Mi volt a legdurvább álmod?

a matek tanárommal(aki nem a szívem csücske) romantikus pillanatokat éltünk át

Miért, van más is?

Én pont ma álmodtam a világvégéről, nagyon élethű volt, zihálva keltem. Félelmetes volt :)

Én azt, hogy elrabolnak, hátrakötik a kezem, aztán a mellem alatt a hátamhoz szorítják a karjaimat a kötéllel, így nem bírok szabadulni, bekötik a számat, úgy, hogy eltakarja a kendő az orromat, de előtte betömték egy fehér vászon zsebkendővel, aztán a térdem és a bokám közt szorosan megkötözték a lábam. ott hagytak a fészerben, és otthagytak. Az álmomban tél volt, és ott harisnyában meg pizsamában voltam. Hiába nyögdöstem a kendők miatt nme tudtam segítséget hívni csak ilyen mmmmmph hang jött ki.

lehető legrosszabb álomnál, volt sokkal rosszabb ébredésem.Tudtam, hogy vagyok, de azonkívül semmit.se előtte, se azóta, de ennél durvábbat elképzelni sem tudok.Csak feküdtem, és erőlködtem, míg lassan mintha valami ködből, kezdtek jönni az információk.így kb. nő vagyok, aztán a nevem, aztán a korom, aztán a férjem neve, a falu neve, míg lassan beugrott, hogy melyik évben vagyunk.Nem tudok rá magyarázatot azóta sem, de ezt az élményt nem kívánom senkinek.Lehet, hogy ez csak az előzmény volt ahhoz, hogy az utána jövő rémesebbnél rémesebb álmokat elviseljem, mert így már tudom, hogy a legdurvább álomnál is durvább lehet a valóság.

Egy elmegyógyintézetben tértem magamhoz. Fogalmam sem volt, hol vagyok, vagy miért... Kék színű, fátylas sötétség, a linóleum csillogásával tarkítva. széles folyosó (több szintes épület) s egymás mellett rengeteg szoba. Minden szobában 1-2 vagy 3 ember lakott. Bejött egy orvos, aki elmondta hol vagyok, de azt nem, hogy miért. Ültem az ágyon, erre egy férfi rontott be, egy pisztollyal a kezében, hogy lőjem őt le azonnal! Szabadkoztam, hogy nem tehetem, nem is tudnám megtenni, de eztán erőszakoskodott, a kezembe adta a fegyvert, a fejéhez szorította, s lenyomta az ujjam. Összeesett, egy asztal alá került valahogy, letakartam egy pléddel, s rohantam ki, hogy szóljak valakinek. A folyosón futottam, s betekintgettem a nyitott ajtókon a szobákba. Láttam a komor, üres tekinteteket. Lerohantam a földszintre, sehol senki. Kiléptem az épületből (vagyis azt hittem, mert az egész egy hatalmas üvegbúra szerűség alatt volt) s ahogy kiléptem minden barna és arany színű volt. De síri csend s hatalmas tér. Egy biztonsági őr szerű alak aludt az ajtó mellett. Felkeltettem s elmondtam mi történt. Cseppet sem volt meglepődve felmentünk, ő bement a szobába, de azzal jött ki hogy a pléd alatt nincs senki és semmi. Elment. Álltam a folyosón, vmiért elkedztem a másik irányba menni, mikor hallottam hogy a szobám ajtaja megnyikordul. A férfi kukucskált ki, aki elvileg meghalt, de megváltozott. Teljesen szürke volt a bőre, üres a tekintete. Éreztem hogy el akar kapni. Elfutottam s berohantam egy szobába. Tudtam tovább kell mennem, kinéztem, s ő még mindig ott kukucskált, majd elindult. Tudtam vagy elszaladok, vagy elbujok, mert látta hol vagyok. Ruhák alá bújtam el, a szobában még 2 lány feküdtek, nyitott szemmel szótlanul, s csak kiabáltam hogy bújjanak el, de nem reagáltak. Hallottam a linoleumon a csoszogást, ahogy egyre hangosabb, s hogy közelít, s végül leránntotta rólam a ruhákat.. én felnéztem s szinte már egy szörny nézett vissza rám... majd felébredtem. Leírva nem tűnik vészesnek igaz, de valamiért nagyon féltem, s felébredés után is rossz volt.