Hogy emlékszel, amikor iskolás voltál, milyen volt az osztályod?

Általános iskola: 10/5. Osztályközösség nem volt, inkább csak mindenki elvolt magának/magában. Volt 4-5 osztálytárs, akiket kedveltem, de a többség az teljesen közömbös volt.

Szakközépiskola: 10/10. Nagyon szerettem őket, nagyon jó osztály volt, nem volt klikkesedés, alapvetően jó volt az osztályközösség, mindenki jól kijött mindenkivel.

Főiskola (akkor még így hívták): 10/6-7. Az általános iskolánál picit jobb volt a hangulat, de messze nem olyan jó, mint a középiskolában.

Ált 1-4 nagyon jó volt.

5. (Új suli) egy rakás 💩

6-8: vegyes, inkább nem sírom vissza a csapatot

Közép: borzalom!

Általános: Klikkesedés volt, de voltak nagyon jó barátnőim. Sajnálom, hogy iskolaváltáskor megszakadt a kapcsolat. Akkor még kezdetleges volt a facebook, nem volt okostelefonunk. (2009-ben) Viszont többen csúfoltak is nagyon ronda szavakkal az osztályból a kusza fogaim miatt. Azt hiszem innen indul a mai napig tartó durva önbizalomhiányom.

Gimi: Szintén klikkesedés. Csendesebb voltam, de próbáltam barátkozni. Azonban egyre inkább kiszorultam a csapatból. Hiába próbálkoztam, többen hozzám sem szóltak már. Rossz visszagondolni az egyedül töltött szünetekre, osztálykirándulásokra. Megváltás volt az érettségi. Azóta 2x volt osztálytalálkozó, hívtak is, de nem mentem el.

Főiskola: Na itt már jól éreztem magam. Fura volt, hogy már az első nap is közvetlenek voltak a többiek, nem lógtam ki, beszélgettek velem is. Nagyon szerettem azokat az éveket az elejétől a végéig. Sajnáltam is mikor vége lett.

N

Semmilyen. Nem volt klikkesedés, nem volt senkire rászállás, szekálás sem, egyszerűen nem foglalkozott senki senkivel.

Most sem tartjuk a kapcsolatot, igény sincs rá (ez egy elit gimi volt amúgy).

Az általános iskolás osztályomban az utolsó két évre elég erős klikkesedés alakult ki, előtte viszont nem volt ilyen. 1-2 lánytól eltekintve mindenkivel jóban voltam, pár lánnyal meg is maradt egy felszínesebb kapcsolat gimi alatt is, csak utána, sajnos, elkopott az is. A legjobb barátnőm azonban ott ismertem meg, és a mai napig aktív részei vagyunk egymás életének.

A gimis osztályomban meg már gólyanap kialakultak a klikkek, amik bár újraformálódtak párszor az évek alatt, sosem volt összetartó az osztályunk. Akadt bőven széthúzó, makacs, "megmondóember" osztálytárs, akik miatt sosem tudtunk egy csapatként működni. Osztálykirándulásokkor még úgy, ahogy, különben semennyire.

Engem is sokat piszkáltak az ottani (új)gazdag szülők gyerekei, elsősorban amiatt, mert szerettem tanulni (ami a mai napig igaz amúgy). Röhögtek rajtam, beszólogattak, illetve az sem segített sokat a dolgon, hogy a csendesebbek közt voltam, velük ellentétben, illetve eléggé ki is lógtam a többiek közül: göndör volt már akkor is a hajam, amit szinte sosem vasaltam, nem jártam márkás cuccokban, ahogy haspólóban sem, nem volt iPhone-om, és még sorolhatnám.

Egyetemen pedig, 1-2 kivétellel, nagyon kedves és közvetlen szaktársaim voltak, akik az első pillanattól nyitottak és közvetlenek voltak, simán lehetett velük beszélgetni. Órákon senki nem szólogatott be senkinek sem, mindenkinek sikerült kulturáltan kifejeznie a véleményét, ahogy azt is, ha valaki nem értett egyet egy más valaki álláspontjával. Kifejezetten üdítő volt egyetem körül szinte minden, főleg gimi után.