Hogyha meghalunk akkor találkozunk a meghalt állatainkkal vagy a meghalt rokonainkkal ismerőseinkkel? Vagy az állatoknak és az embereknek külön mennyországuk van? Már sokat gondolkoztam ezen .

Szerintem ezt onnan lehet tudnunk vagy sejtenünk, hogy meghallgatjuk a hipnózisban előadott történeteket és az vagy igaz vagy nem. Ha elég összefüggő, ellentmondásmentes és logikus elmélet alakul ki belőle, az már jó jel.

Az állatok kevésbé individuálisak, kevésbé "fejlettek", nekik és az embereknek külön mennyországuk van ugyan, de vannak jelek arra, hogy ez átjárható valamiképp.

Vagyis ha valaki nagyon akarja, egy "állatgondozó" specialista előkeríti a kedvencét. De az nem fog emberi nyelven megszólalni, olyan lesz, mint volt.

Javasolt olvasmány:

Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-III.

nincs Mennyország. De van a létezés folyama, melybe így vagy úgy visszatérsz, hogy eggyé válj a mindenséggel, ahogy a test eggyé válik a természettel.

Már nem leszel te és a kiskutyád, hanem te leszel minden és a minden lesz te..

talán újra megszületsz, de hogy ugyanezen tudással vagy személyiséggel-e? Kevés az esély, de előfordulhat, ha arra van szükség...

5/ gondolatait folytatnám azzal, hogy nincs mennyország.

De nem az univerzummal válunk eggyé hanem a Földünk Szellemi Lelkével és válunk mi magunk is Istenné, Teremtővé aminek köszönhetően egyszer valahol az univerzumban egy élhetővé vált bolygón újra teremtjük a nálunk tökéletesebb életet.

az élet az anyag differenciálódása, fejlődése, a lélek benne a szellemi, és éltető energia.

azt szokták mesélni néha a klinikai halálból visszahozottak, hogy szeretteik jöttek elé. Ez vagy igaz volt, de csak mint látomás, hogy ne féljen a lélek belépni a hatalmas erejű Fénybe, vagy egyszerűen egy metafizikai félelem teremtette érzelem az emberben, utólag, amelyben hinni szeretne, hogy ott nem lesz magányos.

Akár állatról legyen szó akár emberről minden élőnek van lelke. S miután megtér, többszörösére növekszik. Pl. Vannak hírvivőnek nevezhető lovak, olyan hatalmasak mint sok emeletes ház.

Valamikor egy Amerikában élő indián varázslónak volt olyan képessége, hogy meglátni volt képes ezeket a lovakat.

Egyet mindenképpen láthatott és attól kezdve lett valószínűleg az indiánoknál az a szokás hogy a hallottaikat magas cölöpökre helyezik-- hogyha jön az égi ló a holt ember lelkéért akkor megláthassa, vagy könnyebb legyen felszállnia a hátára.

Egy probléma van, hogy félre értelmezte ezt a Jelenést-- nem a holt lelkekért jön az isteni hírvivő, hanem figyelmezteti az életet hogy veszély közeledik-- egy aszteroida, vagy épp egy hatalmas földrengés.

Az állatok valószínűleg érzékelik ezeket a figyelmeztető jeleket, mert bármilyen katasztrófa közeledik az állatok nyugtalanok és eltűnnek arról a helyről. de az ember már nem, csak nagyon ritkán és ritka képességgel.