Hogy lesz puha a rántott hús?

A panírozott husit a kellően felmelegített olajba rakom bele, majd 1-2 csepp (nem több!!) vizet öntök rá, és abban a percben lefedem, ill. alatta a lángot visszaveszem közepesre.

A keletkező vízgőztől átpuhul a hús, hallani lehet, amikor már nem serceg, akkor kell levenni a födőt! Ha már az az oldala szép rózsaszínre sült, akkor fordítom a húst.

Ha esetleg kicsit vastagabb szelet és nem papírvékony, akkor ezt az "1-2 csepp víz" módit ott is megcsinálom, ha fordításkor érződik, hogy átpuhult, akkor már csak sütni-pirítani kell azt az oldalát.

Így tanultam kb. 50 évvel ezelőtt, mindig puha lett a rántott húsom, akár szeletben, akár csirke-comb, vagy valami egyéb vastagabb cucc...

Én is régen tanultam, és hasonlóan, mint az előttem szóló. Bár a víz csöpögtetést még nem ismerem, de lehet, hogy kipróbálom.

A lényeg, hogy a húst nem szabad papírvékonyra agyoncsapni a klopfolóval. Egy finom húsnak kell, hogy legyen textúrája, amibe bele lehet harapni, és persze omlós, puha. Ez két milliméteresre klopfolt húsból lehetetlenség.

Szóval a panírozás után először forró zsiradékba teszem, jó nagy serpenyőbe, hogy kényelmesen elférjenek.

Ez pár másodperc, és már fordítom is meg, mert csak a prézlis bunda összekapatása volt a cél. Ezután kicsit mértékletesebb lángon, fedő alatt folytatom a sütést.

A fedő alatt annyi pára keletkezik, hogy vissza is csöppenhet a húsra, tehát van ami puhán tartsa.

eztán már látom, hogy a panír enyhén hólyagos, alatta puhult a hús, és ettől kezdve már nem teszek rá fedőt.

A panír színére figyelek, mert nem jó az agyonsütött, kiszárított rántotthús.

1-2 éve nagyon lehordtak a válaszolók, és sokan azt írták, hogy minek a rántotthúsra fedő.

Én is tartom magam a tanultakhoz, és még soha nem bántam meg, hogy figyelembe veszem eleim tapasztalatát.

A hideg rántotthús sajnos nem hasonlít a frissen sütötthöz, lehet próbálkozni egy gyors átsütéssel újjá varázsolni, de soha nem lesz olyan, mint az első.