Más is tele van ilyen emlékekkel iskolás korából?

Engem vittek volna versenyekre. Egyszer el is mentem egy nyelvtan versenyre. Azonban nagyon elcsesztem mert egy feladatban a mondat legelső szavát kellett beírni és én meg azzal csesztem el, hogy kis kezdőbetűvel írtam le.

Ezt követően nagyon lecseszett a tanárom, én meg onnantól kezdve többet nem jártam versenyre. Még gimiben aztán végül voltam egy angol versenyen kilencedikben, de ott meg két leghülyébbel kerültem össze, mert ez ilyen páros verseny volt. Az elején el is késtek, kb addig voltam versenyben a többiekkel amíg ők nem voltak ott. Aztán amint megjöttek vége...utolsók is lettünk. Ott csesztük el az egészet, hogy volt egy feladat ahol ki kellett mennünk a teremből és végig gondolnunk a szituációt amit húztunk és amikor bementünk akkor volt ott egy skót férfi bent akivel beszélgetni kellett erről. Azonban a két társam az ebben a pillanatban amikor kimentünk, hogy átgondoljuk a szitut elmentek a wc-re, én meg egyedül maradtam. Nulla pontot kaptunk rá. Esélyünk nem volt így. Pedig én tudtam beszélgetni, csak a társaim egy mukkot nem tudtak megszólalni így nem lehetett értékelni.

Kérdező az viszont a te bajod,hogy az iskolai tananyagból soha semmi nem érdekelt.

Jó tanuló nem voltam én mindig azért küzdöttem,hogy félévkor èvvègèn èrettsègin ne bukjak meg és sikerült is.

Hála az èrettsèginek több tanfolyamot elvégeztem ami èrettsègihez kötött.

És 41 évesen most is képzem magamat munka és család mellett és nem hiába.

8as voltam

Fuhh...azért az nem rossz hely, ahol már ez számít iskolai traumának. Nálunk verekedés volt, bully, cikizés, folyamatos beszólogatás mindenre, tanárok is gyakran voltak indorítóak, becsmérlőek.

Te egy nagyon jó suliba jársz/jártál, ha ott nincsenek ilyenek. Tényleg a legrosszabba z, ha nem foglalkoznak veled/semmibe néznek? Embeeer,én egész suliban erre vágytam volna, hogy hagyjanak békén, kerüljek ki a látószögéből az embereknek. Gondold át a helyzetet még párszor 😃

Nem tudom, milyen iskoláról szól a kérdés, de nálunk, mind általánosban, mind gimiben, teljesen békén hagyták azokat, akik nem sportoltak, nem jártak versenyekre, vagy nem voltak kitűnőek. Nem bántották őket, sosem éreztették, hogy ők kevesebbek lennének a leírt "csoportokhoz" képest.

Megértem, hogy ezek viszont rossz szájízt hagytak maguk után, azonban nem lenne szabad, hogy ezek a régi sérelmek ennyire nagy kihatással legyenek a jelen életedre.

14 vagyok, annak kell örülni hogy egészséges vagy testileg meg szellemileg,a többin neked kell vàltoztatnod.

Mindenki bizonyos értelemben a maga szerencséjènek a kovácsa