Nem kettős tanítók, önvalójukat felismert emberek miért nem ingyen segítenek?
A kérdést átfogalmazom. Szerinted az a tanító aki valóban felébredett,
(és ezáltal többet tud segíteni, mint egy barát, családtag, vagy egy kedves ember vagy bárki aki szeret, vagy önzetlenül segít pénz nélkül)
miért vár el valamit a segítségéért? Úgy értem a szeretet szintjén ahonnan ők beszélnek, hogy fordulhat elő a szeretettel való piacolás, azaz adnak instrukciókat szeretetből, ha megfizeted. Miért nem azt mondják ne fizess nekem, az élet majd kiegyenlíti ezt, és marad egyébként is időm a tanítás mellett pénzt keresni, illetve az univerzum majd rendezi?
Értem hogy semmi sincs ingyen, de ők azt mondják ez a tanítás elmén túli, mégis azáltal hogy fizetős számomra egy elmei kategóriává lesz. Miért nem inkább azt mondják, fizess majd akkor hálából, ha valóban úgy érzed hogy segítettem. Vannak emberek akik hónapokig, évekig, évtizedekig ilyen online és élő szatszangokon, elvonulásokon vesznek részt, és még depressziósabbak mint előtte.
Jogosnak tartod a felvetést hogy aki ilyen jellegű tanításért pénzt kér, azzal nem szabad foglalkozni? (Nem mindenki kér pénzt)
válasza:#49
A szenvedés egy tapasztalat, ami a tudatosságban jelenik meg.
És az a gondolat, hogy "amíg nem kezdek el valamit a magam szintjén, addig nem is várhatok nagy változást nagyobb szinten", szintén csak egy tapasztalat, ami a tudatosságban jelenik meg. És az a részed, amelyik azt akarja, hogy ezt gondolod - na az az ego.
Azért akarja, hogy ezt gondold, mert amíg ezen gondolkodsz, addig is őt építed.
És amíg azért harcolsz, hogy a tudat legyen az előtérben, addig az ego parancsát teljesíted. De mivel az ego végső soron csak egy illúzió, valódi léte nincs, ezért bármi, amit az ego ellen teszel, az csak szalmabáb püfölés lesz. Sőőt, az egész világ, minden, ami fizikailag létezik vagy akár csak gondolatilag megfogható, az is csak ugyanúgy része az illúziónak, ilyenformán pedig bármi, amit a világgal teszel, csak még jobban belekever az illúzióba. A legjobb békén hagyni a világot, és létezni azzal a rendíthetetlen meggyőződéssel, hogy én az vagyok.
Adott esetben persze segíthet, ha a jelenben összpontosítod a figyelmed, stresszcsökkentő hatása van, stb., de hosszútávon ez nem fog eljuttatni sehova sem.
"A szenvedés egy tapasztalat, ami a tudatosságban jelenik meg."
Nem vagy véletlenül tanító? Vagy legalábbis sokat hallgattad vagy olvastad őket.
Igen máshol nem is tudna megjelenni semmi mint a tudatosságban, ezért ez az egyértelműsége miatt szóra sem érdemes. Ha azt mondom a krónikus migrénesnek, vagy a mélydepressziósnak vagy a pánikrohama közepette valakinek hogy te nem szenvedsz, csak úgy érzed, vagy ez csak rajtad belül jelenik meg, akkor lehet hogy elküld melegebb éghajlatra, mert lehet hogy a szenvedés illúzió, de a szenvedés tapasztalata közepette ez senkit sem vigasztal.
"Azért akarja, hogy ezt gondold, mert amíg ezen gondolkodsz, addig is őt építed."
A saját megállapításod alapján, az ego nem akar semmit. Egy dolog akarhat valamit, (és nem mondom hogy akar is, azt sem hogy nem) a tudatosság.
"És amíg azért harcolsz, hogy a tudat legyen az előtérben, addig az ego parancsát teljesíted"
Ez nem egy harc, és nem egy parancs, hanem természetes ösztön, egyfajta feladás.
válasza:"Adott esetben persze segíthet, ha a jelenben összpontosítod a figyelmed, stresszcsökkentő hatása van, stb., de hosszútávon ez nem fog eljuttatni sehova sem."
Tipikus mentális mondás. Képzeljünk el egy embert, aki többé-kevésbé érzi, hogy baj van a processzorban, ezért a saját baján próbálkozik erővel felülkerekedni, a valóságba visszatalálni. Más kérdés, hogy a processzorhiba hatalmas gát, szoftveresen nem igazán javítható.
Ezek, amiket itt összehadováltok, nem veszitek észre, miről árulkodik, mert benne vagytok egy problémában. De ez a ti problémátok. Aki fejben jól van összerakva, ilyeneken nem lamentál.
Legjobb persze, amikor egyik nyerészkedik a másikon, az aztán mindent visz.
De kin is nyerészkedne, hiszen a realista, a földön járó, ilyeneket nem versz komolyan. A másik mentálist lehet jól behúzni a csőbe, mert ő hisz. Ha nem is a valóságban, de azt már nem érzékeli.
válasza:Nincs megvilágosodás, az csak egy vallásos kitaláció, a vallások pedig egyszer le fognak tűnni, csak idő kérdése.
Miért találták ki a vallásokban ezt a bizonyos "megvilágosodott embert", valószínűleg onnan ered, hogy mindig is voltak mentális betegségek.
A zavarodott, tébolyodott embert nehezen tudta értelmezni a többség, ezért kialakult egyfajta misztikus tisztelet a valóságtól elrugaszkodott ember iránt.
Belemagyaráztak mindenféle isteni kitalációkat, emelkedettséget, hitvilágokat.
Szentté lettek olyanok, akit manapság kapásból a pszichiátriára irányítanának.
Buddháról is kering olyan történet — persze, utólag egészen másképp állítják be —, amikor őrült tekintettel kóválygott a falvakban és aki látta, valami nagyon emelkedett személyiségként emlékezett rá, pedig talán csak ópiumtól beszívott és azért szállt el annyira magától.
Nézőpont kérdése, 5000 év után mindenki úgy színez ki egy történetet, mint a mesekönyvet.
válasza:"Szólt a megvilágosodott :D"
Nem szokásom ilyet leírni, de most megteszem:
Akármennyire is nevetségesnek tartom a pökhendi hozzáállását, jókat röhögök a vaskalapos nézetein és "ismeretein", egy dolog biztos - messze jobban látja a világot az ezós fajtádnál :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!