Bullyingoltak (Bántalmaztak) benneteket valaha az iskolában?

Szerencsére annyival megúsztam gimiben, hogy általában a hátam mögött beszéltek ki, bár voltak kivételek, amikor arra mentek, hogy mindent halljak. Elvétve volt, hogy strébernek hívtak, ami bár eleinte bántott, egy idő után nem foglalkoztam már vele. Olyan osztályom volt, ahol cikinek számított tanulni, és az volt a "menő húzás", amikor puskával, csalással szereztek (jó) jegyeket.

Nem volt rá példa, engem a tisztelet övezett általánosban és gimiben valamint az egyetemen is. Hozzátartozik, hogy nagyon karizmatikus személyiségem van, kifejezetten intelligens, higgadt és okos vagyok, valamint magas (196 cm) és sportos testalkatom van. Egyszer kétszer eldurrantottam 1-2 könyököst és állast és meg is volt a 100% respect.

Nem, nálunk se általánosban, sem gimnáziumban nem volt ilyen kipécézett ember, akire rászálltak, de általánosban igazából mindenki csesztetett mindenkit ha épp olyan kedve volt, nem volt rossz az osztályközösség, csak hát a gyerekek néha hirtelen megutálják azt, akivel múlt héten még barátok voltak, aztán kibékülnek megint, de az utálós időszakban mennek a szemétkedések. De semmi súlyos dolog nem volt.

Általánosban végig 4-tol 8-ig. Azt hittem ha középiskolába kerülök boldog leszek és lesznek barátaim. De a feldolgozatlan traumáim miatt erősen szorongok.

Általánosban engem is, 5-8. osztályban. Elég rossz anyagi helyzetünk volt és ebben az időszakban kezdték el érdekelni az osztálytársaimat az ilyesmik, kinek mije van, kinek mit csinálnak a szülei, ki hogy néz ki, ki szép, tudjátok. Plusz valahogy kitudódott (gondolom szülők által) hogy apám kocsmázik és hogy rendszeresen vernek otthon, így konkrétan boxzsák lettem verbálisan is és tettlegesség szinten is, bár utóbbi ritkább volt, inkább a holmijaimat vették el és tették tönkre, hogy azért majd megverjenek otthon. Ha ez megtörtént, elégedetten vizslatták az új foltjaimat vagy ha nem látták, keresték őket vagy lökdöstek és közben kérdezték, hogy na most hol ütött szét anyád stb. Nagy kedvencük volt az, amit fölöttem is írtak, hogy az iskolatejet öntötték vagy a táskámba vagy a kabátomra vagy csak simán hátulról a fejemre vagy az ölembe, ennek az volt az oka, hogy mivel a tej 90%-a megmaradt a nap végén, ha épp apám bejött értem akkor néhányat hazavitt (amúgy a takarító vitte volna el mindet). Mindig hallgattam, hogy olyan csórók vagyunk, hogy apámnak az iskolatejet kell lopnia, hogy legyen otthon tej. Volt, hogy ami megmaradt, kiöntötték a mosdókagylóba és megdobáltak az üres dobozokkal, hogy na most mit isztok otthon, nem lesz amit apád hazavigyen, haha. Az osztályfőnök kb. velük röhögött, amikor új tanár jött az iskolába, az első tanítási óráján már "a csóró kislány"-ként azonosított. Más tanárok csodálkoztak, hogy miért viszem állandóan mindenhová az összes cuccomat, szünetben is az egész táskám, kabátom, tesicuccom stb. nálam volt, még a budira is vittem, mert tudtam, hogy ha egy percre otthagyom, bele fognak önteni valamit vagy leköpdösik, széttépik de sosem kérdezte meg senki, csak furán bámultak, szerintem azt hitték, simán kettyós vagyok vagy ilyesmi. Az utolsó 2 osztályra valahogy kinőtték ezt a rombolást és már csak szóban bántottak, az egyik fiú pl. minden reggel odajött és rám üvöltött olyasmiket, hogy ronda vagyok, ha ő lenne a helyemben már rég öngyilkos lett volna, az ilyennek kár élnie stb. A lányok időnként ellopkodák a cuccaimat, körbeadták, röhögtek rajta hogy milyen olcsó fos, de aztán visszaadták. A poén az, hogy miután végre kijártam a sulit és elhúzhattam arról a szemétdombról, a volt tanáraim meg az osztálytársak anyái ki voltak akadva, hogy miért nem tartom a kapcsolatot senkivel.

#12 Bence te vagy az?

19. Sajnos mindig túl jó memóriám volt, kb. 2 éves koromtól mindenre emlékszem. Igazából gimiben már regenerálódtam valamennyit, ott nem bántottak, valahogy annyi településről kerültünk össze, sok különféle családból, hogy egyrészt senki sem ismerte a másik helyzetét, másrészt ott ez valahogy nem volt kiélezett, 1-2 gazdag diák volt aki villogott de eszükbe sem jutott másokat piszkálni. Elvoltam a magam jelentéktelenségében és dolgoztam a célomon, ami kb. 4. osztályos koromban fogalmazódott meg: tanulni, elmenni minél távolabb, egyetemre bejutni, jó munkát szerezni, hogy soha többé ne kelljen visszanéznem. Felnőttként elmondhatom, hogy sikerült, azóta van 2 diplomám, munkám, meglepően okés a helyzetem a gyerekkorihoz képest de nagyon sok szopás volt idáig eljutni. A történteken amennyire lehetséges, túltettem magam de rendkívüli módon fel tud b*szni ha valahol családon belüli erőszakról vagy bullyingról hallok/olvasok. Érdekes módon a saját hallgatóim fordulnak néha hozzám ilyen ügyben, pedig semmit sem tudnak a múltamról (régebben főállásban, most mellékállásban tanítok egyetemen).