Ha öt napra összesen két almátok, három tojásotok és egy félliteres joghurtotok lenne, hogy oldanátok meg az étkezést?

20-as vagyok és látom közben írtál!

Akkor a kérdésem kivételével a többi releváns.

Én végtelenül egyszerűen oldanám meg ezt a helyzetet, egyszerűen elmennék a boltba, és vennék kaját.

Aki nem szellemi, vagy testi fogyatékos, és nem esik gondnokság alá, az így szokta megoldani!

Először azt akartam írni, hogy elmennék dolgozni.

Mivel életképes emberek ebből szoktak megélni. Tanulnak valamit, aztán amihez értenek, azt a tudást, a munkaerejüket eladják.

Ezért pénzt kapnak, ebből kell kifizetni a számlákat, az ételt, és mindent ami szükséges.

(Érdekes, egyébként hogy a munka se jutott eszébe senkinek, pedig akár beugrós munka is van sok helyen 1-2 napra, milyen furcsa módokon lehet pénzt keresni mi?!)

Utána észrevettem, hogy írtad, hogy a szóban forgó barátod dolgozik!!!

Hát ez a történet így nem teljesen kerek!

Borítékot hajtogat mert down-szindrómás?

Nem igazán tudom máshogy magyarázni ezt!

Én 14 éves korom óta dolgozom, 17 éves korom óta fizetem minden költségemet, és 21 éves koromtól vagyok teljesen önálló.

14 éve korom óta 1 másodperc nem telt el úgy az életemből, hogy ne tudtam volna akármikor megvenni egy kiló kenyeret!

És nem azért, mert olyan baromi jól keresek, vagy nem azért dicsőség ez, mert olyan eszeveszett drága lenne egy kiló kenyér.

Szimplán nem vagyok fogyatékos, odafigyeltem általános iskolában 2. osztályban, mikor a 3 jegyű számokkal tanultuk az összeadást meg a kivonást.

Így elég hatékony módszerrel el lehet dönteni, hogy f-ságokra b-sszam el a fizetésem, és mellette éhendögöljek, vagy akármilyen keveset is keresek, úgy alakítsam az életemet, hogy ha már van 2 kezem, 2 lábam, elfogadható felfogóképességem, (tehát munkaképes vagyok és munkám és fizetésem is van)

akkor annyi kiadásom legyen, hogy ne fordulhasson elő ilyen szituáció!

Szóval a kedves barátodnak az ominózus hosszú hétvége után érdemes lett volna felkeresni egy pszichiátert, mert vagy valami függősége van, vagy más rejtett mentális problémája.

De ez egy felelős, felnőtt, pénz kereső embertől egyszerűen elfogadhatatlanul életképtelen viselkedés. Ez nem normális dolog!

"Tavaly nyáron fényes nappal kirabolták az egyik barátomat. Elvitték a tárcáját, az iratait, a telefonját, épp csak a lakáskulcsát nem. Ennyi kajája volt otthon, de semmi extra félrerakott készpénz, sem alapanyagok, ráadásul jött a hosszú hétvége, tehát a bankba sem tudott elmenni. Számítógépe meg nem volt, hogy onnan üzenhessen."

Elmegyek a rendőrségre feljelentést tenni. Megkérem azt, aki felveszi a jegyzőkönyvet hogy írjon uzenetet x barátomnak, vagy hívj a fel. Nem tudom külföld melyik ország, de Magyarorszagon amúgy pár éve még ha bejelentetted hogy ellopták a bankkartyadat az irataidat és a készpénzedet, kaptál valamennyi készpénz segelyt

24-es: arról volt szó, hogy ellopták a pénzét, a bankkártyáját, azaz NEM TUDOTT volna VENNI semmit, mert ingyen nem adnak neki sehol.

Egy hosszú hétvégén meg nem sokra megy azzal, hogy VAN munkahelye, ettöl még nem lesz arra a pár napra pénze!

27-es!

Értem! Felfogtam, elsőre is!

Mint említettem, nem vagyok fogyatékos.

Így továbbra is az a válaszom, hogy én úgy oldottam volna meg, hogy elmegyek a boltba, és veszek kaját.

Mivel nem vagyok elmeháborodott, hogy az összes vagyonomat az utolsó fillérig magamnál tartsam.

Nem tudok erre mást mondani. Mivel a kérdés úgy szól, hogy én (mármint mi, válaszolók) hogy oldanánk ezt meg, erre továbbra is ez a válaszom.

Nálam egyszerűen nem tudna előfordulni ilyen szituáció, mert úgy alakítom az életemet, hogy ez egy teljesen lehetetlen, életszerűtlen helyzet lenne.

Ilyen nem fordulhatna elő, mert nincs olyan, hogy még ha ki is rabolnak, végem lenne, és ne lenne semmi kiút.

És továbbra se hinném, hogy én lennék különleges. Nem vagyok paranoiás, nem készülök világvégére, de azért 1-2 dolog van a fagyasztómban is, meg némi pénz mindig van itthon. Bármi váratlan kiadás lehet. Azt hogy oldja meg?