Mi volt az a könyv iskolás korodban, ami kötelező olvasmány volt, és el is akartad olvasni, de nem jutottál a végéig?

Általános iskolában az összesbe belekezdtem a kincskereső kisködmöntől, az egri csillagokon át a pál utcai fiúkig de egyiket sem olvastam el mert végül mindet meguntam.

Egyedül a légy jó mindhalálig könyvbe nem kezdtem bele.

Nem nagyon volt ilyen, amit akartam, azt el is olvastam. Ha kötelező volt, és már beszereztem meg elkezdtem, akkor úgy is átragtam magam rajta, ha amúgy nem tetszett (Egri Csillagok, Kőszívű ember, Antigone, Rómeó és Júlia, emlékeim szerint ezeket nem élveztem).

De a Mester és Margarita-t amúgy én sem tudtam gimisként elolvasni, nem értettem. De nálunk nem volt kötelező, önszorgalomból kezdtem bele, mert amúgy szeretem a szépirodalmat, sok klasszikus tetszett. Jó, hogy most így eszembe juttattátok, lehet újra megpróbálom.

Íliász, untam, végül felosztottuk 4 részre a barátnőimmel, hogy majd elmeséljük egymásnak a maradékot, így a második negyedét sikerült legyűrnöm csak. A szigeti veszedelem, annyira ómagyarul volt, hogy nem értettem belőle egy kukkot sem, és meguntam. Rómeó és Júlia, mert utálom a dráma szerkezetű olvasnivalókat.

Minden mást elolvastam, még többet is, mert imádtam olvasni, de ezek kifogtak még rajtam is.

Kőszívű ember fiai. Azt nagyon számonkérték, többször neki is veselkedtem, de az istenért sem sikerült átrágni rajta magam. Egri csillagok szintén halál unalom volt. Egyébként rengeteg könyvet kiolvastam, volt, amit többször is, mert imádtam olvasni, de a kötelező olvasmányok valahogy úgy vannak össze válogatva, hogy a lehető legunalmasabb, sótlan, gyötrelmes olvasmányok legyenek. Bocs, de nekem nem jöttek be.

Általános sulis koromból E.A.Poe Rejtelmes történetek című könyve volt a nagy kedvencem. Amint a végére értem, kezdtem is elölről. De imádtam Fekete István kedves regényeit, novelláit is, többek között.

Bűn és bűnhődés. Pedig még tetszett is. Tizenegyedikben volt vagy 20 kötelezőnk fakton. Egyszerűen hiába kezdtem el nyáron a kötelezőket, úgy is elcsúsztam vele, és nem értem a végére. De a tizenegyedikes kötelezőknek a felét élből nem olvastam, mert egyszerűen nem jutott rá időm. A drámákat direkt ki is hagytam, mert utálok drámai művet olvasni.

A helység kalapácsa nem volt hosszú, de nagyon szenvedtem vele. Nem tetszett. De olvastam.

Bovaryné.... Tetszett, de idő híján voltam, zéró szabadidőt meg nem akartam, szóval hangoskönyvbe hallgattam, minden olyan pillanatban, amikor lehetett.

A kőszívű ember fiai.

Nagyon unalmasnak találtam.