Van, akinek az egyetemi/fősulis évfolyama, csoportja rosszabb volt, mint az általános és középsulis osztálya?

Nekem az ált sulis osztályom iszonyat jó volt, egy nagyon pici vidéki suliban, rettenetesen jó légkörben, mondhatni "menő" voltam, de legalábbis éreztem azt, hogy számít a véleményem meg megvolt a magam kis társasága. Ott, ha valaki kicsit kilógott, azért a tanárok nagyobb kontrollt biztosítottak és visszaterelgették a közösségbe a kilógókat. Nagyon sok önbizalmat kaptam ott, életre szóló barátságaim is születtek és tökre elhitették velem a tanárok, hogy milyen értékesek vagyunk stb... Aztán a középsuli ilyen szempontból borzasztó volt... Konkrétan olyan klikkesedések voltak, hogy ha ránéztél az emberekre, a ruhájukból megmondtad h hova tartoznak, nagyon gáz volt. Igazából akinek sok pénze volt, az számított menőnek. Én nem éreztem magam kiközösítve, mert azért elég nagyszájú vagyok és nem mertek belém kötni, meg amúgy a 'magánéletemben' megvoltak a magam barátai, szóval nem igazán viselt meg a dolog, de lényegében csak tanulni jártam a suliba. Na most 3-ad éves vagyok egy olyan egyetemi szakon, ahol elég a nagy a korkülönbség az emberek közt és ez nagyon kiütközik, mert sokan még a lázadó tinédzser fázisban vannak, valaki meg már el van jegyezve, szóval akkora nagy különbségek vannak, hogy nem tudunk szerintem egy egységes massza lenni (23-an vagyunk egyébként). Én egyébként ettől függetlenül nagyon jól érzem magam, az az egy dolog zavar, hogy én egy nagyon hidegvérű ember vagyok, aki ha valamilyen problémát lát, azonnal próbálok rá megoldást találni, chillesbe megoldani, nem túlgondolni a dolgokat és vannak azok az emberek, akik folyamatosan csinálnák a feszültséget, na ezt nagyon nem bírom és igazából a gimiben meg itt az egyetemen is ez az, ami nagyon frusztrál. Felnőtt emberek vagyunk, de valakik folyamat drámáznak és én ettől egy kicsit ki vagyok... De a legviccesebb az egészben az, hogy az általános iskolai barátaim a mai napig kitartanak és mi végig itt voltunk egymásnak szóval igazából akárhová is kerültem/kerülök sosem vagyok/voltam magányos és ők sem, úgyhogy ez egy ilyen szép kis tanítás volt a nekem az élettől.

Na hát ez nagyon hosszú lett, nem fogom visszaolvasni szóval bocsi ha valami hülyeséget írtam, de amúgy nagyon sok kis részletet kihagytam meg hát erről oldalakat lehetne írni, lehetne elemezgetni, de szinte amúgy mindenkitől azt hallom a környezetemben, hogy az általános mennyivel jobb volt, szóval ne legyél szomorú, ha neked is ez van talán így a normális nem tudom...

Általános: Klikkesedő, undorító sznobok, KIHANEMÉN stílussal. Imádtak kirekeszteni másokat, illetve bántani a gyengébbeket, 3-5 kivétel volt a 24-ből.

Középsuli: Böszme paraszt g*cik, munkagépre való, iphone mániás, köszönni nem tudó vidékiekkel, 2-3 embernek lett diplomája engem beleértve és kb 10-nek OKJ. Eredetileg kb 35-40 lehetett a létszám, végére 19-en maradtunk. Egyébként ennek ellenére ez volt a legjobb időszakom az életemben, sokkal több sikerélményem és önbizalmam volt, teljesen más problémákkal küzdöttem, mint általánosban vagy egyetem alatt

Egyetem: Sznobok javarészt, csak akkor írtak ha kellett valami. Amúgy full meh, mivel kis egyetem volt a legtöbben ismerték egymást, én meg kb senkit. 1,5 év alatt egyszer sem mentem el senkivel se külön programra, a többit meg Covid miatt otthonról nyomtuk, távoktatásból fejeztem be. Örülök, hogy egyáltalán sikerült elvégeznem, a szakdogám is szar lett, csoda hogy átengedték. Anyagi gondjaim is voltak, szal k*rva jó volt, hogy itt is alig voltak olyanok, akikkel kijöttem.

Igazából az egyetemi azért volt a legrosszabb, mert nem volt nagyon közösség és csomó problémám volt, mind anyagilag, mind tanulásügyileg, nem segített az izoláció semmit sem a dolgon. Örülök, hogy vége. Ha választani kellene, akkor középsulis közösség, mert ott nem én voltam a leggyengébb láncszem, nem úgy mint a többi esetben.