Van-e értelme a kötelező olvasmányoknak?

Akkor van értelme, ha a tanár valahogy el is tudja érni, hogy a gyerekek szívesen olvassák; ami nehéz, mert alapjáraton sok kötelező olvasmány olyan nyelven íródott, amit egy mai kamasz már nehezebben ért, ezáltal nehezebben éli bele magát, egyáltalán, néha azt sem tudja, mi történik, lankad a figyelme, lekapcsol az agya, stb.

Persze irodalom órákon azért a tanár igyekszik tisztázni az idegen szavak/kifejezések jelentését, de, amivel segíti a szókincsük fejlesztését, de arra nem megoldás, amit feljebb írtam - ha az érthetetlen nyelvezet miatt nem veszi fel a diák a fonalat, egy idő után lerakja a könyvet, aztán a neten megkeresi a rövidített összefoglalóját.

Nem minden kötelező ilyen, vannak kivételek persze, de azok inkább az általános iskolára jellemzők.

Magával a megnevezéssel is gond van; KÖTELEZŐ olvasmány; már ezzel nem lophatja magát a diákok szívébe.

Ez a kérdés nézőpont kérdése. A gyerek szempontjából nézve jelen formájában nem hasznos. Az oktatási rendszer szempontjából nézve viszont az, mert egységes, összehasonlítható, "egzakt" módon mérhető elvárást támaszt a diákok felé.

Az oktatási rendszerünknek pedig sosem volt célja az, hogy használható tudást adjon. Az a célja, hogy integrálja a diákokat az ország vezetői által vallott nézetekre épített rendszerbe. Ezt a célját pedig kétséget kizáróan betölti.

Mégis, melyik kötelező olvasmányra gondolnak, akik azt mondják, hogy nem lehet érteni a régies nyelvezetét?

A kötelezően MINDENKI által elolvasott irodalmi művek összekötik az olvasókat. Mint régen pl. a cigánygyerekek nem olvasták el a kötelezőt, nem is volt velük intellektuális beszédtéma.