Ki segít lelkileg azoknak a brutális gyilkosoknak/családírtóknak/állatkínzóknak, akik kiszabadulnak, bánják a tettüket? Hogy dolgozzák fel?

Ha jól tudom sokuknak semmi pszichés betegsége nincs - ezért is börtönbe, nem pszichiátriára - kerülnek. Vannak olyan brutális gyilkosok, akik a teljes saját családjukat, párjukat, szüleiket, gyereküket, barátaikat kiirtják, gyakran borzasztó kínzások között. Valaki a saját háziállatát kínozza halálra, majd öli meg brutálisan.

Ezek az emberek nagyon jogosan meg is kapják a büntetésüket. Ugyanakkor Magyarországon nagyon ritka a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélküli tényleges életfogytiglan, halálbüntetés meg nincs. Mivel ezek az emberek nem betegek, ezért vannak érzelmeik, érzik ennek a súlyát is.

Ha én egy ilyen ember helyébe próbálnék helyezkedni, akkor arra a következtetésre jutnék, hogy a börtön az semmi. Szó szerint lókuki büntetés. A valódi büntetés az lenne, hogy amikor kiszabadulok, akkor sem fognak újra élni a barátaim, családtagjaim vagy akár a háziállatom. Magányos lettem, mert saját magam brutálisan ártottam azoknak, akik szerettek engem, de én felhúztam magam, mert XY. Lehet, hogy leültem a büntetésem, de az továbbra is eltörpül amellett, amit én ártatlan embereknek okoztam. Még a nyugodt, fájdalommentes halál lehetőségét is elvettem tőlük, nemhogy az élethez való jogot. Én visszanyertem a szabadságom - pedig keményen bűnös vagyok -, de ők soha nem nyerik vissza az életüket. Mondhatjuk úgy is, hogy a valódi büntetés a szabadulás lenne. Ha a helyükbe helyezném magam, akkor nem bírnám feldolgozni, hogy szabadulhatok, lehet, hogy öngyilkos lennék.

A még érdekesebb dolog az a pszichés esetek esete. Náluk ráadásul nem szükségszerű, hogy valami ezt kiválthatta (pl. eleve rossz viszony, ami miatt eleve kevésbé gyászolnának), hanem lehet, hogy csak úgy véresen lemészárolták a családjukat, mert akkor épp olyan tikkjük volt. Ők ha kijárják a kényszergyógykezelést, tudatosul bennük, hogy mit tettek, hogy apjuk, anyjuk, párjuk, gyerekük, nagyszüleik, barátaik, kutyájuk, macskájuk kb. mindenki halott, ráadásul ők végezték ki őket brutálisan, akkor mi játszódik le bennük? Lehet, sőt, valószínű, hogy tiszta fejjel nem is tették volna meg. De attól még, hogy ő ártatlan jogilag (hisz nem volt épelméjű), a családja már nem él, a barátai már nem élnek, az ő életüket nem tudja visszaadni sem ő, sem az állam, sem senki, max. maga a Legfelsőbb, a haláluk oka pedig ő maga. Hiába tudja, hogy ő nem volt magánál, attól még ő ölte meg őket, az ő kezén folyt a vérük stb. Ha beleképzelném magam egy ilyen helyzetbe, akkor sírva könyörögnék a bírónak, hogy örök életemre ítéljen el, nem érdekel a 25 év. Kapjak én is 6000 évet plusz halált, mint Amerikában, meg Kínában szoktak. Ha meg kiszabadulnék, akkor szerintem a börtön kapujában szúrnám le magam, hogy én se kaphassam vissza a szabadságom, sőt, az életem sem. Magányos lettem, saját magam miatt, ráadásul úgy, hogy ez ellen nem tudtam tenni, "nem voltam magamnál".

Azokat, akik teljesen maguknál voltak, csak elszállt az agyuk vagy irtó kegyetlenek én nem tudom annyira sajnálni. Együttérzek velük, de nem sajnálom a büntetésüket. Megérdemlik a lelki gyötrelmet, a tikkun, a karma működik. Ha elévülne a dolog, akkor is megkapja a méltó büntetését csak nem a társadalomtól és az államtól, hanem a Legfelsőbbtől. De egy mentális nehézségekkel küzdő embert nagyon tudok sajnálni...

Ki segít ezeknek az embereknek? Hogy tudják lelkileg feldolgozni a tettüket?