Ha telivásárolom a hűtőt és veszek az éléskamrába étcsokikat, sütiket, kekszeket, az kidobott pénz?

Hat nezd enis ilyen vagyok. Mindig az a kerdes, i van ha egyszer nincs igy teletömve a kamra, hütö.nyugtalan leszel? ideges? amolyan "elvonasi tünetek" ha erted hogy ertem.

Egyebkent enis ilyen vagyok. Tele a gyümölcs tal mindig, mindenböl 2-3 darab van otthon hogy sose legyen olyan hogy nincs. En sajnos talan tulzasba is viszem, pl en nyugtalan leszek ha "csak" 2 kocka vaj van, 2 doboz tej, stb stb.

Nemtudom miert,

Senki sem tulsulyos nalunk. Nem is eszünk annyit de mindig minden ott van

"ha kimegyek a konyhába egy eszpressót inni, kell lássam magam körül a bőséget. Akkor érzem azt, hogy jól végeztem a dolgom"

Ez egy klasszikus (sokak szerint hibás) szülői logika, hogy gondoskodsz, táplálod a gyereked, azzal érezteted a törődésed, szereteted, hogy mindent és még többet oda teszel neki.

"ehet amennyit akar, de senki sem kötelezi."

Viszont ha ott a korlátlanul elérhető kaja, akkor sokkal nehezebb, sokkal több akaraterőt, odafigyelést igényel nemet mondani rá. Irtó könnyen megszokássá válik, hogy "ha már ott van", elvesz egyet, még egyet. Akár az is simán előfordulhat, hogy valaki már rosszul van, de még eszik egy kicsit megszokásból, meg mert ott van.

Sokkal egészségesebb, ha korlátozott, kiporciózott adagok vannak, kérni, keresni kell, ha még TÉNYLEG akarsz többet enni és nem csak úgy ott van, akár kéred, akár nem.

Sokkal nehezebb megállni, hogy ne edd meg mindet, mint amennyire ténylegesen hiányozna, ha csak fele annyit ennél, de ha még tényleg kérnél, akkor kérhetnél még.

Állítólag csináltak olyan kísérletet, hogy egy megbuherált tányérba alulról töltötték a levest, miközben ettek belőle az emberek. A többség képtelen volt abbahagyni, amikor már jóllakott, mert nem volt támpontja, hogy mennyit is eszik belőle, hiszen nem fogyott el soha a tányérból. Ő csak ette és ette és még mindig volt és ette tovább.

Jó fej dolog, hogy gondoskodni akarsz a gyerekedről és mindent megadnál neki. De sokkal többet használsz neki, hogyha racionálisan korlátozott a kínálat számára.

Na meg ő a lányod. Mi lenne, ha megbeszélnéd vele, hogy ő mit gondol és aztán hallgatnál rá, közösen alakítanátok ki azt a rendszert, ami neki is megfelel és talán számodra sem teljesen elfogadhatatlan?

Ha anorexiás, akkor először beszélj te pszichológussal, hogy milyen módon érdemes megközelítened a problémát, aztán vidd el őt, hogy elkezdjen dolgozni rajta. Persze már ezt is érdemes a pszichológussal megbeszélni, hogy milyen módon tálald neki, hogy ne támadásnak érezze, mert gond van vele.

A probléma nem az étkezése, az csak egy tünet, ami a fejében levő zavarból ered. Ha csak eteted (még ha csak indirekt módon is), az nem feltétlenül fogja megoldani a probléma gyökerét, sőt önmagában akár tovább is ronthatja, ha nem sikerül a helyén kezelnie, hogy miket/mennyit eszik. Bűntudat gyötörheti miatta, akár még hányathatja is magát.

"Az is lehet, hogy gyógyul."

Épp úgy lehet, mint az, hogy a remény miatt optimistábban értékeled a helyzetet, mint ami a valóság.

Ha szakemberrel beszélsz (meg aztán a gyerek is), abból kevesebb baj lehet, mint ha nem teszed és csak a saját fejed után mész, aztán majd lesz, ami lesz.

"tőletek ennyi telik, hogy minden szar, csak a rosszindulat"

Segítségért jöttél, vagy megerősítésért? Dicsérhetjük, hogy mindent mennyire jól csinálsz és így tökéletes minden, csak egyáltalán nem biztos, hogy ez segít.

Az embernek nem mindig a megerősítésre, egyetértésre, helyeslésre van szüksége, hanem arra, hogy a hibákra rávilágítsanak és lehetősége legyen változtatni.

Te miért akarsz mást csinálni, mint amit a lányod akar? Nem azért, mert úgy gondolod, hogy amit és ahogyan ő csinál az számára nem egészséges, ezért változtatnia kéne?

Viszont attól, hogy te jó szándékkal cselekszel, még messze nem biztos, hogy az teljesen jó. Lehet, hogy használ valamit. Az sem kizárt, hogy mindent megold. De távolról sem biztos, hogy ez a jó megoldás. Ha ezen elgondolkodni sem vagy hajlandó és támadásnak éled meg, akkor nálad is gond van, nem csak a gyereknél.

Anonim fórumok ismeretlen hátterű válaszolói helyett fordulj szakemberhez, akinek ez a szakterülete, ezzel foglalkozik és ezért sokkal jobban tudja, hogyan érdemes a helyzetet kezelni. Lehet, hogy megerősít benne, hogy jól csinálod. Lehet, hogy segít benne, hogyan tudnál többet segíteni, esetleg ad támpontokat, hogy mire hogyan figyelj jobban - aminek egy részére lehet, hogy te magadtól is rájöttél, de ha csak 1-2 hasznos dolgot mond, ami többet segíthet, mint amire magadtól rájöttél, már megérheti.

Ne a saját büszkeségeddel foglalkozz, hanem azzal, hogy mi segíthet a gyereknek. A szakember mindenképpen. Valamitől kialakult ez a dolog nála. Az okok kezelése nélkül nem fog a probléma érdemben megoldódni. Maga az, hogy eszik-e, általában csak egy tünet, nem maga a forrás.

Egy nyílt lábtörésre sem csak sebtapaszt teszel, hogy kívül ne legyen véres, aztán alatta majd magától megoldódik valahogyan.