Miért kell a lekváros üveget lefordítani 5percre mikor a lekvárt beletesszük?

Nagyon jókat írtok, köszönöm én is!

Ha már a kérdezőt érdekli minden praktika írok kettőt én is:

Elősször is kerülöm a tartósítószereket,hacsak lehet...

De mivel fájósak a fogaim és drága a cukor - ami egyébként ugye tartósítana is -, és nem is egészséges stb...

És a gáz is drága meg az időm is, amit ácsorogva töltenék éjszakánként a konyhában amíg sűrűre forralnám a lekvárt, - amely művelet szintén tartósítana...

Ezért én bizony:

-Belenyomom a rúd mixert a félfazéknyi kimagvazott akármibe, hogy mielőbb leve legyen. Saját leve! Semmi víz, mint némely régi szakácskönyvben , amit akkor írtak amikor még nem volt se mixer, se daráló, se fantázia?

-És cukrot csak az "ízéért" teszek bele, ha már rászocializáltak sajnos gyerekkoromban a cukroskenyerekkel...

-És csak addig melengetem amíg felforr és még pár gondolomnyi percig, hátha volt benne némi csíraféleség is.. ki ne hajtson itt nekem! Azt hiszem 7 perc forralás már szinte minden nyavaját odavág, de legszivesebben nyersen tenném el a gyümölcsöket, a tápértékük miatt... Ha valaki csinált ilyet, gondoljon rám!

-És ezidő alatt a "másik gázrózsát" meggyújtva tepsit teszek rá, aljában vízzel, hadd forrjon ez is!

Azt hiszem ez lehet a vizes dunszt, nem nagy kunszt!

Ebbe rakom a csavaros tetejű! befőttesüvegeket. A "keménytetőt" nem bírja kiszúrni sem moly, sem ínyenc darázs, mint annó jóanyámnak a nyócvanas években. Azóta csavaros tetőt rak még a celofánra is...

Az viszont tényleg fantasztikusan finom volt, amikor nagymamámkorabeli több éves szilvalekvár az ujságpapírral bekötött celofán alatt felére töppedt az üvegben és késsel birkóztunk ki belőle kis cukorkányi darabokat..!

Valamim ilyen lehetett a kemencében "dunsztolt", agyagedényben lekötött szilvalekvár is, ami tuti, hogy nem főtt ki a gombócból sem!

Szóval ott tartottam hogy forró vizes tepsibe a csavaros üvegeket!

"Csírátlanítás", "el ne törjön" és hogy a lekvár fölött maradó levegő is forró legyen - nagyobb vákuum, kevesebb oxigén! stb tudományos cél érdekében.

-Természetesen rotyogva rakom bele a lekvárt, teljesen tele, nem zavar, hogy olyan lesz a teteje, mert imádom lenyalni a felbontás után!

Miután végigolvastam a Többieket, most már tudom, hogy valószínűleg ilyenkor viszem be az üvegbe a "rontást"!

De sebaj, úgyis hűtőbe teszem, hiszen én télen-nyáron hűtve szeretem a lekvárt, mert így sose olyan émelygős, hanem frissítő, üde, a gyümölcsdarabok roppanók, mivel elfőzve sincsen...stb

-Így ugye minimális levegő marad benne és forró az is...

Természetesen ez a "lekvár" szuperhíg, és nem mindenhez jó. De a kemény meg a lekvárostésztáról gurulna le, tehát kell többféle, pl zselatinos is - de ilyesmit még felbontás után is adalékolhatok, ha kell.

Most jön a "második" praktika:

Száraz dunsztnak a nyáron hűtőtáskának használatos műanyag dobozt használom. Persze jégakkuk nélkül!

Így nem kell napokig bitorolnom más tárgyakat (dunnák, paradicsomos és szennyesládák...) felborítva ezzel mások lelkivilágát és nem megkockáztatva, hogy valamia lekváros lesz...Kevesebb helyet foglal és a sok üveg napokig melegen tartja egymást!

Ha meg egy-két üveg mégse férne bele, sebaj úgyis mindíg akkor kívánom a legjobban a lekvárt, amikor ott lenne a friss gyümölcs is.