Középsulisok! Más is van így ezzel?

Ne aggódj, én is ugyanezt gondolom, de igazából rájöttem, hogy nem a kozépiskolával van a baj, hanem az átlaggal. Sajnos tudom, hogy nekem ez mindig ilyen lesz, hiszen nagyon kevés embert ismerek aki minimálisan hasonlít rám. A kortársaimat most nagyon elkezdte érdekelni az alkohol, problémájuk van azzal is, hogy én undorodok tőle.

Igazából nem tudom, hogy hogyan élem túl. Néha, ha van rá igényem röhögök velül valamin, mert igazábol azt lehet velük (kb csak azt tudnak), és ha úgy érzem, hogy kezd sok lenni a társaságuk, akkor koncentrálok kicsit azokra a dolgokra amiket szeretek. Megpróbálok az lenni, aki lenni szeretnék és nem hagyom, hogy megváltoztassanak valakivé, aki sosem voltam és nem is leszek.

"Mindenhol azt hallani hogy ezek az évek a legszebbek"

Életemben soha senkitől nem hallottam ezt.

Miért baj, ha unalmasnak tartanak? Mondják neked?

Miért baj, ha nyíltan nem mutatják ki, ha valaki unszimpatikus? Jobb lenne a közhangulat, ha még ki is mutatnák?

Érdekes kérdés!

Nekem is anyukám azt mesélte, hogy a középsuli élete legjobb négy éve volt.

Én is igazából jól éreztem magamat gimiben, de azt a hű de legjobb érzést sosem tapasztaltam.

A gimiben is azért éreztem jól magamat, mert általánosban viszont szenvedtem. Az osztályfőnököm utált azért, mert jól tanultam, mert nem piáltam, mert nem buliztam, stb... Ezt persze az osztálytársaim átvették. Az egyetlen mentsváram az volt, hogy a házi feladatomat mindig engedtem lemásolni, illetve ha felelni kellett valamiből akkor én húztam ki a sz@rból a népet, azzal, hogy önként jelentkeztem és így a többi megmenekült.

Aztán gimibe már másik városba mentem, új tanárok, új osztálytársak. Eleinte tök jó volt. 6-an voltunk fiúk az osztályban, a lányok is rendesek voltak.

Aztán jött a fekete leves. Egy külön Messenger csoportban kibeszéltek engem. Szerintem nem tudták, hogy benne vagyok a csoportban. Igazából két osztálytársam egy olyan dologgal kapcsolatban beszélt ki, aminek egyébként nem egy közösségben megvitatott témának kellene lennie, legalábbis nem chatelés közben. (Ha valaki kíváncsi rá leírom privátban mivel kapcsolatban volt ez). Nekem ez irtó rosszul esett, ezután már nem is tudtam jó szemmel nézni ezt a két osztálytársamat, de a többiek felé sem tudtam úgy fordulni, mint előtte, hiszen biztos máskor is téma voltam már. Egyszerűen szóba állni se tudtam velük.

Terveztem egyszer hogy 6-an fiúk elmehetnénk nyáron pár napra Balatonra, de így hogy tudom hogy kibeszélnek hogyan tudtam volna élvezni a társaságukat?

Ez még kb gimi 1. osztály vége lehetett.

Ezt leszámítva nem volt kellemetlen élményem, sőt, több volt a vidám esemény, kirándulások, versenyek, tornateremben alvás, stb...

Olyan igazi haverom egy volt gimiben, ő is a párhuzamos osztályból. Vele igazából hasonló beállítottságúak voltunk, ezért jöttünk ki jól. Vele azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Bulizni sosem jártam, valahogy nem az én világom. Ráadásul bejárós is voltam, így nehezen lett volna kivitelezhető. Hívni se nagyon hívtak az osztálytársaim sehova. Volt egy születésnap, a 6 fiúból csak engem nem hívtak meg... Pedig nem voltam egy nyomi alak, mindenkivel jól kijöttem, még azzal a két osztálytársammal se rúgtam össze a port akik kibeszéltek, csupán a békesség miatt. Erre a születésnapra el is mentem volna, mert a születésnapos lány nagyon tetszett nekem. Na ez meg megint megérne egy misét, hogy csak a bugyuta telefonos játékokkal lehetne csajozni? Pedig így volt...

Egy kicsit az óraközi szünetek voltak nyomasztóak. Mindenki telefonozott. Valami bugyuta játékkal játszottak. Így aztán nemigazán lehetett bármi mást csinálni... Én hiába kezdeményeztem volna beszélgetést, mindenki elmélyedve a telefonjába... A lány, aki tetszett nekem gimiben csak a telefonján tudott lógni meg a telefonozó fiúkon...

Ami még jó volt a gimiben, azok a tanáraim. Egy-két tanárt leszámítva mindenkit szerettem. Jól tanítottak, ha kellett szigorúak voltak, ha kellett velünk együtt nevettek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen munkájuk az egyetemi tanulmányaimat is megkönnyítette.

Aztán most itt az egyetemen érzem azt, hogy húha ezek a legjobb évek! A szaktársakkal meg van a közös téma, nyilván amit tanulunk. Az értékrendünk is kb mindenkivel egyezik.

Bulizni itt sem járok, de egy-egy dumálásra becsatlakoztam már, illetve ha segítek a tanulással, akkor mindig viszonozzák valamivel.

Azt nem tudom, hogy itt megy-e a kibeszélés, de szerintem nem téma senkinél sem a másik.

22f