Bullyingoltak (Bántalmaztak) benneteket valaha az iskolában?

Arra emlékszem, hogy általános suli 8.ban szerveztek kirándulást Bécsbe, ahol nagyon sokat bántottak az évfolyamtársaim (több osztályból is voltak puják).

Gúnyneveket találtak ki nekem, alvás közben baszogattak és amikor azt hitték, hogy alszom, arról beszélgettek, engem mindenki utál... a valóság sz, hogy nem utált mindenki, hanem sokat bullyingoltak, piszkáltak engem. Kb. rossz divat volt egyes gyerekeket bántalmazni a suliban.

Kevésen múllott, hogy nem hívtam fel a szüleimet, hogy jöjjenek értem, mert már nem bírom tovább.

..

17, a többiektől is kérdezem, de főleg tőled. Ha nem gond, nem akarom felszakítani a sebeket.

Jártál esetleg pszichológushoz, hogy ezt feldolgozd? Vagy volt/van valamilyen módszered aminek segítségével túl tudtál ezen jutni?

Én most egy olyan helyzetben vagyok, hogy elkezdtem szedni egy nyugtatót a pánikbetegségre, aminek sajnos az a mellékhatása, hogy nagyon dühös leszek minden nap emlékek miatt.

Sokáig azt hittem már nem is érdekel ez a dolog, de nagyjából egy éve amióta szedem a gyógyszert minden jön vissza

Sajnos én ilyen áldozat típus vagyok, általánosban és gimiben is ért bántalmazás és én csak álltam ott és néztem ki a fejemből, soha semmit nem szóltam vissza, amit ma már nagyon bánok, de akkor egyszerűen lefagytam.

Elolvastam itt minden választ és egyrészt sajnálok mindenkit, de közben annyi “jó” érzés volt benne, hogy nem vagyok egyedül, mert az osztályban mindig csak én voltam az aki ezt kapta.

Mivel már felnőtt vagyok, túl a 25-ön és most ennyire visszajött ez, félek, hogy már örökre velem marad…

Mi szerintetek a legjobb módszer arra, hogy ne érezzem minden nap ezt a dühöt és gyűlöletet?

#34. Jártam szakemberhez de röhögni fogsz, miért. Írtam, hogy volt az a gyerek, aki minden nap odajött a padomhoz és az arcomba ordította, hogy ronda vagyok és hogy mikor döglök már meg. Na egyik nap amikor ezt megtette, felálltam, elkaptam a nyakát és mivel az ablak mellett ültem, belevertem a fejét az üvegbe és mondtam neki, hogy ha még egyszer meghallom ezt, meg fogom ölni. Közben én egy 35 kilós lány voltam, ő meg egy nagy fejlett fiú de akkor megijedt. Természetesen valaki azonnal futott az osziért és mentem az igazgatóhoz, aki nagyon csodálkozott, mert amúgy mindig csendes voltam és látszólag gyenge, akár tagadhattam is volna de mivel az osztálytársaim látták, felesleges volt. Bejött a srác anyja is, meg minden. Elmondtam, hogy a fiú nagyjából egy éve naponta bánt és hogy most lett elegem. Végül arra jutottak, hogy járnom kell a suli pszichológusához, mert dühkezelési problémám van, a srác meg jó hogy buksisimit nem kapott, ott sajnálta mindenki. Még egy dolog miatt fontos a sztori, mert kérdezted, segített-e a szakember. Hát kérlek eleinte nem bíztam benne, az első 2-3 ülésen nem szólaltam meg, csak vártam, hogy leteljen az idő. Utána miután százszor elmondta, hogy nyugodtan beszéljek, őt titoktartás köti, senki nem fogja megtudni mit mondok neki, végül elmondtam pár dolgot, amit amúgy is mindenki tudott, hogy pl. apám iszik, hogy a szüleim folyton ordítanak meg hogy anyám szokott ütni. Kb. egy hétre rá anyám hazajött a munkából és szó nélkül elkezdett ütni, végül majdnem az ügyeletre kerültem. Kiderült, hogy a boltban a pszichológus elpofázta amit mondtam neki és az egész bolt erről beszélt, amikor anyám bement és meghallotta. Utána hónapokig néma kuss lett a boltban, ha bementem és akkor is, ha anyám bement. A pszichológushoz ég tanév végéig járnom kellett de egy szót sem mondtam neki azután, eszem ágában sem volt kórházba kerülni. Érthető módon amikor később, felnőttként éreztem, hogy szükségem lenne segítségre, csak nagy nehezen vettem rá magam, de végül elmentem az egyetemi pszichológushoz, részint azért, mert ott senki sem ismert és nem gondoltam, hogy ártana nekem ha mégis beszélne róla. 3 évig jártam de nem annyira a sulis dolgok, inkább a családi bántalmazás miatt, a szüleimmel való viszonyra próbáltam megoldást keresni. A bántalmazó iskolatársaim addigra már a fasorban sem voltak és nem érdekeltek, a messzire költözés teljesen megoldotta ezt a problémát, sőt igazából nüansznyi problémának tűnt, mert tudtam, hogy azoktól megszabadulok de a szüleimmel még muszáj voltam sokáig együtt élni.

Elnézést a hosszú sztoriért de fantasztikus példája annak, amikor körülötted minden felnőtt tök inkompetens, éljen a magyar oktatási rendszer és egészségügy :3

Neked azt tudom mondani, hogy menj vissza oda, ahol felírták a gyógyszert és mondd el, hogy mit érzel tőle. Az ilyen gyógyszereknek sokféle és szar mellékhatása van, de nem kell egynél leragadni, ha érzed, hogy nem vagy jól tőle. Az nem megoldás, hogy hat egy problémára de csinál helyette 2-3 másikat. Felnőttként az ember már felszabadul ezektől a dolgoktól, nincs többé suli, nincs szülői kényszer, ha valahol nem jó neked, akkor váltasz. Csak kell az aha-pillanat, amikor mindez leesik, sokaknak túl későn és sokaknak nem megy egyedül, hanem kell a szakember, aki rávezeti. Ha szerinted könnyebb lenne kiverni ezeket a fejedből, keress jó pszichológust is, aki legalább addig foglalkozik veled, amíg leváltod a gyógyszert.

Nem gond, hogy hosszú, jó hogy leírtad.

Igazából kicsit más a sztorink, mert velem az volt, hogy a legjobb barátnőm kezdett el bántani, mert rávette egy másik lány, akinek az új legjobb barátnője lett. Ugye ilyen tipikus gyerekes legjobb barátnő hülyeség.

Sajnos én csak részletekre emlékszem, azt sem tudom hogy a családom hogy tudta meg, meg azt sem hogy végül is hogy lett vége.

De nagyjából másfél év beszólogatás után nekem kiesik hogy mi történt aztán már csak arra emlékszem, hogy kibékültem velük…

Ezt őszintén így utólag fel nem tudom fogni. Sajnos nekem is volt otthon olyan dolog amit ki kellett zárnom, én arra gyanakszom, hogy egyszerűen más óvodás koromban kialakult bennem hogy kizárom a rosszat és emiatt talán fel sem fogtam, hogy mi történik és ezért tudtam aztán kibékülni velük.

Hát a mai fejemmel nemhogy nem békülnék ki, hanem nekik mennék.

Pedig nagyon ocsmány dolgokat tettek meg velem. A fő dolog az az volt, hogy szúnyognak meg szúnyoglábnak hívtak.

Bementem a terembe reggel és mondták hogy na szia szúnyog, megjött szúnyog… itt van ropiláb stb.

És én erre sajnos semmit nem tudtam reagálni.

Ez zavar a legjobban hogy most nekik mennék, viszont akkor ott 13 évesen képtelen voltam bármit tenni.

Most egy ominózus óra jön fel bennem minden nap amióta szedem ezt a nyugtatót, amikor az egyik órán a tanár megszólalt hogy jaj megtámadott egy szúnyog gyerekek, itt köröz a fejemnél.

Erre az a lány aki rávette a volt legjobb barátnőmet, hogy legyen ellenem és elkezdte a szúnyogozást, nagyon hangosan felnevetett…. Nyilván az egész osztály tudta hogy miről van szó.

Most csak az van bennem, hogy miért nem álltam fel és rúgtam fejbe… de akkor ott nem tettem semmit…

Volt hogy ellopták az uzsonnámat és direkt előttem ették meg.

Persze nekem is megvolt hogy a fiúk utánam szóltak a folyosón hogy deszka, utálunk stb…

Főleg egy dagadt nagyon csúnya kretén szólt be folyamatosan.

Így felnőtt fejjel fel nem tudom fogni, hogy egy 13 évesen már vagy 100 kilós kis dagadtge.ci mit képzelt magáról, hogy ő szól be…. Hihetetlen.

Az biztos hogy ez az egész bennem most csak a gyógyszer miatt jön fel, mert konkrétan ballagás után ezekre a dolgokra én nem is gondoltam, éltem az életem, dolgoztam, utaztam… azóta rengeteg bókot kaptam már és sok férfi közeledik.

De egy éve minden nap feljön bennem és őszintén már nagyon csúnya dolgok is megfordultak a fejemben hogy hogy kellene megbosszulni…

Nehéz megértenem ezt magamban hogy 12 évig leszartam már azokat a kreténeket, most meg egy éve egy NYUGTATÓ miatt ez a helyzet velem….

Látjátok még itt is rákerestem erre hogy segítsen ha találok valamit…