Aki nem jár osztálytalálkozóra, az miért nem?

Ha nincs kedved, akkor ne menj.

Nem tartozol senkinek magyarazattal. Az edesanyadon pedig mar nem "kerhet szamon" semmit a pedagogus... ezt nem is ertem amugy, semmi koze hozza, felnott ember vagy.

1. Nem jöttem ki az osztályommal soha, csak pár emberrel.

2. Ott van az exem akivel csúnya vége lett.

3. Akikkel még beszéltem gimi után már nem, az egyik jó barátnőm volt és ghostolt.

4. Nem akarok magamról mesélni.

5. Nem szeretem az ilyen kötelező közös programokat, pl a csapatépítőket sem.

Nem érdekelnek se ők, se az, hogy tudjanak rólam.

Vannak suliból barátaim, akikkel minimum havonta találkozom, ők tudják, mi van velem. De nekem szürreális olyan embereknek mesélni magamról, akikkel személyesen akkor beszéltem csak, mikor én értem be elsőnek reggel, ő másodiknak, és elmotyogtunk egy üdvözlést.

"Anyám szerint menjek el, mert rajta kéri számon az osztályfőnök"

Öhm...

Bocs, de ezen azért felnevettem. Azért már nem vagytok általános iskolában, hogy az ösztályfőnök a szülőnek panaszkodjon. Ha mégis, az az osztályfőnököt minősíti. Felnőtt vagy, itt az ideje, hogy önállóan hozz döntéseket, és ne az egykori osztályfőnöködtől való félelem vezéreljen.

Nem voltunk mi barátok, hogy találkozzunk.

Azért, mert évekig össze voltunk kényszerülve, még nem jelenti azt, hogy tartani kell a kapcsolatot.

Sosem értettem miért "osztálytalálkozót" kell tartani. Ha még valahol nagyon összetartó volt a közeg, úgy még talán világos, de a legtöbb esetben az egész klikkekre volt esve, jobb esetben. Rosszabb esetben meg durva kiközösítések mentek.

Hol érdekli az embert az, hogy egy számára suli alatt is, kölcsönösen totál érdektelen ember hol tart az életben tíz év után?

A barátok tartják eleve a kapcsolatot, mindenféle erőltetett felhajtás nélkül. Milyen magányos és figyelemhiányos lehet az az ember, akinek tíz éve nem látott idegenek elismerése szükséges ahhoz, hogy valaminek érezze magát.

#22 Igen, és az osztálytalálkozón mindenki a "primitív sikereiről" mesél elsősorban, legtöbben túlzásokkal, mert fontos nekik, hogy sikeresnek tüntessék fel magukat.

Aztán amikor idősebbek lesznek, jönnek azok a beszámolók is, hogy ki milyen betegségeken, műtéteken esett át. Na ez aztán végképp nem fog érdekelni olyan emberek esetében, akikkel több évtizede nem tartom a kapcsolatot, és remélhetőleg én sem éreznék késztetést arra, hogy ilyesmiket osszak meg kvázi idegenekkel.