Miért születtünk meg ha (egyszer) úgyis meghalunk?

[link]

"the answer to life, the universe and everything = 42"

Az élet, a világmindenség, meg minden = 42, vagyis 6*9.

azért születünk meg hogy tanuljunk. alítólag a földre azért születünk hogy megtanuljunk szeretni. és amúgy a lelkünk halhatatlan. szóval sosem halunk meg ha így nézzünk. :)))

remélem segítettem :)

19:13

Aztán jöhet a kérdés: Miért?

Miért élünk? Tényleg olyan nagy jelentősége lenne? Porszemek se vagyunk ebben az óriási univerzumban. Mi van ha meghal mindenki? Semmi.

Amúgy a vallásosoknak: Miért kell élnünk, ha úgyis az a célunk, hogy a mennybe jussunk? Miért kell itt feladatot elvégeznünk, ha ezzel isten semmire se megy? Miért nem tudja azt isten, hogy ki a jó, és ki a rossz? Egyáltalán miért teremtett rosszat, és miért lehet valaki rossz? Egy ember bármikor megtérhet, áttérhet akár rossz útra is. Mi van, ha jól élted az életedet, a mennybe kerültél, de ott elindítod újra a második világháborút? Ha isten tudja, hogy ki fog megtérni, és ki nem, vagyis ki az, aki a mennybe kerülhet, és ki az, aki a jóról ott nem fog rosszra váltani, akkor nincs értelme az egésznek, mert előre kell tudnia, így megint fel kell tenni a kérdést: Miért? Miért kell megszületni ahhoz, hogy a mennybe jussunk? Semmi értelme. A halál után a mennybe. Szép szöveg, ösztönzőleg hat, hogy jól éld az életedet, és nem is rossz ötlet, a régi kor embere be is vette, mert ezt se bizonyítani, se cáfolni nem lehet. Cáfolni olyan szinten lehet, hogy ezt egy ember találta ki, magyarul valószínűbb az, hogy nincs valóságalapja. Meghalunk, de itt maradunk, mert az anyag nem vész el, csak átalakul.

Nem halunk meg soha kedves kérdező, és az élet lényege pont a létezés maga. A felüdült, boldog és örömteli érzésben, amit az elme élvez ki. Korábban már leírta valaki, de tulajdonképpen a földön szeretni tanulunk meg, ezért kell leszülessünk folyamatosan, hogy elsajátítsuk teljes valónkban az univerzum egyetlen szabályát, a harmonikus együttlét alapját...a szeretetet, ekkor léphetünk tovább, s ekkor nyílik meg a világegyetem igazából előttünk, bennünk. A paradicsomot tehát saját magadban hozod létre, még úgy is, hogy észre sem veszed talán. A legvégső stádium pedig a mindenség magadban érzése, minden tudással, bölcsességgel. De ez persze azért még arrébb van. :)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left

"Aztán jöhet a kérdés: Miért?

Miért élünk?"

Az élet alapvető célját elmondtam. Persze mi már vagyunk olyan szellemi szinten, hogy a puszta léten túl magasabb célokat is kitaláljunk magunknak.

"Tényleg olyan nagy jelentősége lenne?"

Nem. Csak az emberek többsége két dolgot nem tud elfogadni. Hogy a létezésnek a halállal vége, és hogy az életnek nincs egy magasztos célja. Sokaknak ez ijesztő. Ez szüli az ilyen kérdéseket.

"Porszemek se vagyunk ebben az óriási univerzumban. Mi van ha meghal mindenki? Semmi."

Pontosan. Az életünk csak nekünk számít. Ha minden ember meghalna, gyakorlatilag semmiben nem változna meg a világ. Csak egy újabb faj kihalna.