Mi volt a legnagyobb konyhai baki amit elkövettetek?

Sütit sütöttem,rendezvényre vittem volna.

Megsütöttem a lapokat.Szépek lettek.

Megfőztem a krémet,kikevertem rámával és porcukorral.Kóstolgattam.Ízlett is nagyon.

Gondoltam magamban,még a lapok betöltése előtt,hogy "á,egy kis vaníliáscukor nem árthat neki.Teszek hozzá egy keveset."

Nyúltam be a szekrénybe,nem néztem mit veszek le,csak téptema kis papírtasakot és öntöttem,közben pedig kevertem a robottal.

Félretettem,elmostam a keverőt.

Amire visszanéztem a krémre,hogy betöltsem,láttam,hogy az egész felhabosodott...

Utána vettem észre,hogy a vaniliáscukor helyett,sütőport raktam bele...

Egyszer fánkot szerettem volna sütni,mikor elraktam kelni a tésztát akkor nézem hogy miért van az asztalon kinthagyva másfél deci tej:természetesen kihagytam a tésztából...azért elkezdtem kisütni hátha mégis jó lesz-de nem lett.

Főztem már pudingot cukor nélkül.

Sóztam meg teát,gyümölcslevest tévedésből.A teába bele is ittam...

Mivel sok baki adódik az ember élete folyamán a konyhában is, van miből válogatni, visszaemlékezni.legtöbb ma már nagyon vidámnak tűnik, de akkor nem biztos, hogy boldogok voltunk:)

első pogácsám szakácskönyvből!! az élesztőt felfuttatjuk... stb. lövésem sem volt a felfuttatásról, így szépen zubogósra felforraltam a tejjel, cukorral, és amikor már bugyborékolt, akkol gondoltam ez már fut...

Hát olyan töpörtyűs pogácsám lett, mint a kőszikla.

Pityeregve hívtam anyukámat, hogy én mindent úgy csináltam, és elmeséltem.na akkor magyarázta el milyen is az élesztő felfuttatása.

Pajti kutya fogait is letesztelte a pogácsám, mert, mint a csontot, úgy ropogtatta.

Rengeteg bakim volt már a konyhában, de sajnos csak párra emlékszem:

1. Életemben először sütöttem kefíres lángost, roppant büszke voltam magamra, hogy milyen szép, hólyagosra kelt a tésztám, amit 1 kg lisztből készítettem. Sajnos sót egy szemet nem raktam bele, így elég érdekes íze volt, elmehetett volna fánknak is.

Azért jó sok fokhagymás-tejföllel meg sajttal megettük, de ezt azóta is emlegeti a párom.

2. Hóvégén egyedül voltam otthon, boltok már bezártak, vacsorám nem volt. Kipakoltam a hűtőből, nem találtam sok mindent, csak egy darab sajtot meg sajtkrémet, gondoltam főzök belőle egy jó sajtkrémlevest recept nélkül, rögtönözve. Undorító lett, a mosogatólé finomabb lehet, mint ez a "leves" volt, napokig beleborzongtam az ízébe.

3. Télen pizzát sütöttem, amikor ki akartam venni a sütőből, megbillent a pizzasütő lap a kezemben, és a pizza a gáztűzhely alján landont, feltétekkel lefelé. Szépen ráégett a gázégőkre a sajt, a sonka és a zöldségek, szét kellett szedni a sütőt, fél napig takarítottuk, két napig szellőztettünk.

Pizzás kalandom nekem is volt. életem első és utolsó mirelit pizzáját vettem. elolvastam a magyarnyelvű javaslatot,hát az volt ráírva, hogy előmelegített sütőbe helyezzük a rácsra... hát én ráhelyeztem, tepsi nélkül.

20 perc múlva , amikor megnéztem, hát csüngött mindenfele keresztül a rácson,azt sem tudtam, hogy mihez kapjak.

hát azóta megtanultam saját pizzát sütni, és pizzasütő formában teszem a rácsra sülni:)

17-es vagyok, eszembe jutott még egy emlékezetes a pizzáról, meg a feltéttel lefelé borulásról. Nagyjából egy éve történt. Hurkát, kolbászt készültem sütni, jól felforrósítottam a sütőt, közben előkészítettem a tepsiben a kaját (vékonyan meg szoktam kenni olvasztott zsírral a hurkát, kolbászt, és egy pár csepp vizet teszek alá, majd jól megszurkálom, a májasat sokszor hosszában megvágom, mert mindenki a "kirobbant" részt keresi, és sok zsiradékkal szeretjük tunkolni...)

Minden oké, sütő forró, az utolsó csepp házi gűszeres libazsíromat használtam el a bekenésre. Sütőajtó kinyit, rács kihúz, majd ez laza mozdulattal tepsi a tartalmával együtt hátra, a rács mögé bedob... Tepsi lebillen a rács hátulján, a belevalók meg ömlenek és égnek a sütő alján. Hála az égnek villanysütő, de így is várni kellett, hogy kihűljön... fél napig vakargattam a legfinomabb libazsírt a sütő aljáról... a hurka kolbász viszont menthető volt, így kicsit később, vacsorára sütöttem meg :)

Nem a legnagyobb bakim volt, de nagyon bosszantó, éppen a hét végén volt. elővettema mérleget, amihez egy tálka tartozik, mindig abban mérem ki a rizst. most is kitáráztam, beleöntöttem 30 dkg rizst, és és a zacskóval valahogy meglöktem a tálkát, az a konyhapultra pofára esett.mivel olyan 15 cm körüli a mérleg, jó nagyot esett, és amerre a szem ellát, mindenütt rizs volt. a szendvicssütő alatt, a kenyérpirító alatt, a robotgép között-fölött, de még a gáztűzhelyre is jutott belőle.

ja és persze a járólapra is bőven. soha nem gondoltam volta, hogy 30 dkg rizs ennyi tud lenni... :)

Először is a plafonra néztem, és elmormoltam egy igen hosszú, és cifra káromkodást. (nem mentem el meggyónni, bocs)aztán csendes takarításba kezdtem, mert a család még aludt, így porszívó szóba sem jöhetett.

tanulság: nincs:) bármikor, bárkivel előfordulhat./esetleg, ha kapnék egy lapos digis mérleget ajándékba/ :)

Na igen, a hasonló szétszórós is jó...

Egyik kedvencem, már nem először volt, utoljára épp hétvégén:

Unokaöcsémék ha nálunk alszanak, sokszor bemennek játszani, tv-zni a hálószobánkba. Most is így történt, szotyiztak is, egy jó nagy tálat teleszotyiztak. Én úgy szoktam bemenni este, hogy lámpát nem kapcsolok, hanem bemászom az ágyba, és a kislámpát nyomom fel, aztán olvasok legtöbbször. Ahogy mászom be, nagy lendülettel felhajtom a takarót, és akkor valami fura hangot hallok. Mondom biztos a tv újság esett le. Aha... a teli tál szotyihéjat szépen szétszórtam a komplett hálószobában... kb fél óráig szedegettem, mivel unokaöcsémék már aludtak, nem akartam porszívózni... pedig megérdemelték volna, hogy felkeltsem őket és összeszedessem velük, másnap kaptak a fejükre érte :)

Egyrészt mert nem szeretem, ha ilyesmit az ágyban esznek, napokig szedegetem ki magam alól a szúró héjakat... másrészt mert otthagyták.

Amit én tudok.:

Az Anyukám alsó tagozatos koromban mindig teával keltett, az egyik nap panaszkodtunk a testvéremmel, hogy nagyon keserű volt ez a tea, de megittuk...

Kiderült, teafű helyett kávét főzött ki a gömbben...

(jó fáradt lehetett)