Mivel az atomok nem semmisülnek meg, mi emberek pedig mind csillagporból lettünk, elmondható-e, hogy lényegében halhatatlanok vagyunk?

Túl azon, hogy vicckategória, de ez minden földi lényre vonatkozik, vagy az emberek valami speciális kivételek lennének? Semmi jogosultságunk kivételezettnek lenni.

Senki sem halhatatlan.

Minket az különböztet meg egy számítógéptől (a sajátos hardvertől eltekintve, ami visszakerül az anyagi körforgásba), hogy az agyműködés egészen más elven történik, sokkal bonyolultabb, valószínűleg csak ennek köszönhető, hogy egyfajta éntudat is kialakul.

Ha ezt pontosan nem is sikerült még megfejteni, de szerintem ne tápláljon senki illúziókat, vége lesz a dalnak...

A tudomány gyakorlatilag már tényként kezeli az abiogenezist, csak részleteken vitáznak. Nem kellett Isten a teremtéshez, avagy egy mítosszal kevesebb.

Ezek a tévhitek a halál utáni létről csak azért vannak benne az emberekben, mert több millió év a barlangban nem múlik el nyomtalanul / egykönnyen.

De néhányan / sokan tudunk haladni a korral.

Valakik kicsit lemaradtak, pech...

Az atomok széteshetnek alkotó elemeikre az elektronokra, protonokra és neutronokra. Viszont a protonok és neutronok is még kisebb kvarkokból és gluonokból állnak. Elvileg kell, hogy legyen egy olyan szint ami már tovább nem bontható és az azon a szinten lévő elemi részecskék alkotnak igazából mindent. Ez logikus, hiszen a semmi nem alkothat valamit...

Inkább az a kérdés, hogy egy ilyen végtelenül kicsi kis energia szingularitás miért áll össze olyan hatalmas és bonyolult anyaggá mint az ember? Az égitesteket azért nem mondanám, mert pl egy csillag is csak egy nagy káosz, össze-vissza áramlik benne minden, az inkább csak egy következménye annak, ha egy csomó anyag egybe áll. De az ember olyan módon képes vissza hatni a környezetére, ahogy semmi más. Hogy hozhat létre ilyen tudatosságot?

Nyugalom mindenki!

Szimulációban vagyunk

A lelked halhatatlan ha van olyan

De mi ebben az új?

Amúgy mi az a csillagpor?

Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet materialista tudatban élni, hogy nem vagyunk többek véletlenszerűen létrejött atomok, kémiai anyagok tömkelegénél, és vége lesz mindennek.

Nem jobb hinni ennek az ellenkezőjében, és úgy élni? Mivel teljes bizonyosságot a legmegrögzöttebb materialisták sem szerezhetnek vélt állításaik igazáról, hát nem jobb inkább a halhatatlanságban hinni? Szerintem ez így sokkal jobb a lelkünknek, hogyha hiszünk ilyesmiben.