Ha a tér végtelen, lehet hogy a tudatunk sem ér véget, ha meghal az emberi test?

Kérdező, hülyeségeket irkálsz össze, ráadásul lesül az írásodról, hogy az csak bebiflázott tananyag, nincs mögötte valódi tapasztalat.

Ráadásul túlságosan biztos vagy az igazadban, viszont az ilyesmi mindig veszélyes, mert az ilyenek szokták a legkevésbé elfogadni azt, ha valami nem úgy van, ahogy gondolják.

Nem, nem szűnne meg, csak én nem érzékelném. Tudod, csak mert léteznek vak emberek, nem szűntek meg létezni a színek.

A viszonyítási pontok pedig nyilván mindig önkényesen kerülnek megválasztásra, ez semmit nem befolyásol.

Nagyon nem megy ez neked, minden kimagyarázási kísérleteddel csak egy újabb sületlenségbe buksz bele :)

#29

Már leírtuk többet is, de te nonszensz választ adtál rá.

Szóval hol a gerinced?

"Pontosa mi is nem megy és kinek?"

Szemmel láthatóan neked nem megy se a szövegértés, se olyan fogalmak értelmezése, mint a végtelen, tér, és a többi, amivel eddig ilyen látványosan felsültél.

Kár is beléd a szó, szemmel láthatóan téged csak az érdekel hogy a képzelgéseidhez bármi áron ragaszkodj, még ha olyan szimpla tények is cáfolnak, mint hogy hibásan használsz fogalmakat, csak hogy hamis analógiákat erőltethess beléjük...

#37

"A írásaim 99 %-a tapasztalati leírás, vagyis azt írom le mindig amit tapasztalok a jelen pillanatban, sohasem mást, de különösképpen nem tanult dolgot..."

Dehogynem, amiket leírták, azok tulajdonképpen az advaita/neoadvaita vonal és az azokból táplálkozó iskolák alaptézisei. Ezeket nyilván olvastad valahol, nem a te agyadból pattantak ki.

"Ugy kell elképzelni a világot mintha álmodnál. Vannak benne lények tér emberek az egyikkel azonositod magad."

Ezt sem magadtól találtad ki, ez gyakorlatilag a hindu májá alaptevése, ide nyugatra pedig Paul Brunton, Sri Ramana Maharsi, Papaji és hasonló szerzők hozták el mint fogalmat. Én olvastam majd' az összes könyvüket, amik magyarul megjelentek.

"Ezek a dolgok csak a tapasztalati úton észrevehetőek, ezekben nem kell hinni."

És szerinted a tapasztaltaid tévedhetetlenek? Elárulom, nem azok.

Amúgy lazán tudom cáfolni bármelyik felvetésed, pl. ezt:

"Jó de a teret, meg a tudatot nem kell elhinni, azok szünet nélkül jelen vannak az életünk során. "

Nem, a tudat mélyalvásban és a halál után nincs jelen. Pont.

Ez nettó belemagyarázás, hogy a tudat szünet nélkül jelen van. Te legfeljebb csak elképzelni tudod, hogy a tudat szünet nélkül jelen van, megtapasztalni nem.

"A tudatról joggal állíthatom hogy nincs eleje vagy vége, mivel a tudat megfigyelhető, és nem látom az elejét és a végét..."

Mivel tudat nélkül képtelen volnál megfigyelni bármit is, így nyilván nem láthatod az elejét meg a végét.

"A tapasztalatod nem tud nem a tudatodban megjelenni, a gondolatok és érzések is tapasztalatok, amik szintén a tudatod térszerűségében jelennek meg."

Saját tudatod tapasztalása is egy tapasztalat.

"A tudat az semmilyen, nincs mérete vagy formája, a tapasztalatnak vannak leírható jellemzői."

Mivel a tudat nem egy tárgy vagy egy absztrakt fogalom, hanem egy _folyamat_, ezért nincs mérete vagy formája.

De egyébként számos jellemzője van a tudatnak, amit az advaitások szeretnek figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem állna össze a kis fatalista meséjük a tudatról...