Mi a véleményed az osztálytalálkozókról? Elszoktál menni?

Általános iskoláson egyszer voltam még 5 vagy 10 évesen. Valahol a kettő között volt. Nem volt jó mert rajtam kívül szinte csak azok voltak ott, akik amúgy is ott laktak egymás mellett és minden héten együtt szórakoztak.

Későbbire már nem mentem el, nem érdekeltek.

Középiskolában meg én voltam a kitaszítottak csoportjában, csupa lúzerrel. Velük nem tartottam a kapcsolatot, többiekkel nem is akartam soha tartani. Most volt 15 éves, a korábbiak elmaradtak. Nem mentem el rá. Eleve azt láttam, hogy mindenki rövid leírása arról szólt, hogy ő a világ legsikeresebb embere. Vállalkozás, család, pár, munkahely. Én meg éppen válságban voltam párkapcsolatilag is, lakhatásilag is, munkahelyileg is.

Nem megyek el.

Nem látom értelmét. A lényeg, hogy kivel mi történt, kiderül a közösségi médiából.

Ráadásul semmi indokot nem találok ezekre az összejövetelekre: az átlagember megél úgy 70 évet, ebből 4-5 évet töltött valamelyik középsikolában. Mitől számít ez olyan sokat? A éegutóbbi munkahelyemen többet töltöttem el, mégsem járunk össze. Akik fontosak voltak, azzal úgyis tudja tartani a kapcsolatot az ember.

Ez csak egy szokás, ami sokaknak teher.

Jártál iskolába? Akkor mit jelent az nálad, hogy "elszoktál"?

Mert valahogy nem illik a szövegkörnyezetbe,

Én a hagyományát magát el tudnám fogadni és a régi világban még volt is értelme amikor nem volt internet és tényleg csak ott helyben tudtad meg kivel mi történt az elmúlt években.

Persze az egészhez kell egy jó osztályközösség, ami nálunk eleve nem volt. Gyűlölet, klikkesedés. Még azokkal sem beszéltem többet akik elvileg a barátaim voltak.

Innentől szimplán csak nem érdekel, hogy számomra vadidegen emberekkel mi lett. Az meg főleg nem kell, hogy az én életemről alkossanak véleményt idegenek.

Nekünk most lesz a 10 éves. Meghívtak de nem megyek. Az 5 évesen sem voltam.

Gimiben kiközösítettek, nem gondolom, hogy bárki is kíváncsi lenne rám.

Én sem vagyok kíváncsi rájuk.

Amikor az 5 éves volt, éppen nem volt munkám sem, nem akartam szégyenkezni.

Azóta van munkám, párom. De akkor sincs kedvem a többiekhez.

N

Általános 5 évesén voltam, a 10 éveset végül nem szervezte meg senki, pedig mentem volna, mert imádtam a közösséget, de én is találtam jobb progit, mint a szervezgetés.

A gimisen nem voltam, mert szégyellem, aki lettem, a többséggel meg inkább semmilyenül voltunk...

2 általános iskolaira elmentem, mikor már középsulis voltam, majd még egy érettségi találkozóra, aztán többet már nem.

Azt figyeltem meg, hogy a család, gyermek, munka hármasa után ki is merül a beszélgetés. Esetleg még pár iskolai emlék felelevenítése.

Csak megy a mustra, hogy ki mennyit öregedett, vagy hízott.

Nem vágyom ilyesmire.