Miért születtünk meg ha (egyszer) úgyis meghalunk?

22:12.

Valószínűleg azért gondolod így, mert azt hiszed a szeretet relatív, pedig leírtam mi is a valós szeretetet...ami nem lehet relatív, csak egyféle, hiszen az önzetlenség egyfajta lehet csak...olyan nincs hogy csak az ő szempontjából szeretet...vagy az övéből...ami igaz szeretet, az mindenki szempontjából az. Az emberek gondolkodása lehet relatív, azt viszont nem tagadom. S magadban tanulod meg a valós szeretést, tehát teljesen mindegy ki mit gondol rólad. El sem hinnéd mekkora szerepe van nem csak ennek, de magának a gondolkodásnak is. :)

ui.: kérlek ne érts félre, én sem bántani akartalak. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Akár tapasztalatot szerezni jöttünk erre a világra,akár Isten teremtett meg, vagy mit tudom én.

De sztem jobb élvezni az életet,mint ezen agyalni,mert úgy se jövünk rá...vagy majd a halálos ágyunknál,mikor ott lesznek a szeretteink,gyerekeink és fogják majd a kezünket...

Mindenkinek más célja van az életben,mindenki más dologért él,senki se él ugyan azért a célért.

Lehet az egyiknek az a célja,h vmit feltaláljon,vagy csak élje a hétköznapi életét,vagy túléljen egy balesetet és ez által saját kárán tanuljon,de ezer meg egy dolog lehet,szal ezen nem kell agyalni;)

NINCS ÉRTELME.Hiszen senkinek se egyforma az élete a szomszédjával,nem?:D

eltaláltad.azért születünk a földre mert feladatunk van.igen

minden embernek feladata van.ha eljön az ideje akkor meg meg

halunk.vagyis csak a testünk.nyilván hallottál már a karmáról.

A léátező összes nagy vallás (vagy minden vallás?) tanítja,hogy Istennek minden teremtményével célja van.Más szóval,minden termtményének feladatot adott.Van aki csak utólag tudja mi a feladata,van aki nem.Amikor Isten engem bírt rá,hogy elegettegyek céljának,ezt úgy eszközölte,hogy én akarjam kiírni magamból a fájdalmat. Akartam.Miként történt,megrudhatod a www.osys.hu/biromiklos kód alkalmazásakor. Itt a hely szüűe miatt,csak mogyoróhélyban íthatok róla:

Álmomban négy nő volt előttem egyvonalban szorosan egymás mögött,kicsit előrehajoltan.Arcuk szépsége nem számottevő.Testük magas és annyira vékony,hogy azon csodálkoztam,hogy nem gőrbülnek ketté.Olyan túláradó szeretet áradt tőlük felém,amitt itt a földön ember meg nem tapasztalhat. Rövid idő után hozzájuk akartam menni. Ekkor tudatták velem nem szóban:"nem jöhetsz ide".Láttták rajtam mennyire meg vagyok rökönyödve,meg rosszul is esett tíltásuk,mely összeegyeztethetetlen szeretetükkel,ekkor egy másik gondolatot sugalltak:"Még,nem jöhjetsz ide." Ezen megnyugodtam.Ha még nem,akkor egyszer majd csa-csak...Az álom,kb.februárban volt

Tavasszal - május,vagy június - fönökünk mondja:"Fiúk el kell menni csirkeistálót beszerelni olyan helyre ahonnét nem lehet minden este hazamenni."Senkinek se tetszett,dehát nagy úr a muszáj Szállásunk Szépalmán volt,,a munka Kerteskőn.A kb.40 perces utat teherautón tettük meg tán 13-an naponta oda,vissza.A ZIL autót egyik munkatársunk vezette mindig.A munka befejeztével (két hét),mivel az autót vissza is kell vinni,azt egy fiatal agronómus (ugrómókus) vezette.Jogosítványát egyhónapja szerezte.Valahol a 40 perces út felén fának ütközütt az autó.A láb alatt lévő lemezt az ütközés felgyűrte,mely fönökünk lábát beszorította.A fa mögött 80 cm-re,tán szakadéknak is beillő mély gödör.A főnőköt egy órás kiszabadítás után Zicre a kórházba vitte egy pedagógus a Trabantjával. Röntgen...csontrepedés...

Ez az eset 1980-ban történt.Jelzett írásomban minden nevet írok - hely,szmély -Itt nem tehettem. Az én feladatom több,mint 30 évet fog át Már majdnem készen voltam a teljes írással,vagy már kész is voltam,mikor rádöbbentem mit jelzett az őrangyalok közlése:"Még,nem jöhetsz ide." Azért nem mehettem hozzájuk,mert itt a földön még tennivalóm van.Az az írásom.A bizonyságtevésem.

A Világ URa nem bizott teremtményeire mindent.Van úgy nem is egyszer,hogy jövőnket "Istenké takarja jótékonyan"Jézus is mondta:"Még többet is mondanék nektek,de nem bírnátok el."A Létet soha nem fogja megmagyarázhatni senki,de ha hited van,akkor "Bízzál,ügyed az Istené."

Az élet célja a létezés maga!

OSHO