Miért gondolják sokan, hogy a materilás világ alá van rendelve a spirituális világnak? (Pl. minden eseménynek van egy spirituális értelme vagy célja)

"Miért gondolják sokan, hogy a materilás világ alá van rendelve a spirituális világnak?" Ez világmodellek versenye/csatája. Amit te leírsz, az az idealizmus alapvetése. Mindjárt jönnek, akik a materializmust fogják dühödten védeni.

"Nem lehet, hogy a két világ teljesen egyenrangú és mindegyiknek megvannak a saját szabályai és ilyen szempontból függetlenek egymástól?" Gyakorlati szempontok alapján merem állítani, hoyg mindkettőnek megvan a maga értelmezési tartománya, a maga szabályrendszere és kutatási módja. A hierarchia kifejezést nem használom ebben a fogalomkörben.

Ezt osztom: minden eseménynek van egy spirituális értelme vagy célja. H mi a cél, az a felhasználótól/esemény elszenvedőjétől függ. H mi az értelme, a a felhasználó/esemény elszenvedőjének belátásától.

egyes vok

"Azért nyilván inkább olyanoknak szól a kérdés, akik hisznek valamiféle "odaátban" is." Én nem hiszek valamiféle "odaátban". Én tapasztalom.

"Szóval remélem nem lesz ilyen materialista vita belőle." Ha a Szervízmérnök megjelenik, vmint felbukkan a sleppje is, lesz. Szűrni, csoportosítani és súlyozni kell az infókat, és az inadekvátakat figyelmen kívül hagyni. Ennyi.

Nem alárendeltség kérdése. Egyszerűen csak így fejlődött az emberi tudás. Régebben nem tudtak megmagyarázni fizikai jelenségeket.

- Figyeld, mozog a Nap, a Hold, a csillagok! Mert valaki mozgatja biztos.

Később okosabb lett mindenki, a vallások egyre hanyatlanak, egyre kevesebben vesznek be ájtatos maszlagokat. Új világvallások sem lesznek már, a meglévők sorvadnak el lassan.

A bűnelkövetők is már csak kinevetik a papokat, akik pokollal, karmával próbálják fenyíteni az embereket. Nincs visszatartó erő, a földi igazságszolgáltatás kénytelen intézkedni, már amennyire tud.

Globális átlagban talán már csak 20 % hihet például a reinkarnációban és karmában, az is egyre csökkenő.

Babonákban Magyarországon még többen hisznek, mint egyes fejlettebb országok lakossága, ahol a racionális gondolkodás, a tudományos eredmények befogadása magától értetődőbb. De idővel nálunk is bizonyára javul az irány, jó értelemben, persze.

Hiszen a spiritualitás már csak a múlt, egyre lecsengő.

Lesznek persze a jövőben is valószínűleg látomásos, mentálisan sérült emberek, akik Jézussal konfrontálódnak, vagy egyesen Jézus reinkarnációjaként manifesztálódnak, bölcs mosollyal a bajusza alatt, mindenki mást bolondnak nézve. Földönkívüli utazók, óhatatlanul.

hármas vok

Így legyen ötösöm a lottón!

Nekem az a tapasztalatom, hogy a materiális, és a nem materiális egymás függvénye egy bizonyos fokig. A materiális világnak van szellemi oldala is. És a két oldal között oda-vissza történik a hatás, és ellenhatás, cselekvés, és következmény láncolata. Nem választhatók el egymástól, és nincs közöttük hierarchia. A szellemvilág ezen részének vannak olyan elemei, amik "alárendeltek" a fizikai világnak, és fordítva. Viszont a szellemi világnak van olyan része, amihez nem kapcsolódik közvetlenül materiális "kiterjedés". Az a gondolat, hogy a szellemi világ felsőbbrendű, egyfelől abból fakad, hogy kevesen észlelik közvetlenül, így a többség számára rejtélyes, és hatalmas. Másfelől abból, hogy vannak tisztán szellemi dolgok, anyagi vonzat nélkül, ezért a szellemvilág "nagyobb".

Ah, igen. Szellemvilág alatt nem konkrét szellemeket értek itt, hanem nem anyagi dolgokat. Például érzelmek, gondolatok, meg miegyéb "élettelen" dolgok, amik a köztes térben áramlanak.

Válaszomban hadd utaljak először az előző válaszra. Tisztelt #9 bizonyára arra gondol, hogy a spirituális világ vagy Isten létezésére kézzelfogható bizonyítékot nehéz felmutatni, ezért a hit egyfajta menekülés a "pocsék élettől".

Hívőként az a véleményem, hogy az igazán komolyan hívőknek nem az a hitbeli motivációja, hogy meneküljenek valami elől, hanem inkább beleállnak a helyzetbe, felvállalják, felelősséget vállalnak, áldozatot hoznak érte. Szélsőséges esetben az életüket is feláldozzák.

Ezzel megérkeztünk a mondanivaló lényegéhez. Szerintem van hierarchia a két világ között. A szellemi világ okozói pozícióban van, a fizikai világ pedig okozati pozícióban. A két világ együtt alkotja a Teremtés egészét és egymással folyamatos kölcsönhatásban van. Minden az univerzumban a párkölcsönhatásra épül. Ez éppúgy igaz az elemi részecskékre, ásványokra, növényekre, állatokra, emberekre. A szellemi és a fizikai világ sem kivétel ez alól.

A kérdés, hogy a szellemi miért meghatározó a fizikaihoz képest? Azért mert annak törvényei, pl. erkölcsi törvények abszolútak, örökkévalók és változatlanok. Ezért még ebben a világban is erkölcsi törvényekkel próbálunk rendet fenntartani. A lelkiismeret is tisztán szellemi tényező, amely a lélek iránytűje és befolyással bír az életünkre. Tehát a szellemnek meghatározó szerepe van az anyaggal szemben.