Utálok sütni, más is van ezzel így?

Hát akkor ne süss. Van ez így. Én imádok. De főzni nem annyira, pedig az is megy. Csak az nem hozz lázba.

Nem kell mindenkinek sütnie!

Én évtizedekig nem tudtam sütni. A főzés hamar és könnyen ment, sosem kellett ételt kidobnom, hacsak el nem égett túlzottan (elég szórakozott tudok lenni és semmi türelmem mellette állni), de a sütés látványosan nem ment, hagytam is.

Aztán újra megpróbáltam és ment, fene se érti, ráadásul könnyen, elolvasok egy receptet, lazán átírom vagy csak kijavítom az esetleges hibáit, mert már van rutinom - és minimum ehető lesz.

Szeretek sütni, de azért irritálna, ha muszáj lenne, szépséget pedig senki ne várjon tőlem, a sütinek nem az a dolga, bár igyekszem, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Nincs azzal baj, ha valaki nem süt, nem mindenki tud, nem mindenkinek van rá ideje vagy kedve... Én elhűlök egy csomó recepttől, hogy mennyit pepecselnek vele emberek, régen pedig még eszközök sem voltak. A receptekből hajlamos vagyok kihagyni a pepecs dolgokat, sosem szitálnék lisztet vagy futtatnék élesztőt, számomra amúgyis teljesen feleslegesek ezek. Elég nekem kb. mindent magam csinálnom, ami nem egykomponensű alapanyag...

Irritálna a pepecs munka, de egy sima kevert süti, maximum gyors tojáshabveréssel, az megéri, nagyon édesszájú a család :D. De csak párom van, aki süt magának mazsolás rizssütit, ha kell, akár heti 20-szor is, abszolút nem jelent be igényt sütögetésre (főzni remekül tud és szokott is, de sütni csak mikrós rizssütit és kenyeret süt, semmi mást). Úgyhogy leginkább magamnak sütök, persze nem én eszem meg mindet, de csak remélem, hogy a párom is értékeli a dolgot, mégiscsak változatosságot jelent a számára. Az én lelkesedésem és visszajelzésem több nagyságrenddel nagyobb, remélem, ha lesz gyermekünk, az inkább hozzám fog hasonlítani ebben, jobban esne.