Van itt olyan akit DURVÁN terrorizáltak az osztálytárasi általánosban/gimnáziumban?

25/L. Ami nem öl meg, az erősít. Volt néhány ótvar sz-r évem, aztán megtanultam felülemelkedni a sok görényen. Mostanra sokkal sikeresebb vagyok, mint az egykori osztálytársaim.

Ha szükséged van valakire, akivel tudsz róla beszélni, nyugodtan írj privit.

Engem általános iskolában bántottak elég sokan, barátaim nem voltak, majd a gimnáziumban szerencsére minden megváltozott!

Kiheverni kihevertem, de még mai napig is visszahúzódó vagyok,nehezen nyílok meg az emberek előtt, nem merem felvállalni a véleményem( vagy lefalábbis sok erőt kell hozzá gyűjtenem) Es én se beszéltem róla soha a szüleimnek, nem akartam őket elszomorítani. Úgy érzem egész életemte ki fognak hatni az akkor szerzett sebek, még most is gyakran eszembe jutnak, és bármikor könnyet csalnak a szemembe!

Egyébként egész

12 évig.

És bár megváltoztatni nem tudom kiheverni (ha ez egyáltalán jó szó) fogjuk rá kihevertem. Legalább is kár ezen kattognom megváltozni nem fog. De mindenre emlékszem és sose fogom elfelejteni.

27 F

Általánosban és gimiben is.

Általánosban ment a folytonos kiközösítés, megalázás, csúfolódás. Borzasztó érzés volt kiközösítve lenni, mai napig rossz visszagondolni. Szinte minden héten más volt kiközösítve, de azt aki ki volt nagyon megalázták. Engem mikor kiközösítettek, csúfoltak, hogy kövér vagyok (pedig nem voltam) meg volt hogy megvertek, olyan is volt hogy random ököllel állba vert egy lány és azon nevettek a többiek, majd hozzátette "később meg is ölöm". Aztán elkerültem hatosztályos gimnáziumba, hogy végre ott hagyhassam az általánost.

Azt hittem a gimi jobb lesz, de nem. Én voltam az egyetlen duci lány az osztályban. Konkrétan éreztették velem, hogy én nem vagyok nő. (Sokat csúfoltak, de az általánosban megszoktam már, most inkább ez idegesített hogy itt állandó megbélyegzés volt). A szép lányokkal teljesen máshogy beszéltek, velem meg mint egy kutyával.

Elég light-osan írtam le a dolgokat, de már kezdem őket elfelejteni. Két pszichológushoz is jártam, lefogytam, sminkelek de még mai napig azt gondolom magamról, hogy egy undorító senki vagyok (pedig nagyon sok fiúnak tetszem és udvarolnak) de én is képtelen vagyok barátkozni, nagyon gátlásos és csendes lettem az évek alatt, nem merek kiállni magamért, ha a boltban keresek valamit de nem találom, akkor nem merem megkérdezni az eladót, pizzát nem merek rendelni, futár ha jön nem merek kimenni, ilyesmi "maradandó" gondjaim vannak, amiket ez okozott.

19/L

Hát én nem mondhatnám,hogy terrorizáltak,csak ilyen bántó szavakkal az egyik osztály.Zavart már nagyon,ezért gondoltam ,hogy miért nem szólok vissza , miért vagyok magam?Eldöntöttem ,hogy már nem fogok félni tőlük és nem hagyom magam.Amióta visszaszólok azóta nem flegmáznak,és mondhatni elég jóba vagyunk.

14/L

Tavaszi a kérdés de érzem, hogy muszáj írnom. Megdöbbentett, hogy mennyien voltak képesek anonim itt megnyílni. Érződött az őszinteség a sorok közt és ettől egy kicsit könnybe lábadt a szemem. Örülök, hogy felrakta valaki ezt a kérdést és (bár ne így lenne) de örülök, hogy a válaszok alapján, nem vagyok egyedül.

Nem olyan rég volt osztálytalálkozóm ami nem sikerült valami jól de legalább nem voltak ott azok akiket utáltam (mert gyűlöltek engem valamiért). Kaptunk az akkori o.főnktől borítékokat amik tele voltak régi képekkel.Otthon néztem meg őket. Napokig depressziós voltam utána, szinte azonnal feltépődött minden rohadt seb általánosból amiket szereztem én is.

Volt amikor ketten fogtak le és a harmadik rugdosott a földön. Üvöltöttem az osztályfőnöknek aki a közelben volt de csak süketséget tettetve elsétált. Volt amikor a hajamnál fogva húztak a wc-be megverni és volt amikor (a legrosszabb) csak simán gyűlöltek. Mai napig nem tudom miért. Oké van tippem, nyilván az akkori osztálytársaim közt is volt nagyszájú aki kinézett magának a többiek pedig mentek utána.

Nem olyan rég döbbentem rá, hogy nem tudtam a mai napig sem kiheverni mind azt.

29/L