Ha a tér végtelen, lehet hogy a tudatunk sem ér véget, ha meghal az emberi test?

"Ennek nagy része hamisíthatatlan állítás és éppen így megfogalmazva, még ha absztraktnak is nevezed, nem sok értelme van."

A vak is azt mondta, majd meglátjuk..

"Plus jó pár dolog van a világon, amit nehéz definiálni, de attól még nem lesz ugyan olyan, mint a többi nehezen definiálható dolog."

Nekem inkább úgy tűnik hogy itt nálad hiányzik az értelem. Itt most nem definiálunk csak nézzük a dolgokat ahogy vannak, nem spekulálunk, csak megfigyelünk.

#10 "Csak rajtad áll, hogy a térben hol jelölsz ki egy pontot, és máris mérhetsz vele, rendelhetsz hozzá tulajdonságokat. Másrészről miért ne lennének jellemzői? Lehet egy tér zárt vagy nyílt, virtuális vagy fizikai, stb."

Most a térről beszélünk, nem pedig, pontok vagy tárgyak viszonyáról, most a tárgyakat nem számoljuk a játékba, csak a térről jelentjük ki amit lehet, nem sok dolgot lehet róla kijelenteni, de azok annál érdekesebbek, éppúgy mint a tudatnál, azt is az abban megjelenő tapasztalatok nélkül figyeljük meg, és egyből észrevehető mennyire kísértetiesen ugyanolyan jellegű a tér és a tudat.

Ugyanazzal a logikával, mint ahogy te a tudatról állítod, például az idő, vagy szimplán egy mindkét végén nyitott számegyenes, vagy épp maga az anyag, vagy a tudathoz hasonló elvont fogalmak mint az érzelem, a létezés, stb.

Csakhogy én itt nem kutyulgatom így össze azokat a dolgokat amik között világosan különbséget lehet tenni.

A tudatról joggal állíthatom hogy nincs eleje vagy vége, mivel a tudat megfigyelhető, és nem látom az elejét és a végét, viszont minden abban megjelenő tapasztalat, mint anyag, vagy érzelem, ezeknek világosan megfigyelhető hogy van eleje és vége. A létezés pedig ugyanaz mint a tudat.

Titkon vágyom rá hogy hogy ettől tovább tudjunk haladni, ahhoz viszont kellene olyan beszélgetőpartner akinek ezeket az alapdolgokat már nem kell magyarázni, vagy ha kell is de felfogja, és be is ismeri hogy ez eddig mind igaz, és tovább vihetjük a dolgot.

Nem igaz amit állítasz hogy öszekutyulom, és csűröm csavarom, ezeket te próbálod megtenni, te vaktában lövöldözöl, nem tudsz összezavarni, mert 100-szor is átgondoltam, megfigyeltem amiről itt írunk, világos hogy csak nem érted, de az már szomorú hogy nem is akarod, mégis becsmérled. Ha itt lesz 100 komment és majd csak 100 komment után esik le mire utalok, nyugodtan visszaellenőrizheted majd, hogy a 101-edig kommentemben pont ugyanaz a világos észrevétel lesz, hibátlanul megkülönböztetve a dolgokat. Azt sem veszed észre hogy megcáfolom a felületes, vaktában lövöldözött kételyeidet, vagy észreveszed, és egyetértés vagy újabb kétely megfogalmazása helyett, olyanokat írsz hogy ég és föld a különbség, de azt már nem írod mi, és mi között. Írod hogy belemagyarázom, na ez a legszigorúbb kikötés hogy nincs belemagyarázás, ezt bármikor ellenőrizheted. De mégegyszer nem fogok reagálni semmitmondó kommentre tőled, csak elfogadom hogy ez nem a te asztalod.

Minden tapasztalat ami felbukkan a térben bukkan fel, és a tudatban is.

Az érzelem, a gondolatok, a tárgyak, az anyag ezek mind tapasztalatok.

Köszi #16,

Ugy kell elképzelni a világot mintha álmodnál. Vannak benne lények tér emberek az egyikkel azonositod magad.

Jókat írsz, annyi hogy én nem képzelek el semmit, hanem inkább észreveszem. Az elképzelések csak spekulációk általában ebben a témában. Szerintem nem kell ahhoz meghalnia a testnek hogy a tudat tudatára ébredjen a valódi jelentőségének. A valóságot nem kell elképzelni.

"Hiszen a tapasztalat egy esemény, amit átélsz, érzékelsz, felfogsz, ennyi. Semmilyen definíciójában semmi köze a térhez. Te mégis megpróbáltad beleerőszakolni, hogy valahogy beleerőltethesd a hasonlatodat, ami eddig se működött."

Annyi a köze hozzá hogy abban jelenik meg, ez elég fontos összefüggés, de amint látom te ettől igen messzinek gondolod vagy képzeled magad, ezen nem tudok segíteni.

#14 Én elhiszem ezeket a "halálközeli" beszámolókat, ezekből is van egyébként sokféle pl. nem mindenki ébred az üres tudatára ilyen értelemben, van aki fénylényként vagy továbbra is emberi formában, vagy más entitásként tapasztal meg dolgokat. Ebből látszik hogy az azonusulás, nem feltétlenül szűnik meg az embertest eltűnése után. Tudva hogy a egy testtel való azonosulás idézi elő a félelmet(pl. haláltól), és a hiányérzetet amit folyamatosan próbálunk az életünk során betölteni, az igazi felszabadulást csak a tudat önmagára ébredése hozhatja el, de ehhez nem kell hogy a test eltűnjön, erre példák az önmagukra ébredt emberek, ezekből viszonylag nem sok van, de azért van miből válogatni.

Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy minden ilyen felébredett ember és halálközeli élményes ember kijelentéseit elsőkörben csak maximum elhinni tudjuk, vagy elképzelni. Sőt minden ember saját magunkat leszámítva csak egy tapasztalat a számunkra, csak magunkat éljük meg úgy mint nem csak tapasztalat, hanem a tapasztalat tudója. Más emberek tapasztalatainak nem vagyunk tudója, vagy másképp mondva megtapasztalója, csak legfeljebb elképzelője, ez az oka hogy ezekkel nem foglalkozom. Ehelyett olyan dolgokkal foglalkozom, amit nem kell elhinni vagy elképzelni, hanem a közvetlen tapasztalatom, és mindenkor megfigyelhető, mindig ugyanolyan.

A jelen helyzetünk kb. úgy néz ki, hogy habár tudatomnál vagyok, tudom hogy állandóan létezem mint egy jelenlét, tudok a bennem megjelenő tapasztalatokról is, a térszerűségről is amiben a tapasztalatok megjelennek, azt is tudom én vagyok az a tudat, ami tudok a tapasztalatomról, tehát bennem jelenik meg minden, elég könnyű is ezt belátni, de más egy intellektuális belátás és más amikor akként is létezel ami vagy. Tehát a tudat valamiképpen nincs önmagára ébredve, úgy ahogy van, tehát nem vagyok önmagamra ébredve akként ami vagyok. Valójában itt a vizsgálandó pont.