Tényleg ki tudunk lépni a testünkből? és ha igen akkor abba nem lehet belehalni?

Még 1 helyesbítés :)

A testtel együtt persze változunk mi is, tapasztalunk, tanulunk, de alapvetően ugyanazok maradunk.

Na most minden olyan dolog, amit leírtál, az valójában materiálisan is jelen van, le lehet írni őket az agyban. Az agy is a tested és mindezekért a dolgokért ő felel.

És egyébként nem igaz, hogy tanulunk, de alapvetően ugyanazok maradunk. Mert változunk is közben, csak nagyon lassan. Pont a tapasztalástól függően.

Leírok egy esetet, amit egyszer egy régebbi kérdésnél leírtam. Van egy rettentően precíz családját szerető mérnök. Parkinson-kórral diagnosztizálják. Mivel elég súlyos, mélyagyi elektródát kap (ugyanaz, mint a pacemaker. A Parkinson-nál a dopamintermelés felborul és ezzel az elektródával lehet szabályozni a termelését és így lehet javítani a tüneteket). Mérnökünk örül, azonban nem sokára elkezd inni, elkártyázza a család pénzét, prostizik. A család teljesen le van döbbenve, az orvosok meg rájönnek, hogy valami miatt az elektróda egy kicsit elmozdult a fejében, és egy olyan területet kezdett ingerelni, ami a két másik terület közötti kapcsolat fontos eleme (homloklebeny gátlás - érzelmi ingerek). Kijavították az elcsúszást és olyan lett, amilyen régen volt.

Ő gyökeresen megváltozott nagyon kis dolog miatt.És ha belegondolsz, minden egyes tapasztalás változtat az agyadon egy nagyon kicsit. Miért lennél ugyanaz? 10 éves korodra is azért lettél olyan amilyen, mert azokat a géneket örökölted, amit, és olyan tapasztalatok értek, amilyenek.

10:22

Persze, hogy ha megpiszkálják az agyat akkor megváltozik a viselkedés, vagy bármi más is történhet. Ez természetes.

Képzelj el egy autót, amiben ül a sofőr. Egy ideig hajt az autópályán, rendben mennek a dolgok, de aztán defektet kap. Ezt még valahogy kijavítja, de pár km múlva elfolyik a hűtővíz is. Így már ki kell szállnia az autóból, és gyalog folytatnia.

Így működik a testünk is. Megyünk vele a földi autópályán (élet), majd mikor betegek leszünk hiába vagyunk tudatunknál, a testünk hibája miatt máshogy éljük, esetleg érzékeljük (süketnémák, vakok) a világot, mivel a testbe zárva csak annak érzékeivel bírunk. Amíg jön a halál, és ki kell szállnunk a jármű volánja mögül, hogy újba ülhessünk.

A tudatunk ilyenformán testünk korlátai közé van szorítva.

Leírom, mert hátha valakit érdekel az igazság is. 12 évesen, vagy annál idősebben is...

Tehát az emberi agyban elég sok agyterület együttes munkája adja azt, hogy van egy testképed. Ez a csecsemőnek még nincsen: amikor megszületik, hiába érzékel valamit - még képtelen szétválasztani, hogy ez a valami kívül történik, vagy őbenne. Ezért is fülel úgy, ha rottyant egy jókorát - és ezért lepődik meg igencsak, ha megharapja a saját lábát.

Hosszú idő alatt felépít a memóriájában egy modellt: ha ezt érzem erről a helyről, az bizony az én testemben van, és ezt jelenti...

Ez a testkép általában jól működik - de be lehet csapni, és szét is lehet zilálni. Alkohol, kábítószer... és pl. a meditáció is képes erre.

Vagy pedig nagyon erős mágneses tér (végeztek ilyen kísérleteket).

Ilyenkor az történik, hogy szétkapcsol az a memória, ami a testképünket őrzi, azzal az agyterülettel, amelyik pedig értelmezi. Aztán jó esetben valamelyik másik agyterület megkapja a memóriától ezeket az adatokat - de az már nem úgy érzi, hogy ez a saját testünk - hanem pont úgy, mint a csecsemőnél: hogy ez itt valami, de nem tudni, micsoda. Olyan is lehet, mintha kívülről néznéd a testedet (vagy a belsejét, ha belső érzések is vannak benne).

Fölösleges ott természetfeletti dolgokat keresni, ahol természetes magyarázat is van.

A test határoz meg mit?

A 06-16 22:38-as válaszodban azt írod hogy "nincs szükség nem anyagi dolgokra".

Akkor a test határozza meg a testet?

Ha csak a puszta test létezik (anyag) akkor mivel magyarázod pl a placebo hatást?

Mivel magyarázod, hogy pusztán a gondolat erejével megváltoztathatóak a víz kristályok szerkezete (Masaru Emoto kísérletei,pozitív gondolatoknál rendezettebb, negatívnál szétesettebb)?