Szerettek a mai, modern világban élni? Ha nem, akkor melyik korban, és hol élnétek szívesen?

Személy szerint igen, szeretek. Nekem bejön ez a szabadság, az utazás lehetősége, hogy nem rabszolga vagyok, nem feszítenek keresztre, internet van, tanulás lehetősége, vallási szabadság stb...

Ám szívesen ott lettem volna az ókori Egyiptomban, amikor azok a gyönyörű építmények teljes pompában ragyogtak, és nem csak a ma látható romokat lehet megtekinteni.

Ugyanezen okok miatt szívesen élnék az ókori görögöknél, és Róma városát is megnézném pl. Julius Caesar korában.

Nem szeretem.

Hiába gépesítettünk mindent, rohanunk és időnk semmi. Sokat dolgozunk a munkahelyen, utaznunk kell (a home office még ott se terjedt el, ahol lehetne, de sok helyen (laborok, orvos, árufeltöltő...) ugyebár nem is lehet). Állandóan tanulnunk kell (élethosszig tartó tanulás). Igazából mindenki rohan és annak van egy picike én-ideje, aki még jobban tud rohanni.

A hétköznapi életünk full egészségtelen, káros a testünk számára. Ami könnyen elérhető élelmiszer (és a fent említett rohanás miatt az kell), az általában túl sós, túl mű és túl kevés a rost, a vitamin. Mozgás egy tanuló vagy egy irodai dolgozó napjában önmagában nincs is. Kevés gyaloglás, list és mozgólépcső.

Az életünkben eleve ezerötszáz helyen kell tudatosnak lennünk - plusz még az egészség terén is...

Minden mesterséges... A munkahelyünkön is gépeket kezelünk (így vagy úgy) és miután hazamegyünk is gépek vesznek körül vagy gép által készített kaját, sütit eszünk.

Úgy szeretem a kézzel készített dolgokat, a kis önellátást. A saját (vagy szerettem) által főzött ebédet, vacsorát, sütött szülinapi tortát; mindent, ami kézműves termék.

Túl sok az ember és lényegében folyamatosan tömegben vagyunk. Megfigyeltem, hogy az embereknek már annyira kicsi az intim szférája, hogy simán bejön baromi közel (akár össze is ér a cuccunk, kabátunk) akkor is, amikor semmi se indokolja. Például megállok egy 5 méteres folyosó vagy járda szélén, tuti, hogy az emberek 70%-a majdnem elsodor. Akkor is, ha percenként jön egy, annyira nincs tömeg.

Szeretnék zöldebb, embermentesebb helyen élni. Ha lemegyek az utcára, 2 emberrel találkozzak és ne 200-al.

Az urbanizáció miatt pedig csak egyre nagyobb a tömeg.

Tele van minden szupernormális ingerekkel. A kaja egyre erősebb ízű(de az egész csak műíz), így ami nem olyan, a legtöbben meg se eszik. Este egyre szórakoztatóbb, gyorsabb, izgalmasabb, színesebb tartalmak özönlenek ránk akár a tévéből, akár a netről, ezért egyre inkább kitolódik az emberek lefekvési ideje. 25 fok fölé van fűtve a távfűtéses lakás, a legtöbb házközponti fűtéses is és sok iroda, suli is. Nyári melegre. Aztán csodálkozunk, hogy az emberek fázósak.

Zárt helyeken vagyunk, ahol minden mesterséges, minden mű és minden a legkevesebb energiabefektetésünk érdekében van. (Időnk mégis semennyi.)

Sokan azért unjuk a regényeket, mert nekünk már túl lassúak.

Sokan azért sózzák agyon az ételt, azért nem bírják önmagában inni a teát, mert túl ízetlen.

Sokak azért nem szeretnek tea mellett társasjátékozni, mert az már túl snassz.

Egy nagy, mesterséges BUROKBAN élünk összezsúfolva, stresszesen és rohanva, testnek, léleknek full egészségtelen és természetellenes körülmények között.

Én szívesen élnék a XIX. században.

Fizikailag nehezebb lenne? Igen, és? Ettől még nem feltétlenül örömtelenebb.

Lehet, hogy meghalnék egy betegségben aránylag korán. Igen, de ha örömtelibb az életem, mint a mostani csodás XXI. században, akkor kit érdekel? (Az élet maga is túl van becsülve ma... ha szenvedsz, akkor is... ha nagyon, pl. rákban, akkor is.)

Fizikailag megterhelő lenne? Igen, és? Most is az, agyilag....

Viszont én az internetet szeretem, jó dolognak tartom.

Ha valakinek szokatlan érdeklődési körei vannak, tud olvasgatni róla, sőt, beszélgetni másokkal.

Nem gondolom, hogy bármilyen emberi kapcsolatot rontana.. Akkor az elromlana magától is.

Nem szeretek a mai korban élni, ennek 1 oka van, a Covid, ami most már valószínüleg végig fogja kísérni az életünket, megkeserítve azt. :(

1980-as, 1990-es években szívesebben élnék, éltem volna.