A testen kívüli élmény mi is valójában és mi a köze az alvásparalízishez? És mi is történik valójában? Kilépsz a testedből? És a tudatos álmodáshoz is van köze?

Jelenleg nincsen a tudomány kánonjában ezekre a jelenségekre magyarázat.

Hogy is lehetne? Hiszen egy lélek- és istentagadó tudományos dogma uralkodik. A szellem mint olyan jelenleg nem része a tudománynak.

Sületlenség, mesebeszéd, rosszabb esetben a pszichiátria tárgykörébe utalják. Hiszen a Materialista Dogmának is meg van a Rendőrsége és lelkierőszakszervezete. "Ha nem vagy normális kapsz egy injekciót és semmilyen leszel tőle."

Majd változik, de ahhoz még a koronának el kell vinnie sok barom tudóst.

A testen kívüli élmény közben, te egy másik síkon, az asztrális síkon vagy. A tudatod kivetül a testedből. Hasonló élményt nagyon nehéz elérni. Vannak emberek azonban akikkel akaratlanul megtörténik, és olyan is, hogy valakinek első próbálkozás során! Ez egy valós dolog!

Az alvásparalízis az amikor kinyílik a szemed és nem tudsz mozogni a testeddel, viszont elkezdesz halucinálni nem vidám dolgokat. Erről most nem akarok sokat beszélni.

A tudatos álom az, amikor az álomban rájössz arra, hogy álmodsz, és így te irányíthatod teljes mértékben az egészet. Ezt én is csináltam már nagyon sokszor.

Az alvásparalízisről olyan magyarázatot olvastam egyszer (nem tudom mennyire lehetett megbízható), hogy az agy különböző területei egymáshoz képest késéssel "ébrednek fel". Ezért már félig-meddig ébren vagy, de nem tudsz "teljesen" felkelni, se megmozdulni, és olyan mintha hosszú ideig álom-ébrenlét között ragadnál. Valaki lát egy alakot az ágya mellett állni, olyan is van, hogy úgy érzi, mintha valaki lenyomná a mellkasát és nehezen kap levegőt. Elég kellemetlen tud lenni. Olyanról, hogy testen kívüli élmény kíséri-e, nem hallottam.

Nekem eddig mindig akkor volt, amikor hosszú stresszes időszak és sok kialvatlanság után végre aludhattam, de agyban pörögtem tovább. Így mikor álmomban rájöttem, hogy most álmodok, fel akartam kelteni magam, mert azt hittem átaludtam az ébresztőmet és már el vagyok késve. Valószínüleg nálam az hozza elő, hogy próbálom felkelteni magam.

Szóval személyes tapasztalat alapján az alvásparalízis meg a "tudatos felkelés" van inkább kapcsolatban egymással :)

A tudatos álmodásnak ehhez alapvetően nincs köze. Az másabb kategória.

Az alvásparalizis az egyetlen, amire tudományos magyarázat is létezik, azonban az is csak a dolog egy részére ad magyarázatot.

Alvásparalizis előfordul önmagában, ám sokszor ez a testen kívüli élmény előszobája (azonban előfordulhat AP és TKÉ külön,külön is).

Testen kívüli élmény során a tudatod a fizikai testen kívülre vetül. Könnyebben megérted, ha uténa nézel az ember különféle testeinek (mivel nem csak fizikai van) mint ahogy dimenziók közül sem csak a fizikait használod. TKÉ során tudtommal az asztráltestet vagy más finomabb tudat hordozó az, amivel érzékelsz. Hogy épp melyik síkon, az jó kérdés. Gyakorlottabbak a látott, érzékelt dolgokból tudnak következtetni, milyen" messzire "jutottak el.

Pár évvel ezelőtt rendszeresen volt alvásparalízisem. Kb mintha a pokolban lettem volna, és nagyon rossz volt.

A testen kívüli élmény pontosan nem tudom mit jelenthet.

De az tény hogy láttam magamat, a saját testemet.

Alvás paralízis közben pánikszerűen próbálok felkelni, és kimenni a szobámból, hogy ne legyek egyedül, mert csak akkor múlik el a para.

Szóval konkrétan az volt az egyik alvásparalízisem, hogy folyton nyitom ki az ajtómat és megyek át anyukámhoz. De valahogy sosem sikerült oda eljutnom.

Mikor rájöttem hogy nem is igazából keltem fel, akkor tovább próbálkoztam, felálltam, próbáltam kinyitni az ajtót. De mintha hatalmas akadályokon kellett volna átmennem, és közben még valami démonok is üldöznek, de egyszerűen nem sikerült kijutni a szobámból.

És ez a nyomasztó dolog történt többször egymás után.

Mikor már tényleg sikerült felkelnem, és kimennem a szobából még akkor sem voltam biztos benne hogy most ez a valóság -e, vagy egy újabb próbálkozás. Probálom csípkedni magam, de ilyenkor 0 erő van bennem, és csak egy nagyon rossz bizsergést érzek. Kb mintha valami alva járó lennék vagy nemtudom.

Csak onnan tudom hogy sikerült kijutnom a szobámból, hogy reggel nem a saját ágyamban ébredtem. Nagyon rossz érzés nem kívánom senkinek.

#7

Nem a szobából sikerült kijutnod, hanem a testedből! :)

Ez bizony testen kívüli élmény volt. Bár még kissé ügyetlenül sikeredett, de a "tünetek" tipikusak!

Talán valahogy úgy működhet ez, hogy az alvásparalizistől megijedünk és menekülni szeretnénk. Kijutni ebből az állapotból. És mivel a fizikai test a probálkozások ellenére sem reagál, így a tudat, vagy asztrál test (?) Ügyesen megoldja és szépen ki slisszol.

Nos ilyenkor jön a következő meglepetés, amiről már rengetegen meséltek hasonló tapasztalatokról: a tudati tested és a környezeteddel való érintkezés hasonló nehézségekbe ütközik a gyakorlatlanoknál:

Kapcsolgatod a lámpát, de nem világít, nem bírod kinyitni az ajtót, iszonyú nehezen haladsz nehéz a járás, ráadásul még ha ez nem lenne elég, érzékelhetsz más dimenziós lényeket, fura hangokat, ami szintén félelmetesen hat. Ilyenkor jellemző még, hogy az ember a teljes teret érzékeli (mindent kátsz magad körül, azt is, ami mögötted van), illetve jellemző a látás teljes sötétség ellenére is, valamint a tárgyakat, élőlényeket átható halvány fény. Mintha enyhén foszforeszkálnának.

Ezek sokszor nem is tudatosodnak az emberben, mert nagyon természetes állapotnak tűnnek. Én ilyenkor sokáig azt hittem, ez a fizikai valóság és nem értettem, ilyenkor miért működnek másképp bizonyos dolgok, de azt tudtam biztosan, hogy nem álmodom. Mert ez valójában tényleg nem álom. A valóság egy másik aspektusát érzékeled. Ilyen lehet talán a "szellemek" élete, s talán a miénk is valahol ott fog folytatódni halálunk után.

fuhh hát ez nagyon parán hangzik :D

Az így megvan, hogy furán láttam, magamat is mintha felülről láttam volna, közben sötét is volt, és nagyon félelmetes. Tényleg mintha a pokolban lettem volna és a puszta létezés is kínzás volt.

Meg persze az is fix, hogy nem álom volt. Ha az ember álmodik, még ha rémálma is van, azért valahol mélyen tudja, hogy az csak álom. De ez egyértelműen nem az volt.

Már egy idő után tudtam hogy mindig paralízisem van. Meg elalváskor azt is tudtam mikor kezdődik, mert egy nagyon rossz bizsergető érzés volt közben mindig.

Volt amikor már aludni sem mertem éjszaka.Olyat is csináltam ebben az időszakomban, hogy felkapcsoltam a lámpát, hogy ne sötétben kelljen aludnom, gondoltam úgy nem lesz annyira félelmetes. Hát tévedtem, sokkal rosszabb volt, mert így világosban láttam minden fura lényt ami mégrosszabb.

Jó hogy megtapasztaltam ezt is, de örülök, hogy már vége:)