Miért terjesztik sokan hogy olcsóbb rendelgetni az ételt mint főzni magadra /családra?

Mégegyszer: Nem szégyen az, ha nem engedhetitek meg magatoknak az ételrendelést, étteremben evést, főleg a mostani helyzetekben. Sajnos nagyon sokan vannak így ezzel.

De ilyen kamu dumákkal igazolni ezt, hogy teleköpködik meg hugyos kézzel főznek az igazán szánalmas és bicskanyitogató.

Engedjétek el ezt. Inkább ne szóljatok hozzá, abból kevésbé jöttök ki szánalmasan.

44-es, én egyetértek veled amúgy, túlzás ez, ami a kérdező itt leírt. De másrészt, mint itt valahanyas kommentemben leírtam, engem is tényleg mindig győzködnek a helyi anyukák, hogy olcsóbb, ha nem főznek, pedig esküszöm, nem szóltam még be nekik sosem, miért hordják a menzás kaját főzés helyett :D

De szerintem ez ilyen ösztön, nyilván aki nem főz, azért nem főz többek között(!), mert lusta hozzá, csak nem értem, ehhez miért kell szabadkozni automatikusan. Én meg beismerem, hogy soha nem tudnék eljárni futni meg edzeni, mert én ahhoz vagyok lusta.

Ismétlem: kicsit lustának lenni szégyen, én is szoktam néha rendelni kaját, ha nincs kedvem főzni, itt szimplán azon volt a kérdés kezdetben, miért győzködnek sokan másokat, hogy ez olcsóbb?

Szerintem nem kell egymást és a kérdezőt sértegetni.

Az "olcsójános" írójának mondom, hogy sok "nagysága" meg fog itt lepődni, mivel a kaja alapanyagok olyan mértékben emelkednek, hogy a készétel ára exponenciálisan fog emelkedni. Most nagyon nem hátrány, ha tud főzni, és szeret is valaki, és ettől nem proli.

A másik meg, kérdeztétek tőle a zöldséglevest. Na szóval kb. egy tárkonyos csirkemell raguleves is pont annyi időbe telik.

De tény, hogy akkor is elveszi valahonnan az időt, nekem amikor a munkából venné el (itthon dolgozom, vállalkozó könyvelő vagyok), határidős időszakban hozatni szoktuk egy hétig. Akkor nekem tényleg az órabérem ketyeg. A többi napon belefér a főzés, és szeretek is főzni, férjem is szereti a kajáimat.

Van az a kereseti szint, vagy igénytelenség, amikor megéri rendelni. Tehát amikor rendelsz főzés helyett, azzal valójában szabadidőt és kényelmet veszel magadnak. Ennek is van költsége.

Tehát ha a családban 4-500 ezer/fő a havi bevétel, akkor az ember lehet inkább csak rendel, mert a szabadideje többet ér.

Vagy nyugdíjasok megeszik az olcsó szart is, mert semmi értelme nekik a nyári 40 fokban boltba menni, hazacipelni a nehéz dolgokat, aztán még az 50 fokos konyhában főzőcskézni. Nyugdíjasoknak amúgy is olcsóbb a menü a kifőzdékben.

Meg átlag emberek közül is sokan vannak, akiknek megéri, hogy nem kell vesződni, vagy akiknek elég a kis adag, stb.

Szerintem úgy értik, akik azt mondják, hogy "nem éri meg főzni", hogy nem éri meg a ráfordított idő. Tervezés, bevásárlás, előkészítés, maga a főzés, elpakolás, mosogatás (még ha van mosogatógép, egy-két nagy méretű edényt biztos kézzel kell elmosni), konyha rendbetétele, maradékot elpakolni stb.

Plusz amit írtak itt páran, hogy a plusz gáz/villany/benzin stb. + az órabéred, hiába hurrogjátok le őket, ezt úgy hívják, hogy láthatatlan munka, és igen, azt az időt a családodtól, hobbidtól, munkádtól, akármitől veszed el.

Viszont egy-két speciális kajatípustól eltekintve finomabb/egészségesebb, amit otthon főzöl, és azokkal is egyetértek, hogy ez lehet egy tök jó családi program, akár egy-egy gyerekkel amolyan "mi-időnk", beszélgetés.

Mindenkinek magának kell mérlegelnie, mi fér bele időben/anyagilag, mennyire szeret főzni stb.

Én az arany középút híve vagyok, tudok és szeretek is főzni, férjem is, nálunk inkább a megtervezésen, beszerzésen csúszik el. De nem stresszelem magam azon sem, ha egy héten 3-4x rendelünk, mert úgy alakul az életünk, vannak ilyen időszakok, utána általában jobban odafigyelünk, hogy legyen megtervezve a menü és főzzünk többet a következő hetekben. Nekünk belefér anyagilag, de azért mostanában én is szívom a fogam az árak láttán, lassan a Wolton többe kerül a kiszállítás mint maga az étel ha mondjuk csak egy főzeléket rendelnék a munkahelyemre.

48-as vagyok. Egyébként nekem még soha senki nem mondta, hogy olcsóbb rendelni, mint főzni, pedig körbe vagyok véve gyerekes anyukákkal. Inkább azt, hogy olcsóbb és finomabb lenne főzni, de nincs rá idejük a "munka-suli-szakkörök-sport és néha legyél már félórát kettesben a férjeddel" körben. Illetve egy barátnőm van, ő nagyon sokáig stresszelte magát azon, hogy szar anya és feleség, mert UTÁL főzni, aztán toppantott és azt mondta, hogy ez csak egy aspektusa az anyai és feleségi szerepkörnek, és azóta kb. 90%-ban rendelnek.

És sok komment tükrözi ezt a nézetet, úgy látom, ha csak burkoltan is, ez egy rossz öröksége a háború utáni nélkülözésben felnőtt generáció gyerekeinek, hogy náluk abszolút ez a szeretenyelv, a főzés, az etetés, az minősít téged, hogy főzöl-e vagy sem otthon, és ezt sokszor továbbadják nekünk, aztán megy a vagdalkozás, hogy az a szaranya, aki szarral tömi a gyerekét meg a férjét (értsd rendel) vagy az, aki a konyhában eltemeti magát, ahelyett, hogy a családjával töltené azt az időt. Pedig ez is kurvára magánügy kellene, hogy legyen. :D

Szerintem sokan keverik közbeszédben az ételrendelést a menzázással, étteremben evéssel. Az ételrendelés nem olcsóbb a főzésnél (kiv. ha valaki szeret kifejezetten minőségi, ritka alapanyagokból főzni... azért ha vki "akar", össze tud hozni olyan kaját, ami drágább még akkor is, ha otthon csinálja, mintha rendelne valamit - pl. ritkább húsok, idényen kívüli import zöldségek, speciális sajtok stb.). De pl. ha vki nem ilyen tipikus "ócccsó" kajákat csinál magának otthon (pl. nem össz-vissz krumplis tészta meg a legolcsóbb kolbásszal készült paprikás krumpli a menü), főleg ha pl. egy főre, amit nem tud napokig normális minőségben eltárolni, a menza néha jobb ár-érték arányban.

Én amúgy elég ritkán rendelek, pedig megtehetném. Egyszerűen a szállítási díj túl magas. Évi 2-3x, amikor nagyon megkívánok vmi olyasmit, amit nem tudok elkészíteni vagy rohadtul nincs hozzá kedv / idő, és nem lehet kapni a közelben (pl. vékonytésztás pizza).