesztés. Nyilván ez arra vonatkozik, mikor valaki halott is marad. Egyébként érdekes, hogy bizonyos vallások is a tudománytól függetlenül azt állítják, hogy a személyiség beleolvad a nagy kozmikus tudatba.

"Az agyban ilyenkor is vannak elektromos folyamatok, sőt erősebbek, mint a halál előtt, ilyenkor sülnek ki ugyanis az idegsejtek."

Könyörgök, már az előbb elmondtam, hogy számtalan testenkívüli élmény során tapasztaltakat hitelesítették később az operáló orvosok, nővérek. Kenneth-Ring kutatásai pedig olyan, születésük óta vakokkal zajlottak, akiknek összetett vizuális élményeik voltak a HKÉ-ük alatt. Kerülöd a témát, mint a forró kását.

"Arról ne is beszéljünk, hogy a halálközeli élmények általában teljesen szubjektívak és szoros kapcsolatban állnak az egyén vallási beállítottságával. Az ateisták fényt látnak, a keresztények Jézust látják a fényben, stb."

Ez sajnos nem igaz, a tapasztaltak értelmezése az, ami szubjektív. Az álomhoz pedig semmi köze, mert ugye álom során emlékképekből generálunk magunknak élményt, míg a HKÉ során tapasztaltakat nagyon nehéz emberi szavakban visszaadni, mert semmihez sem hasonlítható. Kb. mintha egy születése óta vak embernek próbálnád elmagyarázni a magenta és a bordó közti árnyalatkülönbséget.

"De megkérdezhetjük a személyiségprofil készítőket, hogy ők mit gondolnak erről. Nekik ez a szakmájuk."

Igen, személyiségek léteznek, ebben nincs vita.

"2. Persze, hogy mások, mivel máshol születtek, más volt a családi légkör, satöbbi, emiatt látszatra különböznek."

Ezek alapján egy családon belül nagyon hasonló személyiségjegyű embereknek kellene élnie. Csakhogy ez a legtöbb esetben nem így van.

"mit csinálnak az emberek, ha félnek? Futnak. Feltételezhető tehát, hogy ha óriásrobotok jönnének a Földre, vagy megjelenne egy hír, hogy atomfelhő közelít Európa felé és mindenkit megfertőz, 1 millió emberből alig lenne pár ember, aki nem menekülne hanyatt-homlok."

Az emberek teljesen másként viselkednek katasztrófahelyzetben. Van bennünk túlélési ösztön, de nem értem, miért egyszerűsíted ennyire le. A dolog ennél sokkal bonyolultabb. Egy részük kezdeményező, mások követik a tömeget, megint mások teljesen megzavarodnak vagy leblokkolnak.

"Egyébként érdekes, hogy bizonyos vallások is a tudománytól függetlenül azt állítják, hogy a személyiség beleolvad a nagy kozmikus tudatba."

Állítanak azok sok mindent a szűzek paradicsomától a pokol kataklizmájáig.

"Könyörgök, már az előbb elmondtam, hogy számtalan testenkívüli élmény során tapasztaltakat hitelesítették később az operáló orvosok, nővérek."

Megmagyaráztuk már kvantummechanikával is nem?

"Kenneth-Ring kutatásai pedig olyan, születésük óta vakokkal zajlottak, akiknek összetett vizuális élményeik voltak a HKÉ-ük alatt. Kerülöd a témát, mint a forró kását."

Mit kerülök? Idézgetek, már lusta vagyok írni:

"Ma már ismert például, hogy mely agyterület károsodása vagy éppen mesterséges ingerlése váltja ki a szellemekkel való találkozás vagy a testenkívüliség élményét"

"A víziók neurológiai gyökerét támasztja alá az is, hogy a halálközeli élményekhez meglepően hasonlókat váltanak ki egyes drogok és gyógyszerek, például egy nagyobb dózis ketamin."

"a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre."

Ezt a vakoknál is stimulálhatja extrém módon és ESETLEG láthatnak valamiféle fényeket. Ráadásul azoknak is van valamiféle képzelőerejük, mellesleg, hogy mondja el egy vak, hogy mit látott? Elmeséli? Hogy, ha még sosem látott semmit? Értelmezni se tudja. Vagy esetleg lerajzolja? :D

"Igen, személyiségek léteznek, ebben nincs vita. "

Csak épp a profilkészítők azt is megmondják mikor mit fog csinálni, vagyis komplett cselekvésre következtetnek, vagyis tudni fogják milyen -szerinte önálló- döntéseket fog meghozni előre, nem csak azt, hogy például hajlamos a depresszióra (mivel arra van a pszichológus). Ez a lényege.

"Ezek alapján egy családon belül nagyon hasonló személyiségjegyű embereknek kellene élnie. Csakhogy ez a legtöbb esetben nem így van."

Mert valaki vagy hasonlítani akar a családtagjaira, vagy mindenképp különbözni akar tőle. Nem lehet mondani, hogy a legtöbb esetben nem hasonlít, mert arányos az eloszlás és természetesen senki nem lesz olyan, mint az apja, vagy az anyja, de pont olyan lesz, mint a kettő keveréke. Hogy a testvérek miért nem hasonlítanak? Mert később már a szüleik is változtak valamennyit. Az azonos időben születettek NAGYON hasonlítanak általában.

"Egy részük kezdeményező, mások követik a tömeget, megint mások teljesen megzavarodnak vagy leblokkolnak."

Látom nem voltál még fradi meccsen (nem baj, én sem, de láttam a híradóban):D. Az arányokon van a hangsúly, persze, hogy 2 százalék nem azt fogja csinálni, amit a többi. De azt még mindig nem tudod megmondani, hogy hogy ismersz fel egy önálló döntést? Honnan tudod megmondani, hogy te döntöttél és nem az agyad, ami elhiteti veled, hogy te voltál? Ha meg önálló akarat vagy, minek is neked agy? Szűrő? Ha te független vagy tőle, akkor hogy tud beszabályozni? Ha ő fizikai, a lelked meg nem, akkor hogy tudnak egymással kölcsönhatásba lépni? Biológiai-gravitációs-lélekbenntartó mező? :D Minek vagy testben, ha lélekként is repkedhetnél bárhova? Mire jó, hogy genetikailag félsz a haláltól (bármilyen fokú ijedtségre adott reakció (igen, az újszülött is megijed, nem is kicsit)), ha tudod, hogy nem lesz semmi gond?

"Állítanak azok sok mindent a szűzek paradicsomától a pokol kataklizmájáig."

Nem akarok ujjal mutogatni :D Mellesleg csak érdekességképpen írtam, nincs túlzott jelentősége.

És még akkor:

[link]

Ha esetleg bármit is kihagytam volna (megint) akkor hivatalosan is elismerem, hogy neked van igazad és én tévedtem. Ez van.

"Ma már ismert például, hogy mely agyterület károsodása vagy éppen mesterséges ingerlése váltja ki a szellemekkel való találkozás vagy a testenkívüliség élményét"

Tényleg? És látni fogja a matricát a lámpa tetején, vagy a tornacipőt az ereszcsatornában? Számtalan testen kívüli élményt igazoltak, nem győzöm ismételni. Hiába ingerled az agyterületet, ha abból a pozícióból nem láthatja, nem fogja tudni, mi van tőle több méterre, a feje fölött.

"a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre."

Nem minden HKÉ békés, és egyharmadukban semmilyen alagút-élmény nincs. És nem minden HKÉ klinikai halál alatt következik be, ezért kissé szerencsétlen az elnevezése, jobban volna spontán transzcendens élménynek nevezni.

"mellesleg, hogy mondja el egy vak, hogy mit látott? Elmeséli? Hogy, ha még sosem látott semmit? Értelmezni se tudja. Vagy esetleg lerajzolja? :D"

Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a látásukat visszanyert emberek próbálják leírni első vizuális percepcióikat. Nagy részét nem értik a látottaknak, de tapintásuk és egyéb érzékszerveik által több benyomásuk van már a világról, mint gondolnád.

"Csak épp a profilkészítők azt is megmondják mikor mit fog csinálni, vagyis komplett cselekvésre következtetnek, vagyis tudni fogják milyen -szerinte önálló- döntéseket fog meghozni előre, nem csak azt, hogy például hajlamos a depresszióra (mivel arra van a pszichológus). Ez a lényege."

Ez nem bizonyítja azt, hogy a személyiséget az agy hozza létre csak és kizárólag.

"de pont olyan lesz, mint a kettő keveréke."

Dehogyis... persze sok mintát átvesznek a szüleiktől, nyilván ez téveszt meg.

"De azt még mindig nem tudod megmondani, hogy hogy ismersz fel egy önálló döntést? Honnan tudod megmondani, hogy te döntöttél és nem az agyad, ami elhiteti veled, hogy te voltál? Ha meg önálló akarat vagy, minek is neked agy? Szűrő? Ha te független vagy tőle, akkor hogy tud beszabályozni? Ha ő fizikai, a lelked meg nem, akkor hogy tudnak egymással kölcsönhatásba lépni?"

Ezeket tényleg nem tudom, és más sem tudja még. Ígéretes, érdekes kutatási terület.

"Mire jó, hogy genetikailag félsz a haláltól (bármilyen fokú ijedtségre adott reakció (igen, az újszülött is megijed, nem is kicsit)), ha tudod, hogy nem lesz semmi gond?"

Arra van a fizikai lét, hogy a végsőkig ragaszkodjunk hozzá. Valószínűleg nem olyan könnyű testbe kerülni, és ez egy páratlan lehetőség a fejlődésre. De fordítsuk meg: ha tudod, hogy az egész értelmetlen, az életed, a halálod, az utódaid is meg fognak halni, minek ez az ösztönös, görcsös ragaszkodás a semmihez?

Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza. Az ember egy folyamatos fejlődésen megy keresztül, és kulturális fejlődése során másképp látja a világot - viszont mindig leegyszerűsíti.

Eleinte a túlélés a fontos neki, a világot egy varázslatos valaminek látja, ahol mindennek lelke van: a fának, a sziklának, a bölénynek. Fel is rajzolja a sikeres vadászatot, hogy könnyebb legyen elejteni azt ("vonzás törvénye").

Aztán lassan elszakad a természettől, átalakítja a környezetét, és törvényeket, szabályokat kezd követni. A világ már bonyolultabb, így jönnek a vallások. "Az Úr útjai kifürkészhetetlenek" - mondja arra, amit nem ért.

Következő korszak: egyre több technikai sikert könyvelhet el, egyre inkább haszonelvűvé válik. Megjelenik a pénz, és elkezdődik a profitmaximalizálás, mint társadalmi- és életcél. A vallás helyét lassan átveszi a haszonelvűség, a filozófiai irányzatok háttérbe szorulnak, előtérbe kerül a megmunkálható anyag. A világ leegyszerűsítése ekkor az anyag szintjén valósul meg, az ember mindent csak a körülötte az anyag kölcsönhatásaként érzékel.

Aztán lassan-lassan ráébred arra, hogy sok más vetülete is van az életnek, és elkezd jobban figyelni a másik emberre. Nyitottabbá válik. Megérti, hogy nem lehet egyféleképpen értelmezni semmit, mindennek legalább két oldala van. Az anyag, mint világot létrehozó és egyetlen valóság mellé más erőket is bevon az értelmezési körébe. Újra felfedez számos, feledésbe merült tudományágat, természetesen legújabb ismereteivel kiegészítve.

És elérkeztünk az utolsó állomáshoz, amikor végre megérti az élet lényegét: mit keres itt a Földön valójában, és mennyire apró darabkája egy hatalmas mozaiknak. Sajnos ettől még nagyon messze vagyunk, mert a haszonelvű korszak végét éljük jelenleg az én olvasatomban. A változás lassú, de feltartóztathatatlan.

"Tényleg? És látni fogja a matricát a lámpa tetején, vagy a tornacipőt az ereszcsatornában? Számtalan testen kívüli élményt igazoltak, nem győzöm ismételni. Hiába ingerled az agyterületet, ha abból a pozícióból nem láthatja, nem fogja tudni, mi van tőle több méterre, a feje fölött. "

Kvantumfizika? Hm? De mondtam már, hogy agyhalálból még nem jött vissza senki, vagyis nincs hosszabb tapasztalata.

(Tudom, azért feltételezzük, hogy van csak azért, mert mi nem értjük, de a nyitottság fontos, mert mi már emelkedett lelkek vagyunk).

"Nem minden HKÉ békés, és egyharmadukban semmilyen alagút-élmény nincs. És nem minden HKÉ klinikai halál alatt következik be, ezért kissé szerencsétlen az elnevezése, jobban volna spontán transzcendens élménynek nevezni."

Például érdekes módon az öngyilkosok azok, akik nem látnak soha semmit és nem is boldogok. Nyilván, mert nincs semmilyen pozitív elvárásuk, melyet az agy végső kétségbeesésében igyekszik útóljára teljesíteni. Ebből is látszik, hogy az van, amit akarsz, hogy legyen, tehát nem lehet általánosítani, tehát teljesen szubjektív, tehát te találod ki, tehát nem létezik.

És igen, megfelelő drogokkal, vagy nagyobb ijedtséggel a halálközeli élményt mesterségesen is nagyon szépen ki lehet váltani. Látod? Kamu.

"Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a látásukat visszanyert emberek próbálják leírni első vizuális percepcióikat. Nagy részét nem értik a látottaknak, de tapintásuk és egyéb érzékszerveik által több benyomásuk van már a világról, mint gondolnád."

Elképzelhető, azért engedd meg, hogy legyenek fenntartásaim. Az embereknek általában arról is teljesen téves véleményük van, ami tőlük 500 kilométerre zajlik, akkor is, ha olvasnak róla és benne van a hírekben, nem még ha nem is látták életükben.

"Ez nem bizonyítja azt, hogy a személyiséget az agy hozza létre csak és kizárólag."

Ez nem, de az, hogy az agy megváltoztatásával (drogok, de hosszútávon az alkohol is, stb.) meg lehet változtatni a személyiséget, igen.

"Dehogyis... persze sok mintát átvesznek a szüleiktől, nyilván ez téveszt meg."

Húsz éves koromban ismertem meg apámat, ő a világ másik végén lakik. Ilyenek voltak, hogy pl. az utcán ugyanazt a dallamot kezdtem el fütyülni, amit egy héttel ezelőtt ő, az áruház polcain a rengeteg különböző szappanból pont azt az egyet vettem el, amit ő is mindig, mióta hazajöttem, küldött egy képet, pont ugyanolyan papucs van rajta, mint amilyet én is vettem, pedig akkor még nem volt stb. Ezen kívül sajnálatos módon pont úgy beszélünk és a mozgásunk is egyezik, mindezt úgy, hogy ki nem állhatjuk egymást. Nem vagyunk önálló lények, csak szeretnénk azok lenni. Pont olyanok vagyunk, mint bárki más, ez a mindenáron való spiritiszta különbözőséget az egó erőlteti, hogy bebizonyíthassa nekünk, mi aztán tényleg különlegesek vagyunk. Nem vagyunk.

"Ezeket tényleg nem tudom, és más sem tudja még. Ígéretes, érdekes kutatási terület."

Régen a természeti jelenségek is csodaszámba mentek. Ha lecsapott a villám, Isten ujja sújtott le, ma már tudjuk, hogy elektromos kisülés az egész. Ezekkel is pont az fog történni.

"De fordítsuk meg: ha tudod, hogy az egész értelmetlen, az életed, a halálod, az utódaid is meg fognak halni, minek ez az ösztönös, görcsös ragaszkodás a semmihez?"

Ez csak az egómentes felismerés, hogy létezésed valószínűleg a totális véletlen műve, nem vagy különleges a galaxisban, mutáns vagy, ami létrejött, aztán elszaporodott az élőhelyén és most épp felemészti azt, pont úgy, mint egy vírus. Ennél a jelenségnél semmi a világon nem utal arra, hogy valami spiritiszta kiválasztott lény vagy, aki azért jött ide, hogy magasabb szintre emelje magát. Én csak azt mondom, hogy nem tudom minek vagyunk itt, lehet, hogy senki se tudja.

"Fel is rajzolja a sikeres vadászatot, hogy könnyebb legyen elejteni azt ("vonzás törvénye")."

Épp a volt főnököm mondta valamelyik héten, hogy amibe nagyon beleéli magát az sosem sikerül. Ennyit a vonzás törvényéről.

"Aztán lassan elszakad a természettől, átalakítja a környezetét, és törvényeket, szabályokat kezd követni."

Ez, amit itt írsz, teljesen igaz. Rendszerint az történik, hogy az egyén nem túlzottan boldogul a fizikai világban, nem lesz túl sikeres, nem lesz milliomos, satöbbi, ezért elkezd spiritiszta kapaszkodókat keresni, hogy megmagyarázza magának, a kínlódása a fejlődés szükséges vonzata, anélkül nem menne. Pont, mint a vallások, szenvedned kell és Isten majd jól hátba vereget, ha odajutsz, azt mondja, szép volt fiam, csak így tovább, szenvedtél, ahogy kértem, gratulálok. Így aztán elmerülnek ezekben a spiritiszta, emelkedett zagyvaságokban, ami azért hihető, mert általában közvetlenül igazolja azt, amit tudat alatt gondolnak. Az se baj, ha sehova nem jutnak soha, a lényeg, hogy ők spirituálisak. Ugyanúgy, ahogy a vallások, ezzel kerülik ki azt, hogy talán jobban is megerőltethetnék magukat ahelyett, hogy elmenekülnek a valóság elől.

De ez mind az ego: különleges vagyok, csodálatos fejlődésen megyek keresztül, magasabb szintre jutok! Azt nem szereti hallani, hogy ő esetleg pont olyan, mint a többi hatmilliárd, fogalma sincs semmiről gyakorlatilag, semmivel se különb másoknál, és konkrét érvekkel se tudja alátámasztani azt, hogy különleges, elég neki, ha "belül" tudja. Ezért népszerűek ezek a spirituális vackok. Az, hogy sose jut sehova, hogy teljesen elveszti a gyakorlati és realitásérzékét nem számít. Minél jobban belesüllyed, annál nehezebben jön ki, így leéli az életét úgy, hogy semmit nem csinált soha (nem baj, belül fejlődik, az a lényeg).

"Sajnos ettől még nagyon messze vagyunk, mert a haszonelvű korszak végét éljük jelenleg az én olvasatomban."

Tudod ez is tipikus. Nagyon messze vagyunk, de haladunk a jó felé. Ha mindennek két oldala van, akkor:

1. Miért gondolod, hogy nagyon messze vagyunk?

2. Miért gondolod, hogy haladunk felé?

Jelzem, az emberi természet az évezredek alatt semmit, de semmit nem változott az ég egy adta világon. Kizárólag a technikai színvonal fejlődött, továbbá a szokásokon keresztül való manipulálás. Például régen összegyűltek az emberek az akasztásra, mivel az volt a mozi, ma már ilyet nem teszünk, mert nem szabad, helyette moziba járunk, ahol megnézzük, hogy ölik meg egymást az emberek. Látod? A valóságot eltakarja a látszat. Manapság ennek van divatja.

Gondolj bele, az újszülötteket kiraknák az erdőbe és ott nevelkednének, ugyanolyan zagyváló-hörgő-puszta kézzel állatokat marcangolóak lennének, mint bármelyik állatfaj. Hova ez a nagy fejlődés? Minden, amit tudunk, a nyelvek, az olvasás, az írás, vagy bárminek a használata, csak tanult dolgok. Magadtól sose jöttél volna rá, azért tudod, mert valaki egyszer rájött. Ezt én nem nevezném fejlődésnek. Inkább egy teljesen életképtelen fajnak, akinek évmilliók kellettek ahhoz, hogy ne érjen el semmit. Még a költöző madarak is tudják születésükkor, hogy hova kell repülni, még még ennyire se vittük :D Szóval ne haragudj, ha nem nagyon tudom bekajálni ezeket a spirituális ökörségeket :D