Amikor gimibe vagy új iskolába mentetek, igyekeztetek rosszabbul teljesíteni vagy eltitkolni otthon a jobb jegyeket?

Nem tapasztaltam olyat,hogy valaki direkt rosszabb jegyeket szerez és később rendesen tanul.

De az egyik nagyon jól tanuló osztálytársnőm mondta a gimiben ugyanezt, hogy azért nem jó, ha valaki már a kezdetekben jól tanul, mert utána ezt várják el tőle.

Számomra nem okozott gondot a kitűnő bizonyítvány a gimiben sem. Persze itthon nem dobták volna ki ha "csak" négyes tanuló lettem volna, mert a szüleim értelmesek. Szerintük ha én mindent megtettem a tanulását akkor nincs semmi baj legyen a jegy ötös vagy kettes.

A harmincfős osztályban négyen voltunk kitűnőek az Apáczaiban. Nem volt túldimenzionálva a kitűnőség és nem voltak elvárások sem. Volt aki kilencedikben jeles volt aztán meg közepes tanuló lett, még se cikizték ezért. Magának tanulsz nem.l másoknak.

Szerintem butaság direkt rossz jegyeket szerezni a gimi elején.

Én ott csesztem el az életemet, hogy kisiskolásként jó tanuló voltam...

Nem Magyarországon lakok, s mikor 6.-os voltam bevezették nálunk, hogy a páros osztályok végén legyen egy szintfelmérő. Mikor megírtuk az összeset, az egyik tanárnő kihívta a táblához a jobb tanulókat, s elkezdte kérdezetni hogy miket írtunk, s ha valami hülyeséget mondtunk, lecseszett. Ráadásul 2 féle tétel volt, s én voltam az egyetlen a jobban közül, aki a B-t kapta... Azoknak akik még a sima felmérőket is alig írják meg átmenőre, semmit se szólt. Pedig töredékét se csinálták meg azt amit mi. Mégis mi voltunk lecseszve...

Aztán jött az ami nálatok a gimi. Ott se volt jobb a helyzet. Online oktatáskor a magyar tanárnőm visszaküldött Classroom-ban egy olyan beküldött tételt, ami nálatok 4-esnek felelne meg, hogy csináljam újra, mert összecsapott. S írt ott nekem még vagy 4 lelkizős üzenetet, hogy miért foglalkoztam ilyen keveset ezzel, meg hasonlók.

Én azt tapasztaltam, hogyha jól tanulsz, a tanárok főleg a fontos pillanatokban, de máskor is igyekeznek adni új esélyeket, megkegyelmezni, stb. Én nem voltam kitűnő, de 4,7-es átlagú igen, és a nyolcadikos felvételi után már nem érdekelt a magyar, mert sose szerettem, és így már nem is számított be sehová a jegyem. A tanár se bírt, legalábbis úgy éreztem; tőle kaptam életem első ketteseit. Aztán nyolcadik év végén hiányoztam egy dolgozatról, és szóban kellett bepótolnom, nagyon izgultam, bénáztam, szerintem kb. 3-ast ért a feleletem, ő meg azt mondta, na jó, ötös. Ez volt az utolsó jegy, amit kaptam tőle, és ötös lettem nyolcadik év végére. :D

Gimiben is sokkal könnyebb volt ötöst szerezni év végén azokból a tárgyakból, amik beszámítanak a felvételibe. Töriből jó voltam, ezért ha nem néztem a tanárra, sose hívott ki felelni, és sokkal kedvesebben pontozott.

A másik oldalt is ismerem, mert gimiben emelt szinten kezdtem tanulni a fizikát, és nagyon nem ment, akkor tényleg ketteseket kaptam, és utána már nem kegyelmezett a tanár, a csoport szégyene voltam és volt, hogy bár meg volt beszélve, hogy mindig sorsolással felelünk, engem random felszólított egy nap felelni, nem engedett javítani, stb.

Persze nekem is volt olyan, hogy első félévben 5-ös voltam, második félévben pedig 4,5-re 4-est adtak, mert rontottam, másnak meg ugyanarra 5-öst, mert javított, nem esett jól, csalódtak bennem, de már tudom, hogy sokkal rosszabb, ha tényleg nagyon rosszul megy valami és alapból lemondanak rólad. Szerintem sose igyekezzetek rosszabbul teljesíteni, mert úgy maradhattok.