Van-e értelme a kötelező olvasmányoknak?

Van. Gyakorlod az olvasást, bővül a szókincsed, javul a memóriád, koncentráló képességed, türelmed, kitartásod, képzelő erőd. A fércbuk nyomkodáshoz egyik se kell, de nem is fejlődsz általa semmit.

És nem vagyok tanár.

Igazából nincs.

Mi a célja a kötelező olvasmányoknak? Fiatalabb korban az olvasás megszerettetése lenne szerintem, de az biztos, hogy senki nem fogja megszeretni az olvasást ha kötelezően, határidőre el kell olvasnia egy könyvet, ami talán nem is tetszik neki és nem is érti teljesen, mert a régies, elavult szavak többségével most először és utoljára találkozik (bővíti a szókincset, de mivel? Szavakkal amiket már nem is használunk). Nem tudom, ki találta ki, hogy az irodalommal időrendi sorrendben kell haladni - tehát a legrégibb, legtöbb ismeretlen szóval teli, talán még régies igeidőket tartalmazó szövegekkel ismerkedik először a fiatal réteg, a hozzá talán kicsit közelebb álló, közelmúlti írókkal szemben de oké.

Annyiban sincs értelme, hogy a legtöbb kötelezőt nem annak a korosztálynak szánták, akiknek olvasni kell. Szinte biztos vagyok benne, hogy Jókai nem 12-13 éveseknek szánta a Kő szívű ember fiait, akiknek a feje felett úgy repül el a mű lényege hogy észre se veszik - nem mert buták, hanem mert még nem fejlődött ki eléggé bennük az értelmezés képessége...illetve nulla tudásuk van annak a kornak a társadalmáról.

Idősebb korban a cél őszintén szólva fogalmam sincs mi. Ha eddig nem szerette meg az olvasást, ez után sem fogja és a nagyobb önállósága miatt csak nagyobb eséllyel dobja félre a könyvet, mert felesleges időpocséklás. Még mindig ott van a cél, hogy megismertessék a fiatalsággal a régi nagyok munkásságát, de azzal hogy rájuk kényszerítik, hogy iskolán kívül foglalkozzanak velük inkább csak megutáltatják velük. Akit érdekel a téma, az úgyis elolvassa ezeket a műveket.

Ezen kívül nem mindenki szerint azok a legnagyobb művei egy-egy adott írónak, amiket kötelezőnek adnak. Emlékszem a könyv felénél kidobtam a Légy jó mindhaláligot az ablakon és elkönyveltem Móriczot a világirodalom legrosszabb írójának -amit nem értékelt a magyartanárom. Aztán később találtam olyan műveket tőle, amik megragadtak. Szóval a kötelezően a torkomon lenyomott olvasmány annyit ért el hogy megutáltam egy írót, akit amúgy, ha magamnak választhatok tőle művet, egészen szeretek. De ugye van olyan, aki nem ad második esélyt Jókainak, Petőfinek, Móricznak stb. Szóval gratulálok, irodalom óra, megutáltattad velük a régi nagyokat akiket bemutatni akartál.

Nem sok.

A kötelező olvasmányokat általában régen írták. A régi nyelvezetet és a sok idegen szót a gyerekeknek nehéz megkérteni. És általában nem az érdeklődési körüknek megfelelő. A cél pedig az is lenne hogy megszeressék az olvasást, de így még inkább nem fogják szeretni.

Gyerekkoromban is imádtam olvasni, de a kötelezőket utáltam. Illetve volt azért kivétel. A kincskeresö kisködmönt meg a Tüskevárat, Pál utcai fiúkat azért kiolvastam, mert érdekesnek találtam és fel tudtam fogni nagyjából. De már a komolyabb, régiesebb történetek, pl Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, stb.. na, ezeket első pár oldal után feladtam, annyira nem az én világom.

Ennek úgy lenne értelme, ha szabadon lehetne kiválasztani, mit olvasunk végig és nem kötelező jelleggel, mert az nagyon el tudja venni a maradék kedvet is az egésztől.