Azok, akiket gyerek korukban bántottak, vagy lelkileg terrorizáltak otthon, hogyan tettétek túl magatokat?

Gyerek koromban apám sokszor bántott.

Emlékszem rá,hogy egyszer rossz voltam,ment a kedvenc mesém

a tv-ben,nem akartam tanulni,míg meg nem néztem,ezért anyám

elvette a távirányítót,és bezárt a házba,megijedtem,és dörömbölni kezdtem,hogy engedjen ki....erre berepedt az ablak,az ajtón.Mikor hazaért apám észrevette,anyu elmondta mi történt....csak arra emlékszem hogy a szobámban sírok,anyám a konyhában,és ömlik az orrom vére....nyolc-kilenc éves lehettem....

Aztán játszom a kisöcsémmel,szaladgálunk a szobában,apa bejön hogy mi ez a kupi,öcsém fenekét elveri,engem beküld a szobámba,ő meg bemegy a kamrába,és egy hosszú tv kábellel jön vissza....

A nagyanyámék(apám anyja) fentebb laktak,de egy telken éltünk,lejött megnézni,talán a visításokat hallotta meg,már nem emlékszem,és megkérdi mi történt,elmondom,és azt is sírva,hogy gyűlölöm őt....erre apám vissza jön,hogy miket mondtam rá...aztán kiesés,nem emlékszem a folytatásra.

Néha csak képek ugranak be,én anyám,a testvérem a strandon,apu odajön hozzám,a víz alatt vagyok,rettenetesen félek,nem kapok levegőt,nem enged feljönni,azt mondja hogy csak játszott velem....

Régi gyerekkori ágynemű tartós ágyunkban vagyok,sötét van,ő rajtam fekszik,dörömbölök,de nem enged ki....

Aztán nagyobb lettem,össze van vagdosva a kezem,és ahogy azt mondja "legközelebb a nyakadat vágd el,hátha sikerül...."

Szörnyű ezekről még írni is,azóta felnőttem,van párkapcsolatom,nagyon ritkán látogatok haza... de néha eszembe jutnak ezek,és olyankor gyűlölöm ha megérintenek,vagy kedvesen szólnak hozzám....

Anyám tudott a dolgokról,és persze sírt,veszekedtek,de tettlegességig sosem fajultak a dolgok....talán mélyen magában azt gondolta,hogy nem nemi erőszakról van szó,talán ennyiért nem éri meg feldobni egy kapcsolatot...

Aztán mikor kezdődtek az öngyilkossági kísérleteim

folyton mindenkinek azt mondogatta,hogy ő nem érti miért vagyok ilyen,és hogy ő pedig semmit sem rontott el....