Miért van hogy mindig azok prédikálnak a hitről meg szeretetről, meg felvilágosodásról, akiknek az élet kinyalta a s#ggét?

Irreális elvárás az, hogy állandóan mosolyogj a nagy hittől, szerintem biztos nem így gondolta, akivel beszéltél vagy ha igen, akkor hagyd figyelmen kívül és barátkozz mással. Az ember tényleg nem képes folyton boldogságra, lelkesedésre még akkor sem, ha minden rendben van. Nem vagyunk se Buddha, se Jézus. Viszont az döntés kérdése, hogy próbálkozol jobban lenni és meglátni a jót. Egyszerűen a saját érdekedben. És ha valaki erre felhívja a figyelmedet, az még önmagában nem egy érzéketlen mázlista, csak jót akar neked. Ha valaki semminek nem tud örülni, úgy érzi nincs értelme semminek, amit tesz az életben, nincs célja, semmi nem sikerül, az depressziós, akkor el kell menni szakemberhez, aki megadja azt a figyelmet és meghallgatást, ami gyógyíthatja ezt - de lehet akár szervi oka is. Viszont ezekből a mélységekből sajnos - tapasztalat - mindig csak saját magadat tudod kihúzni, először tényleg egy döntéssel arról, hogy változtatni szeretnél, akár úgy, hogy segítséget kérsz.

Lakhelyed az már van feltételezhetően hogy interneted is, ha csak nem egy hajléktalan melegedőből vagy szállóról írsz. Ha így van, kezdhetnéd ezzel a hálagyakorlatot.